Újabb súlyos korrupciós ügy bukkanhat fel a Fidesz-korszakból: Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója a Magyar Közöny Podcastban arról beszélt, hogy egy komoly ügy nyomára bukkantak. A műsor június 30-i adásának utolsó blokkja már kifejezetten az „újabb korrupciós botrány” témájára épült, ám Ligeti akkor még nem ismertette a nyilvánossággal az ügy összes részletét. Emiatt az sem lenne pontos kijelentés, hogy már tudható, kik lehetnek érintettek, milyen bűncselekmény történhetett, vagy egyáltalán lesz-e ebből büntetőeljárás. A mondat súlyát sokkal inkább az adja, hogy a Transparency az elmúlt hónapokban sorra tárta fel a korábbi Orbán-kormány olyan közpénzügyi döntéseit, amelyeknél nem néhány milliós, hanem több tíz-, száz-, sőt ezermilliárdos tételekről van szó.
A lényeg már nem az, hogy van-e még feltáratlan ügy
A Fidesz tizenhat éves kormányzása végére az állami pénzosztás bizonyos területein olyan mértékű átláthatatlanság alakult ki, hogy ma sok esetben nem is egy újabb visszaélést kell megtalálni, hanem először azt kell kikényszeríteni, milyen döntések születtek egyáltalán. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden elrejtett vagy nehezen követhető forintot automatikusan elloptak. Azt azonban világosan mutatja, milyen messzire került a rendszer attól az alapvető demokratikus minimumtól, hogy a közpénzek útja a nyilvánosság számára is követhető legyen.
Ennek talán legbeszédesebb példája az úgynevezett 2000-es kormányhatározatok ügye. A Transparency több évig tartó pereskedés és öt bírósági ítélet után jutott hozzá 42 ilyen, nem nyilvános dokumentumhoz, és a szervezet álláspontja szerint ezek közül 35-ben összesen több mint 160,3 milliárd forint közpénzről döntöttek, noha az ilyen határozatok elvileg nem járhatnak pénzügyi kötelezettségvállalással.
160 milliárd úgy, hogy a közvélemény nem is látta a döntéseket
A kiperelt iratok alapján 52 milliárd forint jutott a Makovecz Campus Alapítványnak, 27,2 milliárd a Jövő Nemzedék Földje Alapítványnak, 9,8 milliárd a Batthyány Lajos Alapítványnak és 9,3 milliárd a Nemzeti Ménesbirtok Alapítványnak. Milliárdos támogatásban részesült mások mellett a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány, a Kommentár Alapítvány és az Alapjogokért Központ is.
Önmagában természetesen az, hogy egy szervezet állami támogatást kap, nem bizonyítja a korrupciót. A gond az, hogy ezekről a közpénzekről olyan döntési formában rendelkeztek, amely nem volt nyilvános, a dokumentumokhoz pedig a Transparency szerint csak hosszú éveken át tartó jogi küzdelemmel lehetett hozzáférni. Egy köztársaságban meglehetősen furcsa felállás az, hogy az adófizető előbb befizeti a pénzt, majd pereskednie kell azért, hogy megtudja, hova került.
És ez még csak 42 dokumentum volt
Talán ez a leginkább nyugtalanító része az ügynek. A Transparency eredeti adatigénylésére adott kormányzati válaszból az derült ki, hogy összesen 3293 darab ilyen kormányhatározat létezett, miközben a szervezet végül csak 42 dokumentumra szűkítve tudta végigvinni a pert. Vagyis a több mint 160 milliárd forint nem valamilyen teljes mérleg, hanem csupán egy szelete annak a döntési halmaznak, amelynek jelentős része továbbra sem ismert ugyanilyen részletességgel.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a 160 milliárdot egyszerűen meg lehetne szorozni háromezer határozattal, de az arányok mégis pontosan megmutatják, miért van most rengeteg munkájuk azoknak, akik a NER közpénzügyeit próbálják feltérképezni.
Közben 2645 milliárd forintnyi állami kötelezettségvállalás is napvilágot látott
A magántőkealapok világa ennél is nagyobb összegeket mozgat. A Transparency áprilisban közölte, hogy négy állami hátterű szervezet 2013 és 2026 márciusa között összesen 2645 milliárd forint értékben vállalt befektetési kötelezettséget magántőkealapokban, ingatlanalapokban és más alternatív alapokban. Itt különösen lényeges a pontos megfogalmazás: a 2645 milliárd forint nem feltétlenül ennyi ténylegesen átutalt pénzt jelent, hanem vállalt befektetési kötelezettségeket.
A nagyságrend ettől még így is megdöbbentő, különösen úgy, hogy a TI szerint ezeknél a konstrukcióknál hosszú ideig rendkívül kevés információ állt rendelkezésre arról, kik a magán-társbefektetők, és pontosan milyen érdekek találkoznak az állami pénzzel.
A 281 milliárdos ügyben már nyomozás is indult
Júliusban a Transparency a Baross Gábor Tőkeprogram egy részét is átvilágította. Öt magántőkealap döntés-előkészítő dokumentumaiban a szervezet kockázatkezelési hiányosságokat, kétes megalapozottságúnak tartott piaci teszteket és feltáratlan összeférhetetlenségeket azonosított, majd 281 milliárd forintnyi állami befektetés miatt feljelentést tett. Ebben az ügyben már nem pusztán egy civil szervezet politikailag vitatható megállapításairól van szó: július 24-én a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanúja miatt nyomozást rendelt el.
Ez természetesen még nem jelenti senki bűnösségét, de azt igen, hogy a hatóság nem söpörte le az asztalról a feljelentést.
Ez a Fidesz valódi korrupciós öröksége
A NER közpénzügyi problémáját túl egyszerű lenne úgy összefoglalni, hogy „X ellopott Y milliárdot”. Az ilyen mondatok politikailag jól működnek, jogi szempontból azonban gyakran többet állítanak annál, mint amit egy adott pillanatban bizonyítani lehet. A súlyosabb kritika éppen az, hogy az Orbán-rendszer olyan intézményi környezetet hagyott maga után, amelyben a nyilvánosságnak sokszor már az alapvető információk megszerzéséért is pereskednie kellett.
A korrupció ugyanis nem kizárólag a klasszikus borítékos ügyet jelenti. Korrupciós kockázat akkor is van, amikor közpénz és magánérdek átláthatatlanul találkozik, amikor a valódi kedvezményezett nehezen beazonosítható, amikor nincs érdemi verseny, vagy amikor egy állami döntés ellenőrizhetősége jogi és technikai akadályok mögé kerül.
A nemzetközi bizonyítvány sem volt hízelgő
A Transparency International 2025-ös Korrupció Érzékelési Indexében Magyarország 40 pontot kapott, és Bulgáriával együtt az Európai Unió utolsó helyén végzett. Ráadásul ez már a negyedik egymást követő év volt, amikor Magyarország az uniós mezőny sereghajtójának számított ezen az indexen.
Az index elnevezése itt különösen fontos: korrupcióérzékelést mér szakértői és üzleti értékelések alapján, nem pedig büntetőbírósági ítéleteket összegez. Vagyis nem bizonyítja, hogy Magyarországon minden más uniós országnál több korrupciós bűncselekmény történt, de nagyon erős jelzés arról, hogyan ítélték meg a magyar közszféra korrupcióval szembeni ellenálló képességét.
Ligeti mondatának ezért van súlya
Amikor Ligeti Miklós azt mondja, hogy súlyos korrupciós ügy nyomára bukkantak, a felelős reakció nem az, hogy előre bűnöst kiáltunk. Előbb meg kell várni a dokumentumokat, a neveket, az összegeket és – ha erre alap van – a hatósági vizsgálatot is; az elszámoltatás éppen abban különbözik a politikai bosszútól, hogy bizonyítékot követel.
Az viszont az sem lenne komoly hozzáállás, ha valaki egyszerűen legyintene, mondván: megint egy korrupcióellenes civil szervezet mond valamit a Fideszről. Az elmúlt hónapokban 160 milliárd forintnyi titkolt kormányzati pénzügyi döntés, ezermilliárdos nagyságrendű tőkealapi kötelezettségvállalások és egy 281 milliárdos ügyben már elrendelt rendőrségi nyomozás került a nyilvánosság elé.
A Fidesznek erre egyszer még válaszolnia kell
A valódi kérdés így már nem az, hogy minden problémát rá lehet-e húzni egyetlen emberre vagy egyetlen botrányra. Sokkal inkább az, hogyan működhetett másfél évtizeden át úgy az állam, hogy közpénzek százmilliárdjairól szóló döntések részletei évekre eltűnhettek a nyilvánosság elől, és miért civil szervezeteknek, újságíróknak és ellenzéki szereplőknek kellett bíróságról bíróságra járniuk azért, hogy ezeket egyáltalán megismerhessék.
Ligeti új bejelentése akkor válik igazán fontossá, amikor az állítás mögé odakerülnek a bizonyítékok. A Fidesz-korszak mérlege azonban addig sem pusztán politikai ízlés kérdése: egyre több dokumentum kerül elő, és ezekből az látszik, hogy az Orbán-rendszer egyik legdrágább öröksége maga az átláthatatlanság lett.