Egy friss közvélemény-kutatás rávilágít arra, mennyire érzékeny politikai törésvonallá vált Sulyok Tamás köztársasági elnök pozíciója. A 21 Kutatóközpont legújabb adatai szerint a magyar választók 60 százaléka vélekedik úgy, hogy az államfőnek távoznia kellene posztjáról. A felmérés eredményei még ennél is továbbmennek: a megkérdezettek szűk többsége, 52 százaléka azt is helyeselné, ha Sulyok Tamást a parlamenti többség mozdítaná el hivatalából, amennyiben önként nem mond le – számolt be róla a Portfolio. Ez a helyzet messze túlmutat a puszta politikai számháborún. Mivel a köztársasági elnök hivatott az ország egységének képviseletére, minden olyan diskurzus, amely a legitimitását kérdőjelezi meg, alapjaiban érinti az állami berendezkedést. Ha a társadalom nagyobbik része már nem csupán kritizálja, hanem a távozását is szorgalmazza, az mély bizalmi válságra utalhat. A kutatás május 9. és 13. között zajlott, abban az időszakban, amikor Magyar Péter miniszterelnök már több alkalommal is nyilvánosan felszólította az államfőt a lemondásra. Az adatok azt mutatják, hogy a lakosság jelentős része azonosul a kormányfő követelésével, ugyanakkor a kérdés éles pártpolitikai ellentéteket hozott felszínre.
60 százalék szerint le kellene mondania
A 21 Kutatóközpont mérése alapján a választópolgárok 60 százaléka látná jónak Sulyok Tamás lemondását. Ezzel szemben 31 százalékuk úgy gondolja, hogy az elnöknek végig kellene vinnie a mandátumát, míg 8 százalék nem tudott vagy nem kívánt állást foglalni a kérdésben. Ez a 60 százalékos arány politikai szempontból igen fajsúlyos, hiszen azt jelzi, hogy a távozás melletti érvelés már a teljes választói körben többségi állásponttá vált, nem korlátozódik csupán egy-egy politikai táborra. Ugyanakkor érdemes figyelmet fordítani a maradék 31 százalékra is, hiszen majdnem minden harmadik szavazó elutasítja a lemondást, ami azt bizonyítja, hogy az ügyben nincs társadalmi konszenzus, a kérdés továbbra is erősen megosztó. A bizonytalanok 8 százaléka arra utalhat, hogy a lakosság egy része távolságtartóan kezeli ezt a feszült közjogi helyzetet, vagy nem lát rá kellően a részletekre. Összességében a közvélemény inkább a távozás felé hajlik, de az ország távolról sem egységes.
A Tisza és a Fidesz szavazói teljesen mást gondolnak
A felmérés rávilágít arra, hogy Sulyok Tamás személye körül markáns pártpolitikai ellentétek feszülnek. A Tisza Párt szimpatizánsainak elsöprő többsége, 87 százaléka követeli a lemondást. Ezzel szemben a Fidesz támogatói körében szinte tükörképe látható ennek az aránynak: 86 százalékuk szerint az államfőnek hivatalban kell maradnia. Ez a kettősség jól szemlélteti, mennyire eltérő politikai valóságokat tapasztal meg a hazai választóközönség két nagy tömbje. A Tisza szavazói számára az elnöki csere a rendszerváltás és az intézményi megújulás szimbolikus lépése lehet, míg a kormánypárti szimpatizánsok vélhetően politikai leszámolásként vagy jogtalan hatalmi beavatkozásként értékelnék az eltávolítását. Érdekes képet mutatnak a pártnélküli és a kisebb pártokhoz húzó szavazók: ebben a csoportban mindössze 21 százalék támogatja a lemondást, 57 százalék ellenzi, 22 százalék pedig bizonytalan. Ez a mérsékeltebb hozzáállás jelzésértékű lehet a kormány számára is, hiszen azt mutatja, hogy a két nagy táboron kívül eső választók jóval óvatosabbak a közjogi méltóságok elmozdításával kapcsolatban.
A parlamenti eltávolítást is többség támogatná, de szűken
A kutatás kitért egy még kényesebb kérdésre is: mi történjen akkor, ha Sulyok Tamás nem távozik önként? A válaszadók 52 százaléka támogatná, hogy ebben az esetben a parlamenti többség fossza meg tisztségétől az elnököt. Ez az arány jóval alacsonyabb, mint a lemondást szorgalmazóké, ami érthető, hiszen az önkéntes távozás egy politikailag tisztább folyamat. A parlamenti úton történő elmozdítás viszont precedens nélküli, és súlyosabb konfliktusokat hordozhat magában. A mélyebb elemzés szerint azok körében, akik alapvetően nem ellenzik a lemondást, 78 százalékos a támogatottsága a hivatalból való eltávolításnak, 12 százalék ellenezné azt, 10 százalék pedig bizonytalan. Ez azt jelzi, hogy a változást akarók többsége nem érné be egy puszta felszólítással, hanem a konkrét lépéseket is helyeselné. Ugyanakkor társadalmi szinten ez már csak egy hajszálnyi többséget jelent.
Miért ilyen érzékeny a köztársasági elnök ügye?
Magyarországon az államfő nem a napi kormányzati munka irányítója; nem hoz gazdasági döntéseket és nem vezet minisztériumokat. Szerepe mégis alapvető, hiszen ő az állam egységének letéteményese, törvényeket szentesít, kinevezésekről dönt, és a fékek és ellensúlyok rendszerének fontos eleme. Emiatt az őt érintő viták mindig nagyobb súllyal esnek latba, mint egy-egy miniszteri konfliktus. Ha a lakosság jelentős része úgy érzi, az elnök már nem képes betölteni integráló szerepét, az az egész intézményrendszerbe vetett bizalmat megingathatja. Jelenleg pontosan ez a dilemma áll fenn. Magyar Péter miniszterelnök többszöri felszólítása után május 31-ig adott határidőt a közjogi méltóságok távozására, és a felmérés szerint a társadalom többsége ebben a kérdésben a kormányfő mellé állt. Ugyanakkor a döntés nem csupán népszerűségi mutatókon múlik, hanem jogállami garanciák és közjogi következmények sorát veti fel.
Lemondás vagy eltávolítás: nem ugyanaz a politikai üzenet
Egy önkéntes lemondás általában azt jelzi, hogy az érintett felismerte helyzete tarthatatlanságát, ami bár nehéz döntés, kevesebb intézményi súrlódással jár. A parlamenti elmozdítás viszont egy markáns hatalmi aktus, amelyet a támogatók a népakarat érvényesítéseként, az ellenzők viszont politikai bosszúként vagy hatalmi túlkapásként interpretálhatnak. Ezért is kritikus, hogyan zajlik le a folyamat. Amennyiben a kormányoldal a lépés mellett dönt, elengedhetetlen a sziklaszilárd jogi érvelés és az átláthatóság. Egy államfő elmozdítása nem degradálódhat egyszerű politikai gesztussá, hiszen egy ilyen döntés hosszú távon meghatározza a közjogi intézményekről alkotott képet. A kutatásból kitűnik: míg a távozást a többség akarja, az elmozdítás módjával kapcsolatban már jóval óvatosabb a társadalom.
A Tisza-tábor számára ez a rendszerváltás része lehet
A Tisza Párt szimpatizánsainak 87 százalékos támogatottsága azt mutatja, hogy számukra ez az ügy nem csupán egy személyről szól, hanem egy mélyebb intézményi tisztulási folyamat része. Ez szorosan illeszkedik Magyar Péter azon ígéretéhez, amely a korábbi rendszer lebontását és a közélet új alapokra helyezését célozza. A Tisza-tábor számára az elnöki csere szimbolikus jelentőséggel bírhat: a valódi korszakváltás jeleként értékelhetik. Ugyanakkor egy demokráciában a gyors változásoknak is meg kell felelniük a szabályszerűségnek. A Tisza Párt előtt álló kihívás, hogy úgy feleljen meg választói elvárásainak, hogy közben ne riassza el azokat, akik tartanak a túl radikális hatalmi lépésektől.
A Fidesz-tábor ellenállása erős
A Fidesz-szavazók 86 százalékos elutasítása jelzi, hogy a jobboldali ellenzék számára ez a kérdés a politikai küzdelem egyik gyújtópontja lesz. A Fidesz vélhetően hatalmi túlterjeszkedéssel és bosszúpolitikával fogja vádolni a kormányt az ügy kapcsán. Ez a mély társadalmi megosztottság kockázatokat rejt: ha egy ilyen horderejű döntést az ország fele igazságtételnek, a másik fele pedig támadásnak érez, az tovább mélyítheti a válságot. A kormánynak tehát mérlegelnie kell: a többségi támogatás megvan, de az nem jelent biankó felhatalmazást bármilyen eszköz alkalmazására.
A pártnélküliek bizonytalansága figyelmeztető jel
A pártokhoz nem kötődő választók körében tapasztalható 22 százalékos bizonytalanság és az elmozdítás alacsonyabb támogatottsága fontos üzenet. A politikai csaták sorsa gyakran a középen állókon múlik, akik érzékenyek a túl politikai vagy túl drasztikus lépésekre. Számukra nem elég a politikai akarat, nekik transzparens eljárásra és világos jogi indokokra van szükségük. Ez a felmérés tehát bár muníciót ad Magyar Péternek, egyben óvatosságra is inti: a társadalmi többség nem egyenlő a feltétlen felhatalmazással.
Mit mutat a kutatás a politikai hangulatról?
Az adatok alapján kijelenthető, hogy a választások utáni közhangulat a közjogi rendszer megújulását várja. Erős az igény a korábbi berendezkedéshez köthető szereplők távozására, de a választók nem feltétlenül a legkeményebb eszközöket pártolják. Az üzenet egyértelmű: változást akarnak, de azt szabályos keretek között képzelik el. Ez kulcsfontosságú egy olyan környezetben, ahol az intézményekbe vetett bizalom már korábban is sérült. A kormány számára a feladat nem csupán a politikai győzelem, hanem egy megnyugtató intézményi megoldás megtalálása.
Mi jöhet május 31-éig?
Magyar Péter korábbi nyilatkozataiban május végéig adott időt a távozásra. Amennyiben Sulyok Tamás marad, a kormánynak el kell döntenie, elindítja-e a hivatalos eljárást. Ez lesz a folyamat igazi próbája, ahol a politikai szándéknak jogi formát kell öltenie. A parlamenti többségnek pontosan definiálnia kell az elmozdítás alapjait. Ha a folyamat higgadt és jogszerű lesz, az erősítheti a kormány hitelességét a korszakváltással kapcsolatban. Ha viszont kapkodás és jogi bizonytalanság jellemzi, az támadási felületet ad az ellenfeleknek.
A többség lemondást akar, de az ország továbbra is megosztott
A 21 Kutatóközpont adatai egyértelműek: a magyarok többsége Sulyok Tamás távozását látná szívesen, és egy szűk többség a kényszerített elmozdítástól sem zárkózna el. Ez komoly jelzés a kormány számára, de a számok mögött mély megosztottság húzódik a Tisza és a Fidesz tábora között. A döntéshozókra hatalmas nyomás nehezedik: a kérdés az, hogy lemondás, alku vagy drasztikus közjogi eljárás lesz a végkifejlet. Annyi bizonyos, hogy a választók nagy része már letette a garast, és az ügyet nem lehet egyszerű elitvitaként kezelni. Mit gondolsz erről? Sulyok Tamásnak önként kellene távoznia, vagy a parlamentnek kellene döntést hoznia, ha nem mond le?