Mostanra valóban egyre kellemetlenebb irányt vesz a Szijjártó Péter minisztersége idején levezényelt lélegeztetőgép-beszerzés ügye. Velkey György László külügyi parlamenti államtitkár ugyanis olyan korabeli minősítések részleteit hozta nyilvánosságra, amelyekből az derülhet ki, hogy több ezer megvásárolt gépnél már az átvételkor is ismert lehetett a súlyos minőségi probléma. És itt már nem csupán arról szól a vita, hogy túl sok eszközt vásároltak-e, vagy hogy indokolatlanul magas volt-e az ár. Ha a most előkerült dokumentumok valóban azt támasztják alá, amit Velkey állít, akkor azt is tisztázni kell, ki tudott a minőségi kifogásokról, ki döntött a gépek további sorsáról, és hogyan fordulhatott elő, hogy a „használata egyáltalán nem javasolt” besorolásból később egyszerűen „jó” lett.
Velkey most hozta elő a 2020-as minősítéseket
A Külügyminisztériumban végzett átvilágítás során előkerült iratok alapján Velkey szerint a tárcához kirendelt katonaorvos három kategóriába sorolta a beszerzett lélegeztetőgépeket. Az „A” kategória a kórházi használatra alkalmas eszközöket jelentette, a „B” a súlyos kompromisszummal használható, de nem ajánlott gépeket, a „C” pedig azokat, amelyek használatát egyáltalán nem javasolta. Velkey közlése szerint mintegy 8413 gép kapott „A” minősítést, miközben 7874 készülék „B” vagy „C” kategóriába került. Ez azt jelenti, hogy a minősített állomány igen jelentős részénél már ekkor komoly fenntartások fogalmazódtak meg.
Nem apró hibákról volt szó
Az egyik idézett katonaorvosi megjegyzés különösen súlyosnak tűnik. A leírás szerint a beadott levegőmennyiséget szabályozó gomb lötyögött, és a két végállapot között tizenháromszor lehetett körbeforgatni, ami az értékelés szerint ellehetetlenítette a pontos beállítást.
Más eszközöknél Velkey szerint egyszerűen leestek a tekerőgombok, illetve olyan minősítés is előfordult, amely mindössze annyit rögzített: „nem megfelelő”. Egy lélegeztetőgépnél ezek nem kényelmi vagy esztétikai kifogások, hanem olyan műszaki problémák, amelyeknél a kórházi használhatóság kérdését rendkívül komolyan kell venni.
Ezután következett a nehezen magyarázható fordulat
Velkey állítása szerint a három eredeti kategóriából később mindössze kettő maradt meg a minisztériumi nyilvántartásban. Az „A” minősítésű gépek „kiváló” kategóriába kerültek, ami még önmagában magyarázható lenne. A „B” és „C” kategóriába sorolt készülékek azonban egyaránt „jó” minősítést kaptak. Vagyis Velkey értelmezése szerint ugyanabba a pozitív kategóriába kerülhetett egy súlyos kompromisszummal használható gép és egy olyan berendezés is, amelyről az eredeti szakmai értékelés egyáltalán nem javasolta a használatot.
Ezt már tényleg meg kell magyarázni
Lehet vitatkozni azon, hogy a járvány első, teljesen kaotikus hónapjaiban mennyire volt előre látható a szükséges gépszám. Lehet arra hivatkozni, hogy 2020 tavaszán a világ minden pontján verseny folyt az egészségügyi eszközökért, és a döntéshozók rendkívüli nyomás alatt dolgoztak. De egészen más kérdés az, mi történt azután egy géppel, hogy a magyar állam saját szakembere problémásnak vagy használatra nem javasoltnak minősítette. A járványhelyzet nem lehet magyarázat arra, ha egy negatív szakmai ítélet tartalma később eltűnt, vagy jelentősen kedvezőbb besorolássá változott.
Velkey szerint problémás gépek intézményekbe is kerültek
Az államtitkár azt állítja, hogy minőségi problémákkal terhelt, adott esetben használatra alkalmatlannak ítélt berendezések kórházakba és szociális intézményekbe is eljutottak. Ez az ügy különösen érzékeny része, hiszen itt már nem pusztán egy raktárban álló, rosszul megvásárolt eszközről van szó. A pontos körülményeket természetesen a vizsgálatoknak kell feltárniuk. Fontos lenne tudni, mely típusok hová kerültek, ténylegesen használták-e őket betegeken, milyen tájékoztatást kaptak róluk az intézmények, és volt-e mindebből bármilyen betegbiztonsági következmény.
Szijjártó politikai felelősségét nehéz kikerülni
Szijjártó Péter 2020-ban a Külgazdasági és Külügyminisztérium élén állt, a rendkívüli lélegeztetőgép-beszerzéseket pedig az általa vezetett tárca bonyolította le. Éppen ezért a politikai felelősség kérdése akkor is jogosan merül fel, ha végül vele kapcsolatban nem állapítanak meg személyes büntetőjogi felelősséget. Egy minisztertől ugyanis joggal lehet megkérdezni, milyen ellenőrzési rendszer működött egy nagyjából 300 milliárd forintos beszerzéssorozatban, ki jelezte neki a problémákat, milyen információk jutottak el a felsővezetéshez, és mit tett a tárca akkor, amikor a saját szakemberei komoly minőségi kifogásokat rögzítettek.
A büntetőjogi felelősség viszont külön kérdés
Itt különösen fontos nem átlépni azt a határt, amelyet most a nyomozásnak kell majd tartalommal megtöltenie. Jelenleg nincs jogerős megállapítás arról, hogy Szijjártó Péter személyesen bűncselekményt követett volna el. Azt kell feltárni, milyen döntési lánc működött, ki ismerte a szakmai minősítéseket, ki módosította vagy hagyta jóvá a későbbi kategorizálást, illetve történt-e olyan döntés vagy mulasztás, amely büntetőjogi felelősséget megalapozhat. Ezt nem egy Facebook-poszt és nem is egy újságcikk fogja eldönteni.
Közben már hivatalos feljelentés is született
Orbán Anita külügyminiszter néhány nappal korábban közölte, hogy a tárca feljelentést tett a 2020-as beszerzések miatt. A minisztériumi átvilágítás szerint a feltárt adatok felvetik a különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés és más bűncselekmények gyanúját. A tárca ráadásul nem általánosságban beszélt „a régi rendszer” felelősségéről, hanem az előző felsővezetés esetleges felelősségének kérdését is felvetette. Ez még nem vádemelés, de már jóval több, mint amikor politikusok egy sajtótájékoztatón vádolják egymást.
A 300 milliárdos összeg önmagában is súlyos
A vizsgálat tárgyát képező 2020-as egészségügyi beszerzések értéke megközelítőleg 300 milliárd forint volt. Már ez a nagyságrend is indokolja, hogy tételesen rekonstruálják a döntéseket, az árakat, a szállítókat és a megvásárolt eszközök tényleges használhatóságát. Ha pedig ehhez most az társul, hogy több ezer gépnél már az átvétel környékén dokumentált minőségi problémák voltak, akkor az ügy súlypontja még tovább tolódik. Nemcsak azt kell megmagyarázni, miért vettek ennyit és ennyiért, hanem azt is, mi történt a problémák felismerése után.
A minősítés átírása lehet a kulcs
Talán ez Velkey mostani közlésének legfontosabb eleme. Ha valóban dokumentálható, hogy a szakmai „C – használata egyáltalán nem javasolt” kategória később a minisztériumi rendszerben „jó” lett, akkor meg kell találni azt a döntési pontot, ahol ez a változás bekövetkezett. Ki döntött erről? Milyen szakmai indok alapján? Tudták-e, hogy a „jó” minősítés mögött eredetileg milyen értékelés szerepelt? Eljutott-e ez az információ azokhoz az intézményekhez, amelyekhez a gépeket továbbították? Ezek már olyan konkrét kérdések, amelyekre dokumentumokból és tanúvallomásokból lehet választ keresni.
És azt is tisztázni kell, mit tudott pontosan Szijjártó
Velkey meglehetősen keményen úgy fogalmazott, hogy Szijjártó és a minisztériuma már a gépek beérkezésekor pontosan tudta, hogy több ezer készülék minőségével baj van. Ezt az állítást most a büntetőeljárás és a további dokumentumfeltárás szempontjából is ellenőrizni kell. Egy olyan tárcánál, amely több tízezer iratot kezel, önmagában az, hogy egy dokumentum létezett a minisztériumban, még nem jelenti automatikusan azt, hogy azt a miniszter személyesen is látta. A döntő kérdés ezért az lesz, milyen jelentések, feljegyzések és vezetői döntések mutatják meg, meddig jutott el az információ a hierarchiában.
Ez nem felmentés, hanem a felelősség pontos megállapítása
Ha kiderül, hogy Szijjártó tudott róla, és ennek ellenére olyan döntést hozott, amelynek jogi következménye lehet, akkor ezt ugyanúgy ki kell mondani. Ha viszont bizonyíthatóan nem jutott el hozzá az adott információ, akkor azt sem lehet utólag pusztán a politikai pozíciója miatt a nyakába varrni. Az elszámoltatás akkor ér valamit, ha személyre, döntésre, időpontra és dokumentumra pontos. Nem azért, mert ez kevésbé látványos, hanem azért, mert csak így állhat meg később egy bíróság előtt is.
Velkey most azért lépett nagyot, mert dokumentumokról beszél
A lélegeztetőgép-ügyet évek óta számtalan politikai megszólalás kíséri, most azonban az átvilágításból előkerülő eredeti minősítések sokkal kézzelfoghatóbbak. Ha ezek hitelességét és keletkezési körülményeit a nyomozás is megerősíti, akkor pontosan rekonstruálhatóvá válhat, mit tudott az állam a megvásárolt eszközök minőségéről. És éppen ez az, amit egy büntetőeljárásban vizsgálni lehet. Nem az, hogy hat évvel később kinek mi a politikai véleménye Szijjártóról, hanem az, hogy 2020-ban milyen papír feküdt melyik asztalon, ki írta alá, ki látta, és milyen döntés követte.
Ha problémás gépeket továbbítottak, az külön vizsgálatot igényel
A betegbiztonsági szál önmagában is olyan súlyú, hogy nem szabad pusztán politikai mellékszálként kezelni. Annak megállapítása, hogy egy problémás minősítésű gép eljutott egy intézménybe, még nem bizonyítja, hogy azt ténylegesen beteg kezelésére használták. De éppen ezért kell ezt a szálat is végigkövetni. A sorozatszámoktól a kórházi nyilvántartásokig rekonstruálható lehet, melyik készülék hová került, használatba vették-e, és ha igen, milyen körülmények között.
Most már Szijjártónak is érdeke lenne részletesen válaszolni
A volt külügyminiszter számára a legrosszabb reakció az lenne, ha az egészet kizárólag pártpolitikai támadásként próbálná elintézni. A most előkerült kérdések ugyanis annyira konkrétak, hogy konkrét válaszokat kívánnak. Tudott-e a háromszintű minősítési rendszerről? Tudta-e, hogy több ezer gép „B” vagy „C” kategóriát kapott? Ki döntött arról, hogy ezekből később „jó” minősítés legyen? Kapott-e erről vezetői tájékoztatást? Sokkal fontosabb lenne ezekre válaszokat kapni, mint újabb politikai jelzőket hallani.
Most vált igazán súlyossá az ügy
Eddig még lehetett arról vitatkozni, hogy a járvány miatt szükséges volt-e túlbiztosítani az országot, mennyire lehetett előre látni a következő hónapok szükségleteit, vagy mennyire volt rendkívüli a világpiaci helyzet. Ezek részben politikai és szakpolitikai viták. Az viszont már nagyon konkrét ténykérdés, hogy egy „használata egyáltalán nem javasolt” eszközből pontosan hogyan lett „jó”. És ha erre nincs szakmailag és dokumentumokkal alátámasztható magyarázat, akkor az ügy messze túlmutat egy rosszul sikerült járványügyi beszerzésen.
Velkey mondata talán mindennél jobban összefoglalja a tétet
Az államtitkár azt írta: az egészségügyben nincs helye a felelőtlenségnek, a minőségi követelmények megkerülésének és a kockázatok elhallgatásának. Ezzel nehéz vitatkozni, különösen egy olyan eszköz esetében, amely közvetlenül egy súlyos állapotú beteg életben tartásában vesz részt. Szijjártó Péter politikai felelősségének vizsgálata ezért megkerülhetetlen, az esetleges személyes büntetőjogi felelősségéről azonban kizárólag a bizonyítékok alapján lehet dönteni. Most már van feljelentés, vannak előkerült dokumentumok és vannak rendkívül konkrét kérdések – innen a nyomozó hatóság feladata kideríteni, pontosan meddig vezet ez a történet.