Néhány héttel ezelőtt még olyan hírek keringtek, hogy a választási vereséget követően Orbán Viktor számára valamilyen rangos nemzetközi állomás jöhet szóba: akár a FIFA, akár egy ENSZ-főtitkárhelyettesi tisztség. Augusztus közepére azonban nemhogy ilyen kinevezés nem történt meg, hanem egészen más irányból érkeztek a fejlemények. Gyengülni látszik a korábbi állami háttér, átvilágítások indulnak a NER nagyvállalati köreiben, Magyarország belépett az Európai Ügyészség rendszerébe, az aranykonvoj-ügy pedig továbbra sem tűnik el a nyilvánosságból.
Ez önmagában még nem Orbán Viktor politikai végjátéka, és végképp nem bírósági ítélet. Ugyanakkor politikai értelmezésként egyre nehezebb nem észrevenni a mintázatot: annak az embernek, aki tizenhat éven át gyakorlatilag maga köré szervezte a magyar állam jelentős részét, most sorra tűnnek el azok az adottságok, amelyek korábban magától értetődőnek látszottak. A pénz, az intézményi védelem, az állami médiagépezet és a politikai kontroll már nem ugyanúgy működik.
Néhány hete még FIFA és ENSZ volt a téma
Augusztus elején Panyi Szabolcs több kormányzati és diplomáciai forrásra hivatkozva arról írt, hogy Orbán Viktor a választási vereség után nemzetközi pozíciókat is mérlegelhetett. Az egyik lehetséges irány a FIFA valamely magas rangú tisztsége, a másik pedig egy ENSZ-főtitkárhelyettesi poszt lehetett. A beszámoló szerint mindkét lehetőséghez komoly nemzetközi támogatásra lett volna szükség, és egyáltalán nem volt biztos, hogy Orbán ezt meg tudja szerezni.
Havasi Bertalan, a Fidesz kommunikációs igazgatója az értesülést „kacsának” nevezte. Azóta egyik szervezet sem jelentett be hivatalosan semmilyen Orbánhoz köthető kinevezést. Vagyis a nagy nemzetközi folytatás egyelőre pontosan ott tart, ahol néhány hete: forrásokra épülő politikai forgatókönyv, nem pedig kész állásajánlat.
Közben Orbán hazai mozgástere körül sokkal kézzelfoghatóbb dolgok kezdtek történni. Talán ez az egész helyzet legnagyobb iróniája: miközben a sajtóban még azt találgatták, melyik nemzetközi szervezet folyosóján folytathatná, Budapesten egymás után nyíltak ki azok a fiókok, amelyek tizenhat évig többnyire zárva maradtak.
A propaganda mögül eltűnt az egyik legfontosabb üzemanyag: az állami pénz
Orbán politikai ereje soha nem csak abból állt, hogy hányan tapsoltak neki egy kongresszuson. Az elmúlt másfél évtized egyik legfontosabb hatalmi erőforrása egy hatalmas médiakörnyezet volt, ahol a kormánybarát lapok és csatornák jelentős állami hirdetési bevételekhez jutottak. A választási vereség után ez a modell gyorsan megingott: a Reuters és más sajtóbeszámolók szerint leépítések, műsorbezárások és pénzügyi átszervezések indultak a Fideszhez kötődő médiavilágban, miközben a Tisza-kormány megszüntette a korábbi állami hirdetési gyakorlat jelentős részét.
Ez nem pusztán médiasztori. Egy ellenzékbe került pártnak eleve jóval kevesebb állami erőforrás áll a rendelkezésére, mint egy kormánypártnak. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az a médiarendszer is hirtelen piaci körülmények között kénytelen működni, amely éveken át bőséges állami hirdetéseket kapott, már könnyebb megérteni, miért lett ennyire látványos a változás. A politikai szeretetet ugyanis nagyon könnyű összekeverni a stabil finanszírozással. Amíg mindkettő adott, nem látszik, melyik mennyit ér. Amikor az egyik megszűnik, azonnal kiderül.
És most már egy augusztus 20-i Orbán-rendezvényre sem jött össze a pénz
Szerdán ehhez társult egy szinte szimbolikus hír is. A Dobbanjon nevű, Orbán Viktort támogató mozgalom néhány nappal korábban még augusztus 20-i városligeti rendezvényt hirdetett, majd végül lefújta az eseményt. A szervező azzal indokolta a döntést, hogy ezúttal nem érkezett elegendő felajánlás a program finanszírozására.
Egyetlen civil rendezvény elmaradásából természetesen nem érdemes világpolitikai következtetéseket levonni. De politikai szimbólumként nehéz ennél beszédesebbet találni. Néhány hónappal a választás után, egy olyan közegben, ahol korábban milliárdos kommunikációs kampányok, állami hirdetések és országos rendezvények jelentették a természetes hátteret, most egy Orbánt támogató csoport azt közli: a felajánlások egyszerűen nem jöttek össze. Lehet erre legyinteni, csakhogy közben ugyanez a pénzügyi kijózanodás sokkal nagyobb szinten is látszik.
A NER üzleti világa már alkalmazkodási üzemmódba kapcsolt
A Reuters augusztus elején üzletemberekkel, vállalatokkal, elemzőkkel és korábbi tisztviselőkkel beszélve arról számolt be, hogy az Orbán-korszak állami megrendeléseiben megerősödött vállalatok egy része már átalakítja a stratégiáját. Egyes cégek kisebb projektek és piaci munkák felé fordulnak, miközben elemzők szerint különösen azok kerülhetnek nehéz helyzetbe, amelyek üzleti modelljében nagy súlyt képviseltek az állami infrastruktúra-megrendelések.
A piac ezt részben már be is árazta. A Reuters szerint a választás után több politikailag kitettnek tartott társaság – köztük a 4iG, az Opus, az Appeninn és az MBH – árfolyama is komoly nyomás alá került, miközben a szélesebb budapesti részvénypiac ezzel párhuzamosan erősödött.
A 4iG-nél ráadásul már nem elméleti kockázatról van szó. Magyar Péter kormánya augusztus 17-én elrendelte az állammal kötött szerződések átfogó felülvizsgálatát, köztük az előző kabinet utolsó heteiben kötött, több mint 1300 milliárd forintos honvédelmi keretmegállapodásét. A bejelentés napján a 4iG részvényei meredeken estek. Ez az Orbán utáni világ egyik legfontosabb változása: a politikai kapcsolat többé nem automatikus biztosíték egy állami üzlet jövőjére.
És akkor megérkezett az Európai Ügyészség
Mindezek közül hosszabb távon talán az Európai Ügyészséghez való csatlakozás a legjelentősebb. Magyarország hivatalosan az EPPO 25. részt vevő állama lett. Az Európai Ügyészség aktuális tájékoztatása szerint a magyarországi operatív működés a magyar európai ügyész kinevezését követő huszadik napon indul.
És itt van az a pont, amelyet az Orbán-korszak EU-pénzes ügyeit ismerők minden bizonnyal különösen figyelnek: az EPPO magyar hatásköre nem csak a csatlakozás után elkövetett cselekményekre terjed ki. Az uniós döntés alapján a 2021. június 1. után elkövetett, az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményekig is visszanyúlhat. Ez öt évnyi uniós támogatás, közbeszerzés, agrárpénz, informatikai projekt, beruházás és támogatási konstrukció potenciális időablakát jelenti.
Természetesen nem mindegyik ügyből lesz eljárás. Az EPPO nem általános politikai elszámoltató hivatal, hanem az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményekre van hatásköre. De ahol EU-pénzt érintő csalás, korrupció, pénzmosás vagy más, a hatáskörébe tartozó bűncselekmény bizonyítható, ott már egy független európai vádhatóság is megjelenik a történetben.
Az EPPO pedig nem egy újabb jelentésgyár
Ez az a különbség, amely politikailag is súlyossá teszi a csatlakozást. Az OLAF vizsgálatot folytathat, szabálytalanságokat tárhat fel és ajánlásokat tehet. Az Európai Ügyészség viszont a saját hatáskörében nyomoz, ügyészi intézkedéseket végez, vádat emel, és a részt vevő országok bíróságai előtt képviseli a vádat.
A rendszer ráadásul nem áll meg Hegyeshalomnál. Az EPPO luxembourgi központtal, tagállami európai ügyészekkel és helyben dolgozó delegált ügyészekkel működik, együttműködve többek között az Europollal, az Eurojusttal és az OLAF-fal. Ha egy magyar EU-s pénzügyi ügynek külföldi bankszámlája, vállalata vagy más tagállamot érintő szála van, az intézmény éppen az ilyen határokon átívelő nyomozásokra épült.
Ez nem azt jelenti, hogy holnap délelőtt nyomozók csengetnek Orbán Viktor valamelyik családtagjánál. Azt viszont igen, hogy ahol EU-pénzzel kapcsolatos bűncselekmény bizonyítéka van, ott az elmúlt évekhez képest új és lényegesen erősebb ügyészi út nyílik meg.
A mesébe illő gazdagodások ettől még hirtelen sokkal érdekesebbek lehetnek
Az Orbán-korszak egyik legnehezebben megkerülhető politikai története a miniszterelnök környezetében létrejött üzleti birodalmak rendkívüli növekedése volt. A Reuters szerint Orbánhoz közeli üzletemberek a Fidesz kormányzása alatt jelentősen növelték jelenlétüket stratégiai ágazatokban, és az állami költéshez, közbeszerzésekhez, illetve a szabályozási környezethez való kedvező hozzáférés fontos szerepet játszott több üzleti csoport felemelkedésében. Az érintett cégek közül többen visszautasították, hogy működésük politikai kivételezésen alapult volna.
Az EPPO önmagában természetesen nem vizsgálhat meg valakit pusztán azért, mert gyorsan gazdag lett. De ha egy vagyongyarapodás mögött 2021 után uniós pénzt érintő, büntetőjogilag releváns konstrukció bizonyítható, ott már egészen más helyzet állhat elő. Ugyanez igaz azokra a céghálókra is, amelyek külföldi szereplőkkel, több országon átívelő pénzmozgásokkal vagy EU-finanszírozott tenderekkel kapcsolódnak össze.
Politikailag éppen ezért olyan jelentős a csatlakozás: most először nem kizárólag a magyar intézményrendszeren múlhat, hogy egy 2021 utáni, EU-pénzt érintő korrupciógyanús ügyből lesz-e európai büntetőeljárás.
És közben ott van az aranykonvoj, amit már nagyon nehéz visszatuszkolni a dobozba
Orbán számára ennél közvetlenebb ügy az úgynevezett ukrán aranykonvoj története. A márciusi akció után különböző hatósági eljárások indultak, a NAV pénzmosás gyanújával nyomozást folytatott a Magyarországon áthaladó készpénz- és aranyszállítmány hátterével kapcsolatban. A NAV áprilisban azt közölte, hogy a szállított 40 millió dollár, 35 millió euró és kilenc kilogramm arany eredetét, illetve felhasználását vizsgálják.
Később azonban egy másik kérdés is előkerült: vajon törvényesen jártak-e el maguk a magyar hatóságok az ukrán pénzszállítókkal szemben. A Fővárosi Nyomozó Ügyészség jogellenes fogva tartás és hivatali visszaélés gyanúja miatt indított eljárást, Hajdu Jánost, a TEK korábbi főigazgatóját pedig júniusban gyanúsítottként hallgatták ki.
Ezután került elő az a dokumentum, amely miatt Orbán neve már nem egyszerűen újságírói találgatásként jelent meg a történetben. A 444 birtokába jutott, állítólagos belső ügyészségi irat szerint a vizsgálatnak Orbán Viktor, Farkas Örs, Hajdu János és Demeter Tamás büntetőjogi felelősségének tisztázására is ki kellene terjednie. Az ügyészség akkor nem erősítette meg az irat részleteit, de a lap szerint a valódiságát sem cáfolta.
Ez még nem jelenti azt, hogy Orbán Viktor gyanúsított lenne, és végképp nem jelenti a bűnösségét. De egy volt miniszterelnök szempontjából meglehetősen szokatlan politikai helyzet, amikor egy folyamatban lévő nyomozással összefüggő belső irat már név szerint azt írja: az ő döntéshozói szerepét is tisztázni kell.
A telefonhívások nyoma különösen kényelmetlen lehet
A Telex június végén arról írt, hogy Hajdu János telefonjának tartalmát is vizsgálják, miután tanúvallomások alapján felmerült: az ukrán pénzszállítók TEK-nél történt fogva tartásának időszakában Hajdu többször beszélhetett telefonon Orbán Viktorral. Ez természetesen szintén nem bizonyítja, miről volt szó, illetve hogy történt-e jogsértő utasítás, de nyomozati szempontból érthetővé teszi, miért került elő a kommunikáció vizsgálata.
A Fidesz az egész ügyet politikai támadásként értelmezte, Havasi Bertalan korábban azt állította, hogy a Tisza-kormány az „ukránok bosszúját” hajtja végre Orbánnal szemben. Csakhogy a politikai kommunikáció önmagában nem állít le egy büntetőeljárást. Az ügyben már gyanúsítotti kihallgatás történt, iratokat és kommunikációt vizsgáltak, és a történet júliusban is újabb tanúvallomásokkal folytatódott.
Orbán valódi problémája nem egyetlen ügy – hanem hogy egyszerre túl sok front nyílt
Ha csak az aranykonvoj lenne, azt a Fidesz könnyen egyetlen politikai támadásként keretezhetné. Ha csak a média finanszírozása változott volna meg, azt talán túl lehetne élni költségcsökkentéssel. Ha csak a 4iG szerződéseit vizsgálnák felül, azt egyetlen nagyvállalati vitának lehetne nevezni. Ha pedig csak az EPPO érkezett volna meg, lehetne azt mondani, hogy ez egy távoli brüsszeli intézmény.
Orbán számára az a kellemetlen, hogy ezek most egyszerre történnek. A korábbi médiarendszer pénzügyileg zsugorodik. A NER nagyvállalatainak állami kapcsolatait felülvizsgálják. A közbeszerzési piac új szereplők előtt nyílhat meg. Az Európai Ügyészség magyar részvétele létrejött. Az aranykonvoj-nyomozásban pedig már nemcsak a végrehajtók szerepe, hanem a döntési lánc is kérdésessé vált.
A hatalom elvesztése után derül ki, mennyi volt valódi lojalitás
Tizenhat év kormányzás alatt könnyű hatalmas baráti és üzleti közeget felépíteni. A miniszterelnök telefonját mindenki felveszi, a rendezvényekre mindig jut pénz, az üzleti életben mindenki szeretne találkozni a kormányfővel, a médiában pedig naponta százszor jelenik meg ugyanaz az üzenet. Az ellenzékben azonban egészen másképp működik a gravitáció.
A Reutersnek nyilatkozó cégek már arról beszéltek, miként alkalmazkodnak a kisebb és piaci projektekhez; elemzők szerint az állami infrastruktúra-megrendelésekből táplálkozó vállalatok egy része akár el is tűnhet. Nem kell ahhoz szó szerint minden korábbi szövetségesnek eltűnnie, hogy Orbán politikai környezete gyökeresen megváltozzon. Elég, ha a következő közbeszerzésnél már nem az számít, ki ismer kit, a következő médiakampányhoz nem érkezik automatikusan állami hirdetés, a következő rendezvényre pedig tényleg össze kell gyűjteni a pénzt.
Az ilyen apró dolgokból szokott kiderülni, hogy egy politikai rendszer mekkora része volt mozgalom, és mekkora része volt infrastruktúra.
Az ENSZ és a FIFA közben egyre távolabbinak tűnik
A nemzetközi állásokról szóló értesülések már eredetileg is arról szóltak, hogy egy esetleges FIFA- vagy ENSZ-pozíció komoly külső támogatást igényelne, és korántsem biztos, hogy Orbán ezt meg tudja szerezni. Hivatalos kinevezés azóta sincs.
Közben a politikai valóság sokkal kevésbé elegáns állásinterjú benyomását kelti. Egy volt miniszterelnök számára egészen más tárgyalási pozíciót jelent az, ha stabil pártháttérrel, erős üzleti környezettel és érintetlen hazai befolyással érkezik egy nemzetközi szervezethez, mint az, ha otthon közben folyamatosan régi szerződéseket, hatósági döntéseket és finanszírozási hálókat vizsgálnak.
Ez már véleményi következtetés, nem kész tény, de politikailag nehéz nem látni: Orbán nemzetközi mozgástere annál erősebb, minél több marad abból a hatalmi rendszerből, amelyet maga mögött hagyott. Most viszont éppen ennek a rendszernek a darabjait szedik szét egyenként.
Nem biztos, hogy Orbánnak a következő választás a legnagyobb problémája
A Fidesz természetesen politikai értelemben a 2030-as választásra készül. Orbán júniusban újra a párt elnöke lett, tehát egyelőre egyértelműen nem vonult vissza a magyar belpolitikából. Csakhogy négy év rendkívül hosszú idő, ha közben folyamatosan működik az állami átvilágítás, átalakul a médiapiac, valódi verseny jelenik meg a közbeszerzéseknél, az EPPO operatív rendszere feláll, és büntetőeljárások futnak az előző kormány időszakának ügyeiben.
A nagy kockázat ezért Orbán számára nem feltétlenül az, hogy holnap eltűnik a Fidesz. Sokkal inkább az, hogy 2030-ra ugyanaz a párt egy teljesen más gazdasági, médiás és intézményi környezetben kénytelen majd választást vívni, mint amelyben 2010 és 2026 között működött.
Most derül ki, mi marad Orbánból Orbán rendszere nélkül
Talán ez az egész történet legérdekesebb kérdése. Orbán Viktor rendkívüli politikai képességeit még az ellenfelei közül is sokan elismerték. Többször építette újjá magát és a Fideszt, nyolc ellenzéki év után visszatért, majd tizenhat esztendőn keresztül megőrizte a hatalmat.
Csakhogy most először kell úgy megpróbálnia ugyanezt, hogy közben már nem az ő kormánya írja az állami költségvetést, nem az ő emberei ellenőrzik ugyanazokat a közintézményeket, nem az ő politikai rendszere osztja az állami hirdetések nagy részét, és az uniós pénzeket érintő esetleges bűncselekményeknél egy új európai ügyészi szereplő is belép a pályára.
Közben még egy Orbánt támogató augusztus 20-i rendezvény szervezője is azt mondja, hogy most nem jöttek a felajánlások. Apró történet? Igen. De néha az apró történetek mutatják meg a legjobban, hogy megváltozott a levegő.
Most tényleg szorul a mozgástér
Orbán Viktor egyelőre szabad ember, pártelnök, és sem az aranykonvoj-ügyben, sem más itt említett történetben nincs vele szemben jogerős büntetőítélet. Ezt egy komoly véleménycikk sem kerülheti meg. De a politikai helyzetének értékeléséhez nem kell ítéletre várni.
A korábbi hatalmi infrastruktúra látványosan gyengül. A hozzá köthető üzleti világ kénytelen alkalmazkodni. Az állami szerződések egy részét újranyitják. Az államilag táplált médiarendszer pénzügyi modellje megbicsaklott. Az EPPO magyarországi operatív rajtja közeledik. Az aranykonvoj-ügy pedig már olyan nyomozati szakaszokhoz ért, ahol egykori csúcsvezetők döntési lánca került kérdésessé.
Néhány hete még azt találgatták, vajon a FIFA-nál vagy az ENSZ-ben folytatja-e. Most sokkal prózaibb kérdés látszik fontosabbnak: mi marad Orbán Viktor politikai erejéből akkor, amikor már nem Orbán Viktor állama tartja össze körülötte a rendszert? A választ nem egyetlen ügy fogja megadni, hanem a következő hónapok. Az viszont biztos: a talaj, amelyen tizenhat évig szinte mozdulatlanul állt, már nagyon nem ugyanaz.