Ha létezik intézmény, amely szinte tankönyvszerűen mutatja meg a NER gazdasági logikáját, az az MBH Bank. Nem azért, mintha ez lenne az egyetlen vitás történet az elmúlt másfél évtizedből, hanem mert ebben az ügyben egyszerre jelenik meg minden: állami tőke, privatizáció, magántőkealapok, átláthatatlan tulajdonosi struktúrák, politikai befolyás, és a végén egy olyan bankóriás, amelyet sokan Mészáros Lőrinc birodalmának egyik legfontosabb pilléreként tartanak számon. A Válasz Online friss elemzése ugyanakkor arra jut, hogy létezik olyan jogszerű út, amelyen keresztül az állam visszaszerezhetné az MBH feletti ellenőrzést. Nem valamiféle államosításnak álcázott politikai bosszúról van szó, hanem olyan felügyeleti, tőkepiaci és tulajdonjogi lépésekről, amelyeknek az alapja egyszerű: ha a bank jelentős része közpénzből jött létre, akkor azt is meg kell vizsgálni, miként kerülhetett a tényleges irányítás mégis egy szűk NER-kör kezébe. És ha a lap által felrajzolt forgatókönyv helytálló, az nemcsak Mészáros Lőrincnek lehet fájdalmas. Hanem az egész régi hatalmi-gazdasági rendszernek.
A NER központi bankja
Az MBH messze nem átlagos bank. Az MKB, a Budapest Bank és a Takarék-csoport összeolvasztásából jött létre, vagyis olyan intézményekből, amelyekben korábban az államnak meghatározó szerepe volt. A Válasz Online értelmezése szerint, ha az állami tulajdonrészeket és tőkejuttatásokat nem terelték volna át különböző konstrukciókon keresztül, ma az állam nem nagyjából 15 százalékos, hanem ennél jóval erősebb, akár meghatározó tulajdonosi pozícióban is lehetne. Ezért ez a történet nem csupán arról szól, hogy Mészáros Lőrinc rendkívül gazdag ember lett.
Hanem arról, hogyan lett az. Az MBH esetében különösen érzékeny a kérdés: mennyi volt a felcsúti kör valódi saját pénze, és mennyi az a vagyon, befolyás és piaci pozíció, amelyet valójában állami döntések, közpénz, kedvezményes konstrukciók vagy politikailag irányított átrendezések révén kapott meg? A Válasz Online korábbi anyagai szerint az MKB állami megvásárlása, szanálása, majd privatizációja önmagában is komoly kérdéseket vetett fel; a Takarék-csoportnál pedig a lap azt írta, hogy a 136 milliárdos állami tőkeinjekció után az állam nem jutott ehhez mérhető tulajdonrészhez a későbbi szuperbankban.
A legnagyobb trükk: közpénzből magánbefolyás
A történet lényege röviden így foglalható össze: az állam pénze dolgozott, de a befolyás nem az államnál kötött ki. A Válasz Online szerint a Takarék-csoportba korábban betett közpénzt később kötvényesítették, vagyis nem tulajdonrészként kezelték, hanem olyan követelésként, amelyet később kell visszafizetni. A gyakorlatban ez azt jelenthette, hogy a bankholdingba bevitt állami eredetű tőke után nem az állam kapott megfelelő részvénycsomagot, hanem a Mészáros-kör erősödött meg.
A lap számításai alapján a Mészáros-közeli tulajdonosi kör úgy jutott jelentős befolyáshoz, hogy annak ellenértékét részben csak 2042-ben kellene rendeznie. Ha ezt a jogi és pénzügyi vizsgálatok is alátámasztják, az rendkívül súlyos képet rajzolna: miközben a bankot az állam pénze építette fel, a politikailag kedvezményezett magánkör élvezhette a tulajdonosi befolyás előnyeit. Itt válik a történet túlmutatóvá egyetlen bank ügyén. Ez a NER-modell lényege: a közpénz állami célként indul, majd valahogyan magánvagyonként ér célba.
Hogyan szerezhetné vissza az állam az irányítást?
A Válasz Online szerint az első lépés nem feltétlenül a tulajdon közvetlen visszavétele lenne, hanem az irányítás megszerzése. A lap által megkérdezett szakértők úgy látják: ha bizonyítható, hogy Mészáros Lőrinc, Vida József és más kapcsolódó szereplők összehangoltan jártak el, és ezt a tőkepiaci, illetve bankfelügyeleti szabályok szerint nem jelentették megfelelően, akkor a felügyelet felfüggeszthetné a szavazati jogaikat. Ez lenne a kulcslépés.
Ha a Mészáros-közeli csomag szavazati joga felfüggesztésre kerülne, az állam hirtelen az MBH egyetlen igazán szavazóképes nagytulajdonosává válhatna. Vagyis nem kellene egyik napról a másikra „elvenni” a bankot. Elég lenne érvényt szerezni a szabályoknak, ha a jogsértés bizonyítható. A lap szerint ehhez vagy a jelenlegi pénzügyi felügyeleti rendszer aktív fellépése szükséges, vagy az, hogy a kormány a pénzügyi felügyeleti feladatokat kivegye a jegybank alól, és külön intézménybe szervezze. Ez utóbbi sem lenne példa nélküli, hiszen Magyarországon korábban már működött önálló pénzügyi felügyelet. A kérdés tehát nem az, hogy lehet-e. Hanem az, hogy lesz-e hozzá politikai akarat és kellően erős jogalap.
Nem a betétesek pénze a tét
Itt fontos tisztázni valamit: az MBH körüli tulajdonosi vita nem a bank ügyfeleinek pénzéről szól. Nem arról van szó, hogy a betétek vagy a bank működése veszélyben lenne. A bankrendszer magyar és uniós szabályozása ma szigorú, az MBH pedig rendszerszinten fontos, nagy pénzintézet. A vita a tulajdonosi befolyásról szól. Arról, hogy kik irányítják a bankot. Arról, hogy ki rendelkezik a közpénzből létrejött érték felett. Arról, miként válhatott egy állami tőkéből megerősített pénzintézet a NER gazdasági hátországának egyik kulcsfontosságú elemévé.
A Válasz Online azt is hangsúlyozza: az állami szerepvállalás nem gyengítené, hanem akár erősíthetné is a bankot, mert egy oligarchikus politikai kör helyett átláthatóbb, közérdekű kontroll alá kerülhetne.
Mészáros vagyonának szívcsakrája
Az MBH nem pusztán üzleti eszköz, hanem hatalmi eszköz is. Egy bank hitelez, finanszíroz, döntéseket befolyásol, vállalatokat tart életben, és összekapcsol médiacsoportokat, ipari szereplőket, beruházásokat. Ha egy politikai-gazdasági kör kezében bank van, az nemcsak gazdagságot jelent, hanem rendszerszintű befolyást is.
Ezért lehetne az MBH visszavétele a vagyonvisszaszerzés egyik legnagyobb dobása. Mészáros Lőrinc vagyonának jelentős része a bankhoz kapcsolódhat, a Válasz Online szerint pedig a bank állami kontroll alá vonása a felcsúti oligarchikus kör egyik legfontosabb támaszát rengethetné meg. A Forbes friss listája alapján Mészáros továbbra is az ország leggazdagabbjai között szerepel, miközben vagyonának számottevő része tőzsdei és pénzügyi érdekeltségekhez kötődik. A politikai képlet egyszerű: ha a Tisza-kormány valóban igazságtételt ígér, az MBH-t nem kerülheti meg. Ez nem mellékszál. Ez a NER pénzügyi gerince.
A jogállami csapda: visszaszerezni, de nem erőből
A legfontosabb, hogy mindez kizárólag jogszerűen történhet. Egy bankot nem lehet politikai indulatból elfoglalni. Nem lehet bemondásra elvenni részvényeket. Nem lehet a tőzsdén jegyzett vállalatokat úgy kezelni, mintha pártpolitikai hadizsákmányok lennének. Éppen ezért érdekes a Válasz Online cikke. Mert nem azt állítja, hogy „vegyük el, mert Mészárosé”. Inkább azt mutatja meg, mely pontokon lehet jogi kapaszkodót találni: be nem jelentett összehangolt befolyásszerzés, tisztázatlan tulajdonosi háttér, állami eredetű tőke kötvényesítése, esetleges nagykockázati szabályok, korábbi áron aluli privatizációk és közpénzből finanszírozott befolyásépítés.
Ez már nem politikai jelszó. Ez lehetséges jogi stratégia. A különbség óriási. Ha az új kormány rosszul csinálja, abból nemzetközi per, pénzpiaci bizalomvesztés és komoly gazdasági kár lehet. Ha viszont jól hajtja végre, akkor történelmi jelentőségű vagyonvisszaszerzés indulhat el.
Ez lehet a NER-elszámoltatás legnagyobb próbája
Az MBH-ügyben minden benne van, ami miatt az elszámoltatás nehéz: összetett jogi konstrukciók, tőkepiaci szabályok, pénzügyi felügyelet, jegybanki szerep, magántőkealapok, állami garanciák, korábbi politikai kapcsolatok és piaci stabilitási kockázatok. Ezt nem lehet egyszerű szlogenekkel megoldani. De elkerülni sem lehet.
Ha az állam valóban milliárdokat vagy százmilliárdokat veszített azért, hogy egy politikailag kedvezményezett kör megszerezze az ország egyik legfontosabb bankját, akkor ezt ki kell vizsgálni. Ha a tulajdonszerzés jogszerű volt, azt is ki kell mondani. Ha viszont nem, akkor vissza kell rendezni. Nem bosszúból, hanem azért, mert a közvagyon nem ajándék.
Az MBH lehet az első igazi nagyvad
A Tisza-kormány eddig korrupcióellenes csomagról, vagyonnyilatkozati szigorításról, a magántőkealapok átláthatóságáról és az állami vagyon visszavételéről beszélt. Az MBH lehet az első olyan ügy, ahol ezek a vállalások valódi erőpróbává válnak. Mert Mészáros Lőrinc bankját megérinteni nem ugyanaz, mint egy kisebb szerződést felülvizsgálni. Ez a NER egyik központi erőforrása. Ha itt mozdul az állam, az mindenkinek üzenet lesz: nemcsak a kisebb ügyekre mennek rá, hanem a rendszer szívére is.
A Válasz Online cikke alapján a forgatókönyv már nem tűnik elképzelhetetlennek. Első lépésként felügyeleti eszközökkel felfüggeszthető lehet a Mészáros-közeli kör szavazati joga, ha az összehangolt befolyásszerzés vagy a tulajdonosi háttér problémái bizonyíthatók. Második lépésként jogalkotással rendezhető lehet az állami eredetű tőke tulajdonosi sorsa. Harmadik lépésként az állam ténylegesen is meghatározó részvényessé válhatna. Ez már valódi vagyonvisszaszerzés lenne.
A nagy kérdés: merik-e végigvinni?
Végső soron minden ezen múlik. A jogi érvek fontosak, a szakértői forgatókönyvek izgalmasak, a számok pedig döbbenetesek. De egy ilyen ügyet csak akkor lehet végigvinni, ha az új hatalom nem riad vissza a következményektől. Mert ellenállás biztosan lesz. Lesz nemzetközi kommunikációs háború. Lesz „bankpánikozás”, „államosításozás”, „bolsevikozás”, „jogbizonytalanságozás”. És lesznek rendkívül drága ügyvédek is.
Ha azonban az állam minden lépést dokumentumokra, felügyeleti vizsgálatokra, törvényes eljárásokra és átlátható indoklásra épít, a politikai hisztéria önmagában nem lesz elég a megállításához. Az MBH ügye azért lehet történelmi jelentőségű, mert megmutatja, mit jelent valójában az igazságtétel. Nem indulatos visszavágást. Nem bemondásra történő vagyonelkobzást. Hanem azt, hogy végre megvizsgálják: amit közpénzből építettek fel, hogyan kerülhetett magánkézbe, és vissza lehet-e adni annak, akié eredetileg volt. A Válasz Online válasza szerint igen, lehet. Most már csak az a kérdés, lesz-e hozzá elég bátorság.