Alig nevezték ki Unger Anna Rózát a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal élére, máris olyan lépést tett, amelyre sokan aligha számítottak. Nyilvánosan hívta meg az NVVH munkájába Ligeti Miklóst, vagyis éppen azt a korrupcióellenes szakértőt, akit a közvélemény egy része inkább az elnöki székben látott volna. Politikai szempontból ez kifejezetten elegáns válasz a kinevezését kísérő bírálatokra. Unger nem sértődött meg, nem kezdte bizonygatni, hogy mindenki más nála alkalmatlanabb lett volna, hanem lényegében azt üzente: ha Ligeti szakértelme valóban ennyire fontos a korrupció elleni küzdelemben, akkor dolgozzanak együtt.
„Mindenekelőtt dr. Ligeti Miklóst”
Unger Anna világosan fogalmazott abban a bejegyzésben, amelyet még a parlamenti döntés körüli vita idején tett közzé. Szerinte az új hivatal sikerének egyik legfontosabb alapja nem pusztán a hatáskör vagy a költségvetés, hanem a társadalmi bizalom. „A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal sikerének alapja a közbizalom. Ehhez minden támogatásra, szakértelemre, és a korrupció elleni kérlelhetetlen elkötelezettségre szükség van” – írta. Ezután következett a legfontosabb mondat: „Elnökként mindenkit, aki ezért tenni akar, várok a fedélzetre. Mindenekelőtt dr. Ligeti Miklóst.”
Ennél egyértelműbben aligha lehetett volna jelezni, hogy Unger nem akarja személyes presztízsharcba fordítani a kiválasztási folyamatot.
Ez azért nagyobb gesztus, mint elsőre látszik
Ligeti Miklós nem valamiféle véletlenszerű jelentkező volt a pályázók között. A Transparency International Magyarország jogi igazgatójaként évek óta az egyik legismertebb hazai korrupcióellenes szereplő, így sokan kifejezetten őt szerették volna az új hivatal élére. Éppen ezért Unger megválasztását több oldalról is kritika fogadta. Hadházy Ákos és Fekete-Győr András is megszólalt, szakmai szervezetek pedig Unger tapasztalatával és végzettségével kapcsolatban tettek fel kérdéseket.
Erre kétféleképpen lehetett volna reagálni
Az egyik lehetséges út a politikában jól ismert reflex lett volna: megsértődni, visszatámadni, kétségbe vonni a kritikusok szándékait, majd gyorsan elmagyarázni, hogy aki nem örül a döntésnek, az valójában az egész új intézményt támadja. Ilyet láttunk már bőven. Unger azonban a másik utat választotta. Ha a kritikusok szerint Ligeti Miklós komoly szakmai értéket képvisel, akkor ne kívül álljon, hanem lépjen be az ajtón, és vegyen részt a munkában.
Ez egy új hivatalnál különösen sokat számít
Az NVVH nem egy régen működő állami intézmény, amelynek már kialakult tekintélye és megszokott szakmai rutinja van. Ezt a szervezetet gyakorlatilag az alapoktól kell felépíteni, ráadásul olyan ügyekkel kell majd foglalkoznia, amelyek mögött jelentős pénzek, komoly gazdasági érdekek és elkerülhetetlen politikai konfliktusok állhatnak. Egy ilyen hivatalnál a közbizalmat nem lehet egyszerűen rendelettel létrehozni.
Ehhez hiteles szakemberekre, átlátható működésre, szakmai vitákra és olyan vezetői kultúrára van szükség, amely nem riad vissza attól, hogy erős, önálló karaktereket engedjen maga mellé.
Unger első komoly döntése ezért jó jel lehet
Egy intézmény vezetőjéről sok mindent elárul, hogy kiket választ maga mellé. Még többet mond el az, hogyan bánik azokkal, akik egy kiválasztási folyamatban akár vetélytársai is lehettek. Unger most nem azt üzente Ligetinek, hogy véget ért a verseny, viszontlátásra. Inkább azt mondta: szükség lehet rád ebben a munkában, gyere, és csináljuk együtt.
Ez nem gyengeség, hanem vezetői önbizalom
Létezik az a vezetői típus, amely kizárólag olyan emberek között érzi magát biztonságban, akik nála kevésbé ismertek, kevésbé önállóak, és ritkábban mondanak ellent. Egy korrupcióellenes hivatal élén ez különösen kockázatos hozzáállás lenne. Ha Unger valóban képes lesz maga köré gyűjteni erős jogászokat, nyomozókat, pénzügyi szakembereket és civil korrupcióellenes szereplőket, az sokkal többet számíthat annál, milyen végzettség szerepel a saját diplomáján.
Egy elnöknek ugyanis nem az a feladata, hogy minden területen személyesen ő legyen a legjobb szakértő, hanem az, hogy olyan szervezetet építsen fel, amelyben a legjobbak dolgoznak.
A kritikák egy része éppen Ligeti miatt volt ennyire erős
A parlamenti bizottság döntését követően többen csalódottságukat fejezték ki, mert Ligetit tartották a legalkalmasabb jelöltnek. Még a Tisza oldalán sem volt teljes egyetértés Unger személyét illetően, ami önmagában nem feltétlenül rossz jel. Sőt, egy új korrupcióellenes intézménynél kifejezetten egészségesebb, ha valódi szakmai vita alakul ki a vezető személyéről, mint ha egy pártközpontból megérkezik egy név, és onnantól mindenki egyszerre ugyanazt ismételgeti róla.
A valódi függetlenség sokszor már a kiválasztás kényelmetlenségénél elkezdődik.
Unger pedig nem tett úgy, mintha nem hallaná a kritikát
Talán ez az egész történet legszimpatikusabb része. Nem söpörte félre azt az érvet, hogy az új intézménynek olyan emberekre is szüksége van, akik hosszú ideje konkrét korrupcióellenes jogi munkát végeznek. Ehelyett gyakorlatilag elfogadta az érvelés lényegét, és azt mondta: rendben, akkor legyen ott Ligeti is. Ez sokkal intelligensebb reakció, mint megpróbálni bebizonyítani, hogy minden ellenvetés rosszhiszemű támadás.
Ligeti bevonása az NVVH hitelességét is erősíthetné
Ha végül létrejön az együttműködés, annak komoly szimbolikus jelentősége lehet. Az új hivatal egyik legismertebb civil kritikusa vagy akár alternatív elnökjelöltje nem kívülről figyelné a szervezet működését, hanem belülről is hozzátehetné a saját szakmai tapasztalatát. Ez természetesen csak akkor ér valamit, ha valódi szakmai mozgástér is társul hozzá. Egy jól csengő név kirakatba állítása nem lenne előrelépés, egy tényleges felelősséggel és önállósággal járó szerep viszont már nagyon is az lehetne.
A közbizalom tényleg kulcskérdés lesz
Unger ebben pontosan ráérzett a hivatal egyik legnagyobb kihívására. Az NVVH akár száz vizsgálatot is indíthat, de ha a közvélemény közben azt gondolja, hogy politikai megrendelés alapján válogat az ügyek között, az egész intézmény nagyon gyorsan elveszítheti a hitelét. Bizonyítania kell, hogy nem Fidesz-ellenes hivatal, nem Tisza-védelmi hivatal, és nem politikai bosszúközpont. Ugyanaz a szabály kell hogy érvényes legyen bárkire, ha közvagyonról és visszaszerzendő pénzről van szó.
Ebben Ligeti jelenléte komoly érték lehet
A Transparency International jogi igazgatójaként Ligeti nem tegnap kezdett korrupciós ügyekkel foglalkozni. Az elmúlt években kormányoktól és politikai szereplőktől függetlenül fogalmazott meg kritikákat, így a személye éppen arra lehet alkalmas, hogy növelje az új intézmény szakmai hitelességét. Unger pedig azzal, hogy nyilvánosan maga mellé hívta, azt is vállalja: olyan emberrel szeretne együtt dolgozni, aki nem feltétlenül fog minden kérdésben bólintani neki. Egy új hatóság vezetőjétől ez szerintünk kifejezetten biztató hozzáállás.
Közben Unger már nem jelölt, hanem megválasztott elnök
Az Országgyűlés pénteken 137 igen szavazattal megválasztotta Unger Anna Rózát az NVVH elnökének. Tasnádi Katalin lett a hivatal nyomozati elnökhelyettese, mindketten letették az esküjüket és aláírták az esküokmányt. Vagyis mostantól már nem azon kell vitázni, ki vezesse a hivatalt. A fontos kérdés inkább az, milyen szervezetet épít Unger, kiket gyűjt maga köré, és képes lesz-e az NVVH valóban olyan független szakmai műhellyé válni, amelytől azoknak kell tartaniuk, akiknek van mitől.
Az első gesztus mindenesetre biztató
Unger Anna kinevezése körül volt vita, és jó eséllyel lesz is még. Egy ilyen súlyú hivatal esetében ez önmagában nem tragédia, sőt inkább az lenne furcsa, ha mindenki azonnal és fenntartás nélkül ugyanazt gondolná. Az új elnök viszont az első komoly kritikák után nem falat húzott maga köré, hanem ajtót nyitott. Ráadásul elsőként annak az embernek, akit sok bíráló éppen helyette szeretett volna látni a vezetői székben.
Na, pontosan ilyen reflexre lesz szükség
A vagyonvisszaszerzéshez nem egyszemélyes hősökre, hanem rendkívül erős szakmai csapatra lesz szükség. Jogászokra, nyomozókra, pénzügyi szakemberekre, elemzőkre és olyan korrupcióellenes szereplőkre, akik nem ijednek meg attól, ha egy ügy politikailag kényes. Unger Anna most azt jelezte, hogy ezt ő is érti: nem azt kérdezi, ki volt a riválisa, hanem azt, ki tud segíteni a munkában.
Ha az NVVH vezetése valóban ezen az elven épül fel, akkor a „mindenekelőtt dr. Ligeti Miklóst” mondatra néhány év múlva akár úgy is visszanézhetünk, mint az egyik első jelre, hogy az új hivatalnál valóban nem a személyes sértettség, hanem az eredmény lesz az első.