Jelentős fordulat állt be a Paksi Atomerőműnél a hetek óta húzódó rendkívüli vízügyi és energiapiaci helyzetben. 2026. augusztus 23-án, vasárnap reggelre a teljesítmény már 800 megawatt fölé emelkedett, négy turbina termelt, és az 1-es blokk egyik turbinája is elkezdett visszatérni a hálózatra. Magyar Péter miniszterelnök vasárnapi helyszíni tájékoztatása szerint rövidesen az 1000 megawattos szint is elérhetővé válhat, a cél pedig az, hogy szerdára újra rendelkezésre álljon a teljes, nagyjából 2000 megawattos paksi kapacitás.
A helyzet ezzel látványosan kedvezőbb lett ahhoz képest, amikor néhány nappal korábban a Duna történelmi mélységekhez közeli vízállása miatt már a Paksi Atomerőmű teljes leállása is valós kockázatot jelentett. Az erőmű nyolc turbinájából egy időszakban mindössze kettő működött, a termelés pedig körülbelül a névleges kapacitás negyedére esett vissza. A kritikus időszakot végül a folyó vízszintjének kedvezőbb alakulása, a két bárkával végrehajtott ideiglenes beavatkozás és a rekordtempóban épülő fenékküszöb segítségével sikerült átvészelni.
Ugyanakkor fontos pontosan fogalmazni: a magyar villamosenergia-rendszer nem omlott össze, és országos áramszünet sem következett be, tehát nem egy teljesen megszűnt energiaellátás „visszakapcsolásáról” van szó. A paksi válsághelyzet és az ebből eredő ellátásbiztonsági kockázat viszont számottevően enyhült, az ország legfontosabb erőművének teljesítménye pedig gyors ütemben áll helyre.
Már négy turbina termel Pakson
Magyar Péter vasárnap reggeli tájékoztatása szerint a helyreállítás a vártnál gyorsabban halad. A kormányfő a közösségi oldalán így fogalmazott:
„A fenékküszöb építése a tervezettnél gyorsabban halad. Már négy turbina termel a nyolcból Pakson. Folyik a teljes visszakapcsolás, szerdára az Atomerőmű újra 2000 megawattal termelhet, fedezve a magyar fogyasztás 35%-át.”
„A fenékküszöb építése a tervezettnél gyorsabban halad. Már négy turbina termel a nyolcból Pakson. Folyik a teljes visszakapcsolás, szerdára az Atomerőmű újra 2000 megawattal termelhet, fedezve a magyar fogyasztás 35%-át.”
A miniszterelnök későbbi, vasárnap délelőtti helyszíni sajtótájékoztatóján további részleteket is megosztott. Elmondása szerint az atomerőmű hűtését biztosító nyolc szivattyú közül már hét működik, így másodpercenként csaknem száz köbméter víz jut az erőmű rendszerébe. A paksi termelés vasárnap reggel már meghaladta a 800 megawattot, és az 1-es blokkban is üzemel egy turbina, amelynek teljesítményét fokozatosan növelik.
A négy turbina működése önmagában nem jelenti azt, hogy mindegyik már a névleges teljesítményén dolgozik. Az újraindított egységeket fokozatosan terhelik fel, ezért az aktuális összteljesítmény még alacsonyabb lehet annál, mint amit négy teljesen felterhelt turbina együtt biztosítana.
Szombat este indult el a látványos fordulat
A helyreállítás egyik legfontosabb pillanata szombat késő este érkezett el. Augusztus 22-én 23 órakor a 3-as blokk egyik korábban leállított turbinagenerátorát ismét rákötötték az országos villamosenergia-hálózatra, majd megkezdődött a blokk fokozatos felterhelése.
Az MVM Paksi Atomerőmű tájékoztatását idéző helyi beszámoló szerint mindezt az tette lehetővé, hogy a Duna vízszintje emelkedni kezdett, miközben a fenékküszöb építése is haladt előre. A 3-as blokk 6-os turbinája éjfél körül érte el a névleges, percenkénti 3000-es fordulatszámot.
Az országos hálózatra történő visszakapcsoláskor még nagyjából 22 megawattos teljesítménnyel üzemelt, ezt pedig fokozatosan, percenként hozzávetőleg egy megawattal emelték a körülbelül 240 megawattos turbina-teljesítmény irányába. Ezt követően gyorsuló ütemben indult meg a többi egység visszakapcsolása is. A szombat késő esti, nagyjából 500 megawatt körüli paksi termelés vasárnap reggelre már 800 megawatt fölé nőtt.
Egy turbina újraindítása közel két napig tart
Kívülről könnyű lenne azt gondolni, hogy egy erőművi turbina visszakapcsolása csupán annyi, mint egy hatalmas kapcsoló visszabillentése. A valóság ezzel szemben rendkívül összetett, és szigorúan ellenőrzött műszaki folyamat.
Vigh Károly, a Paksi Atomerőmű üzemviteli igazgatója szerint egy turbina visszakapcsolása körülbelül 49 órát vesz igénybe, ennek az utolsó mintegy három órája különösen fontos. A folyamat elején a turbina tengelyét mindössze percenként 3–4 fordulattal mozgatják, hogy az alkatrészek egyenletesen melegedjenek át, és ne alakuljon ki olyan hőmérsékletkülönbség, amely deformációhoz vezethetne.
A fordulatszámot ezt követően több lépcsőben emelik. A végső cél a percenkénti 3000 fordulat, ezen a szinten a turbina már szinkronizálható a villamosenergia-hálózattal. Ezután sem kerül azonban azonnal maximális terhelésre: a teljesítményét fokozatosan növelik, miközben folyamatosan figyelik a hőmérsékleteket, a rezgéseket, a csapágyakat és más műszaki paramétereket.
Éppen ezért a szerdára jelzett 2000 megawattos teljes kapacitás inkább terv és jelenlegi várakozás, nem pedig kőbe vésett időpont. Ha valamelyik egységnél műszaki ellenőrzésre vagy lassabb felterhelésre lenne szükség, az ütemezés módosulhat.
Nem a reaktort kapcsolják fel egyetlen mozdulattal
A híradásokban gyakran keveredik a reaktor, a blokk és a turbina fogalma, pedig ezek nem azonosak. A Paksi Atomerőmű négy reaktorblokkal rendelkezik, és a villamosenergia-termeléshez blokkonként két turbina tartozik, vagyis összesen nyolc turbina működhet.
A reaktorban keletkező hő által előállított gőz hajtja meg a turbinákat, a turbinák pedig a generátorokon keresztül termelnek villamos energiát. A Duna alacsony vízállásából fakadó probléma elsősorban a hűtéshez szükséges víz rendelkezésre állását korlátozta, ezért kellett visszafogni, majd több egységnél leállítani a termelést.
A mostani folyamat tehát nem pusztán annyit jelent, hogy „újraéledt egy reaktor”: egész blokkok és az azokhoz kapcsolódó turbinagenerátorok ellenőrzött visszaindítása és felterhelése zajlik.
A Duna vízállása hozta el az egyik legfontosabb fordulatot
A paksi válság kiindulópontja a rendkívüli aszály és a Duna szélsőségesen alacsony vízállása volt. Néhány nappal ezelőtt Paksnál már mínusz 130 centiméter közelében járt a folyó, és egy újabb néhány centiméteres apadás további turbinaleállítást, szélsőséges esetben pedig az erőmű teljes termelésének megszűnését is kikényszeríthette volna.
A helyzet azonban megfordult. A Hydroinfo augusztus 21-én készült előrejelzése már azt jelezte, hogy augusztus 23-án reggelre Paksnál körülbelül mínusz 106 centiméterre emelkedhet a Duna vízállása, majd a következő napokban további lassú emelkedés következhet. Augusztus 25-re a prognózis már mínusz 70–80 centiméter körüli szintet valószínűsített.
Ez óriási különbség ahhoz képest, amikor minden egyes centiméterért küzdeni kellett annak érdekében, hogy a még működő turbinák hűtését fenn lehessen tartani.
Két bárkával nyertek létfontosságú időt
A Duna mélypontjának közeledésekor nem lehetett egyszerűen megvárni a természetes vízszintemelkedést. A kormány ezért rendkívüli műszaki beavatkozásokról döntött.
Ennek egyik leglátványosabb eleme két, egyenként 80 méter hosszú bárka irányított lesüllyesztése volt, amelyeket a folyó keresztirányában helyeztek el, hogy helyileg visszaduzzasszák a vizet. A Reuters szerint ezekkel és a fenékküszöb első munkálataival nagyjából 10–15 centiméteres helyi vízszintemelkedést sikerült elérni az erőmű térségében.
Ez elegendő időt adott ahhoz, hogy a Duna természetes vízszintemelkedése elérje Pakst, és ne kelljen leállítani az utolsó két működő turbinát. A bárkák tehát ideiglenes válságkezelő eszközként szolgáltak. Ahogy a fenékküszöb építése előrehalad, és a Duna vízállása stabilizálódik, a szerepük fokozatosan háttérbe szorulhat.
A fenékküszöb a vártnál gyorsabban épül
A hosszabb távú megoldást nem a bárkák, hanem a Duna medrében épülő fenékküszöb jelenti. A műtárgy célja, hogy rendkívül alacsony dunai vízállás idején is megfelelő vízszint tartható legyen a paksi hidegvízcsatorna térségében.
Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter szombati tájékoztatása szerint a bal parti munkálatok már 231 méteren elkészültek, és közel négyezer köbméter, mintegy 6200 tonna követ építettek be. A kőellátást folyamatosan biztosítják, a szállítási feladatokban civil járművek mellett katonák is részt vesznek.
A teljes projekt ennél jóval nagyobb. A korábbi kormányzati tájékoztatás szerint a műtárgy kialakításához összességében rendkívül nagy mennyiségű kő szükséges, és a munkát eredetileg nagyjából harminc napra tervezték. Már néhány nappal a kezdés után azonban úgy tűnt, hogy megfelelő ember-, gép- és anyagellátással gyorsabb ütem is tartható.
Hét szivattyú dolgozik a nyolcból
A vasárnapi legfontosabb új információk egyike nem is közvetlenül a turbinákhoz, hanem az erőmű hűtővízrendszeréhez kapcsolódik. Magyar Péter szerint a nyolc nagy hűtővíz-szivattyúból már hét működik, és ezek összesen közel 100 köbméter vizet juttatnak másodpercenként az erőműbe.
Ez különösen lényeges, hiszen a termelés növelése csak akkor lehetséges, ha a hűtőrendszer is biztonságosan képes követni a teljesítmény emelkedését. A turbinák visszakapcsolását tehát nem kizárólag a villamosenergia-igény határozza meg: a megfelelő hűtővízellátásnak, a blokkok műszaki állapotának és valamennyi nukleáris biztonsági feltételnek egyszerre kell teljesülnie.
Éppen ezért a szakemberek óvatosan, lépésről lépésre haladnak. A cél a teljes kapacitás mielőbbi visszaállítása, de ennek minden mozzanatát a nukleáris biztonság követelményei előzik meg.
Már az 1000 megawatt sincs messze
Vasárnap reggel 800 megawatt fölött járt Paks termelése, Magyar Péter pedig délelőtt arról beszélt, hogy rövidesen elérhetik az 1000 megawattot. Ez azt jelentené, hogy az erőmű ismét megközelíti névleges kapacitásának felét.
Ez jelentős előrelépés ahhoz képest, amikor csupán két turbina működött, és nagyjából 500 megawattnyi nukleáris kapacitás állt rendelkezésre. Ha minden a tervek szerint alakul, hétfőn és kedden további egységek kerülhetnek fokozatos felterhelésre, szerdára pedig akár mind a nyolc turbina ismét a hálózatra kapcsolódhat.
A teljes erőmű névleges kapacitása nagyjából 2000 megawatt, amely a magyar villamosenergia-fogyasztás jelentős részét képes fedezni. A kormányfő vasárnapi közlése alapján ez a jelenlegi fogyasztási viszonyok között több mint 35 százalékos részesedést is jelenthet.
Miért volt ekkora jelentősége a paksi kiesésnek?
Paks nem csupán egy a sok hazai erőmű közül. A négy blokk normál körülmények között folyamatos, nagy teljesítményű alaptermelést biztosít, amely kevésbé függ a napszaktól vagy az időjárástól, mint például a nap- és szélerőművek.
Amikor a paksi teljesítmény mintegy negyedére esett vissza, a kieső villamos energiát más hazai erőművek termelésével és nagyobb importtal kellett pótolni. A rendszer ezt kezelni tudta, de a helyzet jóval sérülékenyebbé és költségesebbé válhatott volna, ha Paks teljesen leáll, különösen egy olyan időszakban, amikor a hőség miatt a klímaberendezések villamosenergia-igénye is magas volt.
Ezért jelent komoly megkönnyebbülést a visszakapcsolás. Minél több paksi blokk tér vissza, annál kisebb lesz a külső forrásoktól és a drágább tartalékkapacitásoktól való függőség.
A teljes leállást végül sikerült elkerülni
Néhány nappal korábban még egészen más forgatókönyvről kellett beszélni. A Duna vízállása annyira mélyre süllyedt, hogy a még termelő turbinák egyikének leállítása is reális lehetőség volt, ezt pedig további apadás esetén újabb egységek követhették volna.
A Reuters augusztus 19-i összefoglalója szerint Paks akkor mindössze körülbelül 25 százalékos teljesítményen működött, és a teljes leállás veszélye csak nagyon szűken hárult el. A helyi vízszintet emelő ideiglenes beavatkozások és a később megérkező természetes vízszintemelkedés együtt teremtették meg a visszaindítás feltételeit.
Vasárnapra így már nem az a kérdés, hogy le kell-e állítani az utolsó működő turbinaegységeket, hanem az, hogy milyen gyorsan hozható vissza a teljes paksi kapacitás. Ez néhány nap alatt alapvető fordulatot jelent.
Szerdára ismét teljes kapacitás jöhet
A kormány és az atomerőmű szakembereinek jelenlegi terve szerint 2026. augusztus 26-ára, szerdára mind a nyolc turbina működhet, és Paks ismét megközelítheti a 2000 megawattos teljes teljesítményt. A korábbi becslések még csütörtök-péntek környékére tették a teljes visszaállást, így az új ütemezés gyorsabb a néhány nappal ezelőtti várakozásoknál.
A fenékküszöb építésének felgyorsulása, a Duna emelkedése és a hűtővízrendszer javuló feltételei tették lehetővé, hogy előrébb hozzák a blokkok visszaindítását. A szerda azonban továbbra is célidőpont. Egy atomerőmű esetében egyetlen egységet sem lehet pusztán azért gyorsabban visszakapcsolni, hogy egy előre bejelentett politikai határidő teljesüljön: ha a műszaki vagy nukleáris biztonsági ellenőrzések bármilyen eltérést mutatnak, az adott blokk felterhelését lassíthatják vagy meg is szakíthatják.
Az ország energiaellátása stabilizálódott, de a történet még nem ért véget
A vasárnap reggeli állapot alapján a paksi energiakrízis legkritikusabb szakasza jó eséllyel már mögöttünk van. A Duna emelkedik, hét hűtővíz-szivattyú működik, négy turbina már termel, az összteljesítmény meghaladta a 800 megawattot, és további egységek visszakapcsolása is zajlik.
Azonban még korai lenne kijelenteni, hogy minden visszatért a normális kerékvágásba. Paks jelenleg még messze van a 2000 megawattos névleges kapacitástól, a fenékküszöb építése sem fejeződött be, és a hűtővízrendszerből is hiányzik még egy szivattyú a teljes, nyolcas működéshez.
A legpontosabb megfogalmazás ezért az, hogy az ország villamosenergia-ellátásának paksi kockázata jelentősen csökkent, az erőmű teljesítményének helyreállítása pedig gyors ütemben halad. Ha a következő három nap a jelenlegi tervek szerint alakul, szerdára valóban lezárulhat a válság leglátványosabb része.
Nemcsak Paksról szól a történet
A mostani események hosszabb távú kérdéseket is felvetnek. A Paksi Atomerőmű működése évtizedek óta szorosan összefügg a Duna vízjárásával, ugyanakkor az extrém aszályok és az egyre hosszabb hőhullámok miatt olyan vízállások is kialakulhatnak, amelyek korábban ritkaságnak számítottak.
A 2026-os válság ezért nem csupán egy rendkívüli augusztusi eseményként kerülhet be az energiapolitika történetébe. Azt is megmutatta, hogy Magyarország legfontosabb villamosenergia-termelő létesítményének klíma- és vízbiztonsági alkalmazkodására hosszabb távon is szükség van.
A fenékküszöb ezért nem pusztán arra szolgál, hogy ebben a nyárban néhány centiméterrel több víz legyen a hidegvízcsatornánál. A tartós műtárgy célja az, hogy a jövőbeni extrém kisvizes időszakokban is stabilabb feltételeket biztosítson az erőmű hűtéséhez.
Vasárnapra teljesen megfordult a helyzet
Alig egy hete még az volt a kérdés, sikerül-e egyáltalán üzemben tartani a két megmaradt paksi turbinát. Vasárnap délelőtt viszont már négy turbina termel, Paks teljesítménye 800 megawatt fölött jár, hét nagy hűtővíz-szivattyú működik, és az 1000 megawattos szint elérése is közelinek tűnik.
A Duna vízállásának kedvezőbb alakulása mellett mindehhez több száz ember folyamatos munkája kellett: vízügyi szakemberek, az erőmű dolgozói, honvédek, ipari búvárok, gépkezelők, fuvarozók és vállalkozások dolgoztak a bárkák telepítésén és a fenékküszöb építésén.
A munkálatok még nem értek véget, de a korábbi forgatókönyvhöz képest egyértelműen jobb helyzet alakult ki. Ha a visszaindítás az eddigi ütemben folytatódik, szerdára ismét mind a nyolc turbina termelhet Pakson, és az erőmű visszatérhet a 2000 megawatt körüli teljesítményhez. Néhány nappal ezelőtt még egy teljes paksi leállás elkerülése volt a cél; most már a teljes kapacitás helyreállítására készülnek.