Most válik igazán izgalmassá a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal története. Unger Anna a Kontrollnak adott interjúban elmondta: a nyomozati elnökhelyettesével már kiválasztották azt az első három korrupciós ügyet, amelyek mentén az NVVH érdemi munkája ténylegesen elindulhat.
Már nem elmélet: három ügy az asztalon
Az elmúlt napokban sok szó esett arról, mennyire alkalmas Unger Anna a feladatra, hogyan épül fel az NVVH, és milyen gyorsan hozhat majd kézzelfogható eredményeket. Most azonban már ott tartunk, hogy nem pusztán intézményépítésről beszélünk: az első vizsgálatokhoz konkrét ügyeket is kijelöltek. Unger az interjúban arról beszélt, hogy Tasnády Katalin nyomozati elnökhelyettessel már meghozták az első prioritási döntéseket. A konkrét neveket és történeteket továbbra sem fedte fel, így bármilyen most felmerülő találgatás arról, kik kerülhetnek először célkeresztbe, egyelőre valóban csak találgatás lenne.
És nagyon helyes, hogy ezt nem mondják meg előre
Az elszámoltatás nem valóságshow, ahol vasárnap esténként előre beharangozzák a következő epizód szereplőit. Ha egy ügyben később iratokat kell biztosítani, pénzügyi adatokat feltárni, tanúkat meghallgatni vagy más nyomozati cselekményt elvégezni, annak hatékonyságát könnyedén tönkreteheti az előzetes politikai felhajtás. Éppen ezért már önmagában az is hír, hogy létezik az első három ügy. Azt pedig, hogy pontosan mely történetekről van szó, akkor kell megtudnunk, amikor ezt az eljárás érdeke már lehetővé teszi.
Ungerék nem egyszerűen három látványos botrányt akarnak elővenni
Az interjúból az rajzolódik ki, hogy az NVVH elnöke nem három hangos sajtóüggyel szeretné kipipálni az elszámoltatást. A cél ennél tágabb: a konkrét büntetőeljárások mellett azt is fel akarják tárni, miként működött az elmúlt 16 év közvagyon-kezelési és korrupciós rendszere. Ez fontos különbség, mert egyetlen ügyből legfeljebb egy szerződés vagy döntés története érthető meg. Ha ugyanazok a mechanizmusok, céghálók, intézményi mulasztások vagy politikai kapcsolatok több történetben is visszaköszönnek, akkor már nem elszigetelt esetekről, hanem rendszerszintű működésről lehet beszélni.
Nem „kettes számú ügyészséget” akar
Unger szerint az NVVH szerepe nem szorítkozhat arra, hogy az egyik oldalon beérkezik egy feljelentés, a másikon pedig megszületik egy vádirat. Az is kulcskérdés lesz, hogyan tűnhetett el közvagyon, milyen döntési lánc tette mindezt lehetővé, és miért nem állították meg korábban azok a szervek, amelyeknek ez lett volna a feladata. Ez komoly vállalás. Ha egy ügy évekig haladt át különböző állami intézményeken úgy, hogy senki nem lépett közbe, akkor az NVVH Unger elképzelése szerint nemcsak az eredeti vagyonvesztést vizsgálhatja, hanem azt is, hol hibázott vagy mulasztott az ellenőrzési rendszer.
Az ügyészséggel és a NAV-val való együttműködésre is számítanak
Unger abból indul ki, hogy az új hivatal nem egy légüres térben fog működni. A nagy gazdasági és korrupciós ügyekben rengeteg adat, korábbi eljárás és szakmai tudás lehet az ügyészségnél, a NAV-nál vagy más nyomozó és ellenőrző szerveknél. Az NVVH ezért ezek együttműködésére is építene. Egy komoly közpénzügyi ügyben adóadatok, bankszámlák, céges iratok, korábbi nyomozati anyagok és számviteli bizonyítékok együtt rajzolhatják ki azt a képet, amelyből később bíróság előtt is megálló ügy születhet.
De Unger egy még kellemetlenebb kérdést is fel akar tenni
Mi történik akkor, ha kiderül, hogy valamelyik állami szerv korábban nem egyszerűen nem jutott eredményre, hanem akadályozta egy ügy felderítését? Az NVVH elnöke szerint ennek sem maradhat következmény nélkül. Ez természetesen önmagában még nem állítás arról, hogy bármely konkrét hatóság tudatosan eltussolt volna ügyeket. Unger azonban láthatóan azt az elvet képviseli, hogy az elszámoltatásnak arra is ki kell terjednie, miért nem működtek korábban megfelelően azok a fékek, amelyeknek a közvagyont kellett volna védeniük.
Ez lehet az NVVH egyik legkényesebb feladata
Egy volt politikus vagy üzletember vizsgálata önmagában is komoly konfliktusokat szülhet. Még érzékenyebb azonban az a helyzet, amikor egy új állami hivatalnak azt kell megvizsgálnia, hogyan működött korábban egy másik állami hatóság. Ehhez különösen szigorú bizonyításra lesz szükség. Az, hogy egy régi eljárást lezártak, vagy az nem vezetett vádemeléshez, önmagában természetesen nem bizonyít semmiféle szándékos akadályozást.
Az elévült ügyeket sem söprik le az asztalról
Unger korábban már egyértelművé tette, hogy az elévülést nem kívánja összekeverni a felejtéssel. Ha egy régi történetnél a büntetőjogi határidők miatt már nincs lehetőség vádemelésre, az NVVH szerinte ettől még feltárhatja, milyen események vezettek a közvagyon elvesztéséhez. Vagyis az elévült ügyek is nyilvánosságra kerülhetnek, természetesen az ártatlanság vélelmének és minden más jogi korlátnak a betartásával. Ez nem utólagos büntetés, és nem az elévülési szabályok eltörlése, hanem annak dokumentálása, mi történt a közvagyonnal.
Ez óriási különbség lehet a korábbi gyakorlathoz képest
Egy régi ügyet rendkívül egyszerű végleg eltemetni azzal a mondattal, hogy büntetőjogilag már nincs mit tenni. Unger azonban azt mondja: attól, hogy börtönbüntetés vagy vádemelés már nem lehetséges, a társadalomnak még lehet joga megismerni a dokumentálható történetet. Így legalább kiderülhet, milyen döntések vezettek a vagyonvesztéshez, mely szabályozási hiányosságok tették azt lehetővé, és mit kellene megváltoztatni ahhoz, hogy ugyanez a konstrukció ne épülhessen fel újra.
A rendszer feltárása Unger szerint legalább olyan fontos, mint az első bilincs
Ez az a pont, amelyet a politikai közvélemény egy része nehezen fogad el. Sokan úgy gondolják, az elszámoltatás csak akkor létezik, amikor valakit látványosan őrizetbe vesznek, majd gyorsan jogerős ítélet születik. A valóságban azonban egy nagy, gazdasági bűncselekményeket érintő eljárás sokkal összetettebb ennél. Előbb meg kell érteni a pénz útját, a céges kapcsolatokat, a döntési láncot és a szereplők konkrét cselekményeit, majd mindezt olyan bizonyítékká kell alakítani, amely a bíróság előtt is megállja a helyét.
Ha a bírósági rendszer túl lassú, Unger a Parlamenthez fordulhat
Az interjúban az igazságszolgáltatás tempója is szóba került. Unger korábban sok kritikát kapott azért, mert összetett ügyekben hosszú idővel számolt a jogerős ítéletekig. Most azt mondta: ha az NVVH által feltárt korrupciós ügyekben az ítélkezés indokolatlanul elhúzódik, elnökként jogszabály-módosításokra is javaslatot tehet az Országgyűlésnek. Ez azonban nyilvánvalóan csak akkor fogadható el, ha a gyorsítás közben a bíróságok függetlensége és a tisztességes eljárás garanciái sértetlenek maradnak.
Gyorsabb ítélet igen, politikailag irányított bíróság nem
Az NVVH-nak lehet érdeke abban, hogy egy hatalmas, évek alatt felépített nyomozás után ne teljen el még újabb fél évtized a jogerős ítéletig. Ettől azonban a hivatal elnöke nem mondhatja meg a bírónak, milyen döntést hozzon, és a Parlament sem alakíthatja át úgy az eljárást, hogy az a védekezés jogát korlátozza. Egy jó reform tehát azt jelentené, hogy kevesebb felesleges adminisztrációval és rövidebb holtidővel működik a rendszer, miközben a jogállami garanciák változatlanul megmaradnak. Hogy pontosan milyen módosításokra lehet szükség, azt csak a tényleges ügyek tapasztalatai alapján lehet majd megítélni.
Az első három ügy ebből a szempontból teszt is lesz
Ez nemcsak annak a próbája lesz, hogy az NVVH milyen ügyeket mer kiválasztani. Azt is megmutatja majd, hogy egy nulláról felépülő szervezet képes-e együttműködni a már működő hatóságokkal, gyorsan összegyűjteni a szükséges bizonyítékokat, és megfelelően dokumentálni a pénzügyi folyamatokat. Ha az első eljárások szakmailag gyengének bizonyulnak, annak komoly hitelességi ára lesz. Ha viszont gyorsan és pontosan sikerül olyan anyagot összeállítani, amelyből érdemi büntetőeljárás következik, az alapjaiban változtathatja meg a hivatal körüli vitát.
Unger választása körül napokig tombolt a vita – most már van mit mérni
A parlamenti döntés után Unger személye körül példátlan vita alakult ki, sokan már az első munkanapja előtt megmondták, hogy sikeres vagy sikertelen lesz. Az első három ügy kijelölése azonban lassan visszatereli a vitát oda, ahol annak eredetileg is lennie kellett volna: a teljesítményhez. Mostantól figyelni lehet, mikor indulnak el ténylegesen az eljárások, milyen súlyú ügyekről van szó, milyen vagyoni intézkedések történnek, és eljutnak-e az akták a vádemelésig. Ez már sokkal használhatóbb mérce, mint bármilyen Facebook-komment.
A neveket egyelőre hiába keressük
Érdemes ezt újra hangsúlyozni, mert a következő napokban biztosan felbukkannak majd „biztos információk” arról, kit vesznek elő elsőként. Unger a most ismertetett interjúban nem nevezte meg a három ügyet. Ezért jelenleg sem minisztert, sem üzletembert, sem konkrét céget nem lehet felelősen az NVVH első három célpontjaként megjelölni. Majd a hivatal, vagy a nyilvánosságra kerülő nyomozati cselekmények mutatják meg, mely történetekről van szó.
De egy dolog most már biztos: elindult
Az NVVH körüli politikai vita innentől fokozatosan másodlagossá válhat. A hivatal vezetése összeállt, az első ügyeket kijelölték, a szervezeti struktúrát építik, és már arról is van elképzelés, miként kapcsolják össze az egyedi nyomozásokat a teljes rendszer feltárásával. Unger Anna tehát most valóban ledobta a bombát: az első három ügy már megvan. Hogy kiket és milyen közvagyonvesztést érintenek, azt még nem tudjuk – de innen már nagyon rövid út vezethet az első érdemi nyomozati lépésekig.
És akkor jön majd az a pillanat, amikor minden korábbi vita átértékelődik
Ha az első három ügy jelentéktelennek vagy szakmailag megalapozatlannak bizonyul, Unger kritikusai rögtön komoly érvet kapnak. Ha viszont nagy értékű, dokumentálható és politikailag érzékeny ügyekhez nyúlnak hozzá, az ugyanilyen erős válasz lesz azoknak, akik már a kezdet előtt eltemették az NVVH-t. A lényeg most már nem az, ki mit gondol Unger Anna személyéről, hanem az, mi lesz abban az első három dossziéban. Mert az új hivatal valódi története nem a parlamenti szavazással, hanem ezeknek az ügyeknek az első érdemi nyomozati lépésével kezdődik.