Tizenhat éven át azt hallotta az ország, hogy Brüsszel támad, Berlin lenéz, Párizs büntet, Európa pedig valójában nem a magyar kormánnyal, hanem magával Magyarországgal áll háborúban. A Fidesz hosszú időn keresztül erre a logikára építette a politikáját: ellenségképekre, sértettségre, harcias szólamokra és arra az állandó üzenetre, hogy ha baj van, azért mindig valaki más felelős. Most azonban néhány hét alatt látványosan repedezni kezdett ez a történet. Magyar Péter berlini és párizsi tárgyalásai nemcsak diplomáciai eredményként értelmezhetők, hanem egy tizenhat éve épített propaganda végső lelepleződéseként is. Mert ha Magyarország ismét tárgyalóképes, megbízható európai partnerként tud megjelenni, ha a nagy uniós tagállamok vezetői nyitottan fogadják az új magyar kormányt, és ha újra elindulhatnak azok a folyamatok, amelyeket hosszú éveken át a bizalmatlanság bénított meg, akkor fel kell tenni a kérdést: valóban Európa támadta Magyarországot, vagy a Fidesz vezette ki az országot a szövetségesei közül?
A Fidesz 16 évig ellenséget gyártott a szövetségesekből
A Fidesz politikai gépezete éveken át ugyanazt az üzenetet ismételte: Magyarországot kívülről támadják, az Európai Unió bosszút áll, a nyugati vezetők meg akarják törni a magyar emberek akaratát, és minden bírálat mögött valamiféle rejtett, magyarellenes szándék húzódik meg.
Ez a kommunikáció politikailag hasznosnak bizonyult. Egy ellenségkép mindig kényelmes: segítségével el lehet terelni a figyelmet a korrupcióról, a romló közszolgáltatásokról, az uniós pénzek körüli vitákról, az elszigetelődésről és arról, hogy Magyarország fokozatosan elveszítette a bizalmat a saját szövetségesei körében. A Fidesz nem oldotta meg a konfliktusokat, hanem állandó háborús állapotot csinált belőlük. Minden diplomáciai vitából szabadságharc lett, minden jogállami bírálatból nemzeti sértés, minden európai elvárásból támadás.
Most viszont kiderülhet: nem a magyar zászlóval, nem a magyar emberekkel, nem Magyarország szuverenitásával volt baja Európának. Hanem azzal a politikával, amely a közös szabályokat belpolitikai kampányeszközzé silányította.
A „Brüsszel bosszúja” helyett jött a tárgyalás
Az uniós források körüli vita évekig a Fidesz egyik legerősebb propagandafegyvere volt. A kormány azt állította, hogy a pénz azért nem érkezik, mert Magyarország nem hajol meg, mert megvédi a szuverenitását, mert Brüsszel bünteti a magyarokat. A mostani fordulat azonban egészen más képet rajzol.
Magyar Péter kormánya azt üzeni: a források felszabadítása nem a szuverenitás feladásának következménye, hanem a tisztességes, kiszámítható, európai politizálás eredménye lehet. Nem harcolni kell a szövetségeseinkkel, hanem megegyezni velük. Nem plakátokon kell üzengetni, hanem tárgyalóasztalnál kell képviselni a magyar érdekeket. Ez a különbség óriási.
A Fidesz tizenhat éven át azt próbálta elhitetni, hogy az erő a folyamatos konfliktusban rejlik. Most inkább úgy tűnik, az igazi erőt az jelentheti, ha Magyarország ismét komolyan vehető partnerként viselkedik.
Berlin és Párizs nem ellenségként, hanem partnerként tekint Magyarországra
A német és francia kapcsolatok újjáépítése különösen fontos jelzés. A Fidesz hosszú ideig szívesen állította be Berlint és Párizst úgy, mintha azok a magyar nemzeti érdek természetes ellenfelei volnának. Most azonban Friedrich Merz német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök nyitása az új magyar kormány felé azt mutatja: Európa nem Magyarország ellen volt.
Európa egy olyan magyar kormánnyal nem tudott együttműködni, amely minden kritikát támadásnak, minden kompromisszumot árulásnak, minden közös szabályt külső diktátumnak nevezett. Ez a különbség most különösen látványos. Ha néhány hét alatt újra felépíthetők a bizalom első lépései, akkor nehéz azt állítani, hogy tizenhat éven át valamiféle örök, elvi, magyarellenes összeesküvés akadályozta az országot. Sokkal valószínűbb, hogy a probléma forrása nem Európa volt, hanem az a magyar kormányzati politika, amely tudatosan konfliktust termelt ott is, ahol tárgyalni kellett volna.
Két lehetőség van – és az egyik nagyon kellemetlen a Fidesznek
A helyzet most szinte kínosan egyszerű. Vagy egész Európa változott meg néhány hét alatt, és hirtelen mindenki barátságos lett Magyarországgal. Vagy a Fidesz tizenhat éven át hazudott arról, hogy ki és miért akadályozza Magyarország előrejutását. A válasz aligha kétséges.
Nem Brüsszel akarta tönkretenni Magyarországot. Nem Berlin és Párizs gyűlölte a magyarokat. Nem az európai közösség volt ellenséges a magyar társadalommal szemben. A gond az volt, hogy a Fidesz a saját hatalmi érdekei szerint ellenségként mutatta be azokat, akikkel valójában együtt kellett volna működnie.
Ez a politika jól működött plakátokon, közpénzből finanszírozott kampányokban és esti híradókban, közben azonban az ország érdekei súlyosan sérültek.
Az Erasmus ügye is megmutatta, kinek a politikája ártott
Az Erasmus-program körüli bizonytalanság különösen fájdalmas példája volt annak, hogyan váltak a magyar fiatalok egy rossz kormányzati politika áldozataivá. A diákoknak nem azért kellett aggódniuk a külföldi tanulmányi lehetőségeik miatt, mert Európa utálta őket, hanem azért, mert a magyar felsőoktatási és alapítványi rendszer körül olyan bizalmi és összeférhetetlenségi problémák alakultak ki, amelyeket a kormány sokáig nem volt hajlandó megfelelően rendezni.
Most, amikor megnyílhat az út a bizalom helyreállítása felé, világosan látszik: nem a magyar diákok voltak a célpontok. Ők egy politikai játszma elszenvedői voltak. Ha a program ismét teljes értékűen elérhetővé válhat a magyar fiatalok számára, az nemcsak diplomáciai siker, hanem jóvátétel is egy egész nemzedék felé.
A francia cégek bizalma is üzenet
A francia vállalatok bizalmának erősödése is többről szól, mint egyszerű gazdasági érdekről. A befektetők, a nagyvállalatok és a stratégiai partnerek számára a kiszámíthatóság, a jogbiztonság és a diplomáciai stabilitás alapvető feltétel. A Fidesz éveken át azt állította, hogy a konfliktusos politika erőt jelent. Csakhogy a gazdaságban a folyamatos háborúskodás nem erő, hanem kockázat.
Egy befektető nem azt figyeli, hány harcias beszéd hangzik el, hanem azt, hogy működik-e a jogállam, kiszámítható-e a szabályozás, és lehet-e hosszú távon tervezni. Ha Magyarország ismét megbízhatóbb partnerként jelenik meg Nyugat-Európában, az a magyar munkahelyek, beruházások és gazdasági lehetőségek szempontjából is kulcskérdés.
A Fidesz szabadságharca összeomlik
A Fidesz tizenhat éves „szabadságharca” most azért kerülhet válságba, mert a valóság hirtelen mást kezdett mutatni, mint a propaganda. Ha Európa valóban Magyarország ellensége lett volna, akkor egy kormányváltás után sem változna semmi. Ha a németek és a franciák tényleg a magyar embereket akarták volna büntetni, akkor most sem lenne nyitás. Ha Brüsszel pusztán politikai bosszút állt volna, akkor nem lenne miről tárgyalni.
És ez mindent megváltoztat. A Fidesz egész története arra épült, hogy Magyarországot kívülről fenyegetik, és csak ők képesek megvédeni az országot. Most viszont az is kiderülhet, hogy az országot éppen attól kellett volna megóvni, amit ők műveltek: az elszigeteléstől, a korrupciótól, a bizalmatlanságtól és attól, hogy a szövetségeseket ellenségnek hazudták.
Nem Magyarország volt elszigetelve, hanem a kormányzati elit
Az elmúlt évek egyik legnagyobb hazugsága az volt, hogy „Magyarországot” támadják. Valójában sok esetben nem Magyarországgal volt probléma, hanem azzal a kormányzati elittel, amely az ország nevében járt el, miközben a saját hatalmi érdekeit védte. A magyar emberek nem akartak elszigetelődni Európától. A magyar diákok nem akartak kimaradni az Erasmusból. A magyar vállalkozások nem akartak bizonytalan uniós forrásokra várni. A magyar munkavállalók nem akartak olyan országban élni, amelyet a szövetségesei egyre kevésbé vesznek komolyan.
Ezt nem a társadalom választotta. Ezt a Fidesz politikája hozta létre. Most, hogy az új kormány megpróbálja visszavezetni Magyarországot a tárgyalóasztalhoz, egyre világosabbá válik: nem az ország volt vállalhatatlan Európa számára, hanem az a rendszer, amely az országot képviselte.
Itt az ideje kimondani: nem Brüsszel volt a hibás
Tizenhat év után ki kell mondani azt, amit a propaganda mindvégig el akart fedni: nem Brüsszel volt a fő probléma. Nem az Európai Unió volt Magyarország ellensége. Nem a németek és nem a franciák akarták tönkretenni a magyar embereket. A gond az a politika volt, amely hazugságokra építette a magyarok világképét.
Egy olyan politika, amely a kritikát támadásnak nevezte. Egy olyan politika, amely a korrupciós kérdésekből szuverenitási háborút csinált. Egy olyan politika, amely a szövetségeseket ellenséggé, a jogállami elvárásokat ideológiai fegyverré, a diplomáciát pedig belpolitikai színházzá alakította. Most ez a korszak repedezik.
A diplomáciai siker a hazugságok végét is jelentheti
Magyar Péter berlini és párizsi tárgyalásai ezért nem pusztán külpolitikai események. Ezek a találkozók arról is szólnak, hogy Magyarország újra képes lehet normális, tisztességes, partneri hangon beszélni Európával. Ez nem a szuverenitás feladása. Ez annak felismerése, hogy egy európai ország akkor erős, ha vannak szövetségesei, ha bíznak benne, ha komolyan veszik, és ha nem a saját partnereivel vív állandó színpadi háborút.
A Fidesz propagandája tizenhat éven át azt akarta elhitetni, hogy Magyarország csak akkor lehet szabad, ha mindenkivel harcban áll. Most kiderülhet, hogy ez volt a legnagyobb hazugság. Magyarország nem akkor erős, ha magára marad. Hanem akkor, ha végre ismét megbízható, tisztességes és büszke európai országként ül le a tárgyalóasztalhoz. A hazugságok korszaka véget érhet. És talán most kezdődhet el az a politika, amely nem ellenségeket gyárt, hanem eredményeket hoz.