Orbán Viktor szombaton azért érkezett Kötcsére, hogy jelezze: ismét jelen van. Néhány órával később azonban, amikor elhagyta a Fidesz zárt piknikjét, rögtön szembesült azzal, hogy az ellenzéki politika nem csupán baráti tapsból, lezárt kapukból és gondosan kiválasztott közönségből áll. A távozó volt miniszterelnököt ellentüntetők fogadták, akik hangosan kérdéseket és vádakat kiabáltak felé. „Miattad haltak meg!” és „Nem szégyelled magad?” – hangzott el többek között a felvételen, amelynek egyes részletei a háttérzaj miatt nehezen kivehetők.
Bent taps volt, kint pedig a „Nem szégyelled magad?”
Nehéz ennél rövidebben és pontosabban megrajzolni Orbán Viktor új politikai helyzetét. A Dobozy-kúrián belül néhány órával korábban a Fidesz holdudvara hallgatta a pártelnököt, odakint viszont olyan emberek várakoztak, akiknek eszük ágában sem volt udvariasan végighallgatni a jobboldal új stratégiáját.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy néhány hangos ember „az ország hangja” lenne. Egy maroknyi ellentüntető semmilyen értelemben sem reprezentatív, a jelenet politikai erejét azonban nem a létszám adta, hanem az éles kontraszt.
Orbán azon a napon jelentette be, hogy visszatért
A kötcsei találkozó előtt a Fidesz elnöke egy látványos videóban üzente meg: „Visszatértem. Akkor csapjunk a lovak közé!” A rendezvényre érkezve arról beszélt, hogy tizenhat év kormányzás után elfáradt, ezért ráfért egy kis pihenés.
Már a politikai visszatérés tartalmát is felvázolta Kötcsén. A kiszivárgott beszámolók szerint harciasabb Fideszt szeretne, amely száz nap türelem után nekilendül a Tisza-kormánynak, megszervezi az ellenállást, és újra kormányképes alternatívává próbál válni.
Itt találkozott egymással a politikai rendezvény gondosan megtervezett koreográfiája és a valóság. A zárt pikniken nincs váratlan bekiabálás, nincs olyan ember, aki két méterről akarja számon kérni a volt miniszterelnökön az elmúlt tizenhat évet. A kapun kívül viszont már nincs meghívólista. Ott bárki felteheti a maga kérdését, akkor is, ha az indulatos, túlzó vagy politikailag elfogult.
„Miattad haltak meg!”
Ez volt az egyik legerősebb mondat a jelenetben. Fontos azonban egyértelműen kimondani: ez egy tüntető Orbánnak címzett vádja volt, önmagában nem bizonyít semmiféle személyes vagy jogi felelősséget. Politikai mondatként viszont rendkívül súlyos. A tiltakozó láthatóan az elmúlt évek állami működésének következményeit próbálta személyesen Orbánhoz kötni, vagyis ahhoz az emberhez, aki tizenhat éven át vezette a kormányt.
„Nem szégyelled magad?”
Ez már nem is klasszikus kérdés, inkább ítéletként ható mondat. A tüntető nem információt akart megtudni Orbántól, hanem azt kívánta közölni vele, hogy saját mércéje szerint volna miért szégyenkeznie. Az ilyen utcai számonkérés nyers műfaj: nincs benne moderátor, előre egyeztetett tematika vagy lehetőség tízperces geopolitikai kitérőre, csak egy politikus és néhány ember, akik nagyon nem ugyanúgy látják az előző tizenhat évet.
Orbán reakciójánál a rövidség a legérdekesebb
A zajos felvétel alapján nem lenne korrekt minden félmondatot biztosan Orbánhoz kötni, és a nehezen érthető részeket sem érdemes fantáziával kitölteni. Ami biztosan látszik: nem alakult ki hosszabb vita, Orbán nem állt meg részletesen megválaszolni a felé kiabált vádakat. Ez önmagában nem rendkívüli. Egy politikusnak nem kötelessége minden utcai bekiabálásból rögtönzött sajtótájékoztatót csinálni, különösen akkor, amikor egyszerre többen beszélnek hozzá.
Csakhogy Orbán politikájában a „válaszolok-e?” régen önálló kérdés
A volt miniszterelnök hosszú kormányzása idején hozzászokott ahhoz, hogy ő választhatja meg a kommunikáció terepét. A pénteki videó az övé, a kötcsei színpad az övé, a zárt közönség az övé, a beszéd ritmusa és a témaválasztás is az övé. Egy út szélén kiabáló embernél viszont nincs ilyen kontroll. Ott nem lehet előre eldönteni, milyen kérdés érkezik, és éppen ez teszi az ilyen néhány másodperces jeleneteket sokszor kellemetlenebbé, mint egy egész parlamenti vitát.
Korábban a börtön kérdése is gyorsan lezárult
Orbánt egy korábbi alkalommal a saját esetleges jövőbeli börtönbüntetéséről is kérdezték, amire a nyilvánosságban megmaradt rövid válasza ennyi volt: „Következő kérdés.” Ez önmagában természetesen nem ad alapot semmilyen büntetőjogi következtetésre. Kommunikációs szempontból viszont ugyanazt az ösztönt mutatja: vannak kérdések, amelyeknél Orbán nem fogadja el a kérdező által felkínált keretet. Ilyenkor nem magyarázza túl magát, inkább továbbhalad.
Kormányon ez sokkal egyszerűbb volt
Miniszterelnökként egy politikus mögött ott áll a teljes állami protokoll, a biztonsági apparátus és az a természetes tekintély, amely magából a tisztségből fakad. Orbán ráadásul tizenhat év alatt szinte tökéletesre csiszolta azt a modellt, amelyben többnyire ő döntötte el, mikor és milyen körülmények között kommunikál. Most viszont ellenzéki pártelnök. És bár továbbra is Magyarország egyik legerősebb politikusa, a helyzet alapjaiban megváltozott: a hatalom már nem teremt automatikusan köré védett politikai környezetet.
Ezért volt ennyire beszédes a kötcsei kapu
Bent Orbán azt mondhatja, hogy a Tisza hazugságokkal nyert, Brüsszel gyarmatosítani akar, és innentől vége a türelemnek. Kint pedig valaki egyszerűen azt kiáltja: „Nem szégyelled magad?” A két mondat között ott húzódik az egész magyar politikai szakadék. Az egyik oldalon egy volt miniszterelnök teljes történelmi világmagyarázata, a másikon néhány szóba sűrített indulat.
Orbán szerint tizenhat fantasztikus év volt
A piknikre érkezve úgy értékelte saját kormányzását, hogy „tizenhat fantasztikus év” áll Magyarország mögött, amely alatt szerinte sikerült független és sikeres országot építeni. Azt is mondta, hogy a jobboldalnak húszévente belefér egy választási vereség. Odakint szemmel láthatóan nem mindenki élte meg ugyanazt a tizenhat évet.
Ez önmagában nem bizonyítja, hogy Orbán értékelése hamis, csupán azt mutatja, hogy az önképe és egyes választók tapasztalata között elképesztően nagy lehet a távolság.
És ezt egy kötcsei beszéd önmagában nem tünteti el
A Fidesz dönthet úgy, hogy lezárja a választási vereség elemzését. Orbán a kiszivárgott beszéd szerint lényegében ezt is kérte: mostantól inkább a Tisza támadására és a visszatérés előkészítésére kell összpontosítani. A választók egy része viszont láthatóan még nem tette pontot a Fidesz tizenhat éve végére. Vannak kérdéseik, sérelmeik, és köztük olyanok is, akik ezeket már nem udvarias mondatokba csomagolják.
Az ellenzékiség egyik új leckéje pontosan ez
Kormányon könnyű úgy gondolkodni, hogy az ellenzéki kiabálás csupán zaj a rendszer szélén. Ha mögötted áll a parlamenti többség, a költségvetés, a minisztériumok és a végrehajtó hatalom, politikailag valóban megengedheted magadnak, hogy ne tulajdoníts neki különösebb jelentőséget. Egy elveszített választás után viszont éppen azokat kellene visszanyerni, akik haragszanak rád. Innentől minden „Nem szégyelled magad?” nem egyszerű háttérzaj, hanem annak a jele, hogy valakivel még nagyon messze van a politikai békülés.
Orbán Kötcsén harcot hirdetett
A beszámolók szerint száz nap után véget ért nála a türelmi idő, és azt szeretné, hogy a jobboldal sokkal támadóbban politizáljon. Ennek politikai logikája érthető: egy ellenzéki pártnak nyilván bírálni kell a kormányt, ha vissza akar térni a hatalomba.
A valódi kérdés inkább az, hogy elég-e újra harcolni. Mert ha valaki tizenhat év után 52 mandátummal kerül ellenzékbe, talán nemcsak azt kell végiggondolnia, hogyan támadja hatékonyabban az új kormányt, hanem azt is, miért váltott ki ilyen erős dühöt bizonyos emberekből.
Erre a kérdésre Kötcsén sem nagyon érkezett válasz
A kiszivárgott beszédben szerepelt Brüsszel, Soros-hálózat, multinacionális vállalat, gyarmatosítás és „újkommunista digitális tanácsköztársaság”. A Fidesz saját felelősségéről, a választók elvesztéséről és a tizenhat éves kormányzás problémáiról jóval kevesebb szivárgott ki. Ez azért figyelemre méltó, mert egy politikai visszatéréshez általában két dolog kell: megmutatni, mit csinál rosszul az ellenfél, és elmagyarázni, mit tanultál abból, amit korábban te rontottál el. Az első részt Orbán láthatóan már teljes erővel elkezdte.
A második részt viszont a kapunál kérdezik tőle
Nem finoman, és nem feltétlenül igazságosan. De a „Nem szégyelled magad?” mögött valójában ez a kérdés húzódik: van-e bármi, amit Orbán Viktor másképp lát a saját tizenhat éves kormányzásából, miután a választók leváltották? Erre nem elég azt felelni, hogy a Tisza hazudott. A Fidesznek nemcsak azt kell megfejtenie, hogyan győzött Magyar Péter, hanem azt is, hogyan vesztett Orbán Viktor.
És most már nem mindenhol tapsolnak
Talán ez volt Kötcse legfontosabb néhány másodperce, még akkor is, ha nem a kúria udvarán történt. Orbán kilépett abból a közegből, ahol továbbra is ő a jobboldal megkérdőjelezhetetlen vezetője, és az út szélén rögtön olyan emberek álltak, akik ennek a tizenhat évnek egészen más mérleget készítettek. Ez a demokrácia kevésbé elegáns oldala. A választók nem mindig kérdeznek szépen, néha kiabálnak, néha igazságtalanok, néha túlzó mondatokat vágnak egy politikus fejéhez – de többé nem lehet őket egyszerűen kívül tartani a kapun.
Orbán visszatért. A kérdések is.
Pénteken a Fidesz elnöke bejelentette, hogy visszatért, szombaton Kötcsén pedig felvázolta, hogyan akar visszatérni a politikai támadásba. Mire azonban elhagyta a rendezvényt, már a politikai élet másik oldala is ott várta. „Nem szégyelled magad?” – kiabálták utána. Orbánnak erre ott, abban a pillanatban nem kellett hosszú választ adnia, de ha valóban vissza akar kerülni a hatalomba, előbb-utóbb az ilyen kérdésekre is szüksége lesz valamilyen válaszra – és a „következő kérdés” ezúttal aligha lesz elég.