Juszt László egy régi, de mindmáig sok kérdést nyitva hagyó történetet vett elő Mészáros Lőrinc üzleti múltjából. A Mátrai Erőmű néhány év leforgása alatt magánkézbe került, közben milliárdos osztalékot fizetett, majd később jóval magasabb összegért ismét állami tulajdonba került – ráadásul az államnak a vételár fölött is jelentős forrásokat kellett biztosítania hozzá.
Az ügy azért robbanhatott újra nagyot, mert ha egymás mellé tesszük a számokat, egészen meghökkentő nagyságrendek rajzolódnak ki: körülbelül 5,9 milliárd forint, 11,2 milliárd, 17,44 milliárd, majd további több tízmilliárd forintos finanszírozási igény. Juszt László gyakorlatilag egyetlen mondattal indokolta meg, miért vette elő ismét az évekkel ezelőtti történetet: „Ne feledkezzünk meg erről se!”
2017 végén indult az egész ügy
A Mátrai Erőmű többségi tulajdona 2017 végén került új kézbe. A német RWE Power és az EnBW összesen 72,6 százalékos részesedését egy olyan konzorcium szerezte meg, amelyben Mészáros Lőrinc érdekeltsége és a cseh EPH is részt vett.
A tranzakció pontos vételárát akkor nem hozták nyilvánosságra. Később azonban az ügyletre létrehozott Mátra Energy Holding beszámolójából az derült ki, hogy a megszerzett részesedést 5,871 milliárd forintos értéken tartották nyilván. Innen ered az azóta sokat idézett állítás, hogy az erőmű többségi csomagjának megszerzése nagyjából 5,9 milliárd forintos ügylet volt.
Az 5,9 milliárdos adat mellett azonban van egy fontos pontosítás
A teljes történet ennél jóval összetettebb. A cseh EPH később kiszállt, a tulajdonosi szerkezet átalakult, az Opus Global pedig egy újabb tranzakcióban részesedést szerzett az erőmű fölötti holdingban. Emiatt az 5,9 milliárd forintot nem lehet egyszerűen úgy kezelni, mintha az jelentette volna Mészáros teljes, végleges bekerülési költségét egészen az állami értékesítésig.
Korabeli számítások szerint a különböző tranzakciókat figyelembe véve a teljes bekerülés inkább 10–12 milliárd forint körül lehetett. Ez fontos pontosítás, de a következő események súlyát ettől még nem teszi kevésbé figyelemre méltóvá.
Ezután jött a 11,2 milliárdos osztalék
2019 februárjában a Mátrai Erőmű tulajdonosai 11,2 milliárd forint osztalék kifizetéséről döntöttek. Ez azért váltott ki komoly feltűnést, mert az összeg nem pusztán az előző év frissen megtermelt nyereségéből származott. A vállalat korábban felhalmozott eredménytartalékából is jelentős összeget felhasználtak az osztalék fedezésére.
Vagyis olyan pénzről van szó, amelyet a korábbi tulajdonosok évek során a cégnél hagytak.
A 11,2 milliárdból Mészáros üzleti köre kapta a legnagyobb részt
A korabeli tulajdoni arányok alapján az osztalék csaknem háromnegyede a Mészáros Lőrinc üzleti köréhez tartozó Mátra Energy Holdinghoz került. Az MVM ekkor már kisebbségi tulajdonos volt, így az állami vállalat is részesedett az osztalékból. A maradék kisebb rész más tulajdonosokhoz jutott.
Ez azért lényeges, mert a történet időnként úgy jelenik meg, mintha a teljes 11,2 milliárd forintot Mészáros Lőrinc személyesen vette volna ki az erőműből.
Közben az erőmű helyzete egyre nehezebbé vált
Miközben a milliárdos osztalékfizetés megtörtént, a Mátrai Erőmű gazdasági környezete gyors romlásnak indult. Ebben komoly szerepe volt a szén-dioxid-kibocsátási kvóták árának drasztikus emelkedésének. A lignitalapú villamosenergia-termelés egyre drágább, és egyre kevésbé versenyképes lett.
2019-re a vállalat már több milliárd forintos veszteséget mutatott fel, és a működés finanszírozása is mind nehezebb feladattá vált. Az osztalék kifizetésének időzítése ezért utólag különösen sok kritikát kapott.
Az osztalék után néhány héttel már hitelkeretre volt szükség
A történet egyik legfurcsább eleme, hogy az osztalék kifizetését követően viszonylag hamar finanszírozási segítségre lett szükség. A vállalat 2019 áprilisában ötmilliárd forintos likviditási hitelkeretet kötött az akkori Magyar Takarékszövetkezeti Bankkal.
Ez újabb kérdéseket vetett fel arról, mennyire volt szerencsés ekkora osztalékot fizetni közvetlenül az előtt, hogy a társaságnál már a rövid távú finanszírozás biztosítására is szükség lett volna. Ettől még az osztalékfizetés önmagában nem vált automatikusan jogellenessé. Az időzítés azonban kétségtelenül beszédes.
A következő fordulatnál már az állam is megjelent
2019 végére kiderült, hogy a Mészáros-érdekeltség megválna az erőműtől. A vevő azonban nem egy újabb magánbefektető lett, hanem az állami tulajdonú MVM jelentkezett be a Mátrai Erőműért.
2020-ban az ügylet lezárult, és az erőművet birtokló céges struktúra ismét állami kézbe került. A nyilvánosságra hozott vételár 17,44 milliárd forint volt.
5,9 milliárd után 17,44 milliárd?
Ez volt az a szám, amely sokaknál erős reakciót váltott ki. Az erőmű többségi részesedésének megszerzéséről néhány évvel korábban még körülbelül 5,9 milliárd forintos érték jelent meg, miközben az állam később 17,44 milliárd forintot fizetett az érintett holdingért. Első pillantásra ez majdnem háromszoros különbségnek tűnik.
Csakhogy itt is van egy fontos részlet. Az állam már nem teljesen ugyanazt a vállalati struktúrát vásárolta vissza, mint amelyet 2017-ben a magánbefektetők megszereztek. A cégcsoport időközben módosult, többek között biomassza-érdekeltséggel is bővült.
Miért nem lehet egyszerűen kivonni a két számot?
A „5,9-ért megvette, 17,44-ért visszaadta az államnak” mondat jól hangzik egy Facebook-posztban, pénzügyi értelemben azonban túlságosan leegyszerűsíti a történetet. A Mészáros-kör teljes bekerülési költsége magasabb lehetett 5,9 milliárdnál, és a később eladott cégstruktúra sem volt teljesen azonos a korábban megvásárolttal.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tranzakcióval kapcsolatban ne merülhetnének fel jogos kérdések. A 17,44 milliárdos állami vétel ugyanis csak a történet következő fejezetét jelentette.
Az államnak további pénzt is be kellett tennie
Az MSZP közérdekű adatigényléssel kérte ki az MVM tranzakcióhoz kapcsolódó dokumentumait. Ezekből az derült ki, hogy a 17,44 milliárd forintos vételár mellett jelentős további finanszírozásra is szükség volt. Tőkeemelésekről, hitelekről, külső adósságok rendezéséről és működési finanszírozásról volt szó.
Az ellenzék akkori számítása szerint az MVM teljes forrásigénye 75,14 milliárd forintra rúgott. Ebből született az azóta is sokszor idézett állítás, hogy a Mátrai Erőmű végül több mint 75 milliárd forintba került az államnak.
A 75 milliárdos összeggel azonban szintén óvatosan kell bánni
Ez a történet egyik legfontosabb pontosítása. A 75,14 milliárd forintos adat nem egy az egyben kifizetett vételár volt. A korabeli iratokban szereplő összegek egy része hitelkeret volt, vagyis olyan finanszírozási lehetőség, amelyet nem feltétlenül hívtak le teljes egészében.
A HVG akkori részletes elemzése szerint az erőmű megszerzéséhez és az adósságok rendezéséhez ténylegesen kapcsolódó állami teher közelebb lehetett a 44 milliárd forinthoz, mint a 75 milliárdhoz. Vagyis a két állítás között komoly különbség van.
A 17,44 milliárd csak a vételár volt
Az viszont biztos, hogy az állam kiadása nem állt meg 17,44 milliárdnál. Az MVM-nek át kellett vállalnia és rendeznie kellett a cégcsoport finanszírozási gondjainak egy részét is. Tőkeemelésekre, hitelkiváltásokra és az erőmű működésének finanszírozására is szükség volt.
Ezért amikor a Mátrai Erőmű állami visszavásárlásáról beszélünk, nem elég pusztán a szerződésben szereplő vételárat nézni. A tényleges állami pénzügyi teher ennél jóval nagyobb lett.
Közben ott volt a 11,2 milliárdos osztalék is
A történet politikai szempontból azért vált különösen érzékennyé, mert mindez rövid idő alatt történt. Egy magánbefektetői kör megszerezte az erőművet. A vállalat eredménytartalékából 11,2 milliárd forintos osztalékot fizettek. Az erőmű veszteségessé vált. Ezután az állami MVM megvásárolta a céges struktúrát, és további milliárdokat kellett biztosítania a működéséhez.
Ez a sorrend önmagában magyarázza, miért lett a Mátrai Erőmű az előző évtized egyik legvitatottabb állami ügylete.
Az osztalék története sem olyan egyszerű, mint elsőre tűnik
Van még egy részlet, amelyre a későbbi elemzések külön is felhívták a figyelmet. A Mészáros-érdekeltségre jutó osztalék egy része nem egyszerűen eltűnt a tulajdonosi körből, hanem a céges struktúrán belül maradt. Amikor az MVM később megvásárolta a holdingot, az ott lévő vagyon és pénzügyi eszközök is állami tulajdonba kerültek.
Éppen ezért a teljes 11,2 milliárdos osztalékot sem lehet úgy hozzáadni a 17,44 milliárdos vételárhoz, mintha két teljesen független veszteségről lenne szó. A pénzügyi kép jóval összetettebb.
Juszt László ezért vette elő ismét az ügyet
A televíziós újságíró szerint az elmúlt években annyi, Mészáros Lőrinchez köthető történet került napvilágra, hogy a Mátrai Erőmű ügye szinte elveszett közöttük. Pedig Juszt szerint éppen ezt az ügyet lenne hiba elfelejteni. Néhány év alatt ugyanis rendkívül nagy összegek mozogtak egy olyan energetikai vállalat körül, amely végül újra az államnál kötött ki.
Juszt ezért idézte fel ismét a vásárlást, az osztalékot és az állami visszavételt.
A magántulajdonosok után az államnak kellett állnia a további költségeket
Az MVM átvétele után az erőmű története ráadásul nem lett olcsóbb. 2021-ben a kormány további 42 milliárd forintos állami támogatásról döntött a Mátrai Erőmű számára. Ezek a pénzek azonban már egy állami tulajdonú vállalat működését és átalakítását szolgálták, ezért nem helyes automatikusan Mészáros Lőrincnek juttatott összegként kezelni őket.
Ugyanez igaz a később felmerülő magas szén-dioxid-kvótaköltségekre is. Az állam tulajdonosként vállalta egy ligniterőmű további működtetésének és átalakításának kockázatát.
2021-ben a kibocsátási kvóták önmagukban is tízmilliárdokba kerültek
A szénerőművek egyik legnagyobb költségtényezője a szén-dioxid-kibocsátási kvóta. A Mátrai Erőmű esetében 2021-ben mintegy 45 milliárd forintos kvótaköltségről jelentek meg adatok. Ez jól mutatja, milyen nehéz örökséget vett át az MVM.
Az erőmű stratégiai szerepet töltött be a magyar villamosenergia-ellátásban, és több ezer ember megélhetéséhez kapcsolódott, ugyanakkor a lignites termelés gazdaságilag és környezetvédelmileg is egyre súlyosabb problémát jelentett.
A kérdés tehát nem az, hogy kellett-e kezdeni valamit a Mátrai Erőművel
Magyarország egyik legnagyobb áramtermelő egységét és a hozzá kapcsolódó bányákat nem lehetett egyik napról a másikra bezárni. Ellátásbiztonsági, foglalkoztatási és regionális gazdasági szempontok is amellett szóltak, hogy az állam foglalkozzon az erőmű jövőjével.
A valódi vita inkább arról szólt, hogy miért ilyen tulajdonosi és pénzügyi kerülővel került vissza állami kézbe. És arról is, hogy ki viselte ennek a folyamatnak a kockázatát, illetve ki tudott rajta nyereséget realizálni.
A Mészáros-kör a vételárból biztosan jelentős összeget kapott
Ami biztosan dokumentálható: az MVM 17,44 milliárd forintos vételárat fizetett a Status Power Investért. A vállalati struktúra ekkor Mészáros Lőrinc üzleti érdekeltségeihez kötődött.
A HVG korábbi elemzése szerint a korábbi beruházások és finanszírozás jelentős részét hitelekből oldották meg, így a 17,44 milliárdos vételár jelentős része tényleges tulajdonosi nyereségként jelenhetett meg. A pontos nettó üzleti eredmény meghatározásához azonban az összes kapcsolódó tranzakciót, hitelt, befektetést és cégen belüli pénzmozgást együtt kellene vizsgálni.
Nem bizonyított, hogy bűncselekmény történt
A politikai indulatok mellett ezt is fontos kimondani. Az, hogy egy állami vállalat utólag sokkal több pénzt kényszerült egy megvásárolt társaságba tenni, önmagában nem bizonyít korrupciót vagy más bűncselekményt.
A Mátrai Erőmű körüli üzletet sokan bírálták, és a tranzakció gazdasági racionalitásáról hosszú vita folyt. Ez azonban nem ugyanaz, mint egy jogerős bírósági megállapítás arról, hogy az adásvétel jogellenes lett volna. Juszt László bejegyzése vélemény és politikai értelmezés, amely a korábban nyilvánosságra került pénzügyi adatokra épül.
Attól még a számok önmagukban is meglepők
Nem szükséges minden összeget mechanikusan összeadni ahhoz, hogy látható legyen a történet nagyságrendje. Az első vásárlásnál nagyjából 5,9 milliárdos részesedési érték jelent meg. Később 11,2 milliárdos osztalékról döntöttek. Az állami MVM 17,44 milliárd forintot fizetett, majd további több tízmilliárd forintos finanszírozás vált szükségessé.
Ez már önmagában olyan pénzügyi történet, amely joggal érdekelheti az adófizetőket. Különösen úgy, hogy a folyamat végén ismét közpénzből működő vállalat viselte az erőmű hosszú távú működésének és modernizációjának költségeit.
A legnagyobb hiba mégis az lenne, ha a 75 milliárdot egyszerű vételárnak tekintenénk
A korabeli politikai kommunikációban elterjedt, hogy az állam 75 milliárd forintért vásárolta meg a Mátrai Erőművet. A valós vételár 17,44 milliárd forint volt. A 75,14 milliárdos összeg az MSZP által kikért dokumentumok értelmezésében több különböző tételből álló teljes finanszírozási igényként jelent meg, és olyan hitelkereteket is tartalmazott, amelyek nem azonosak a ténylegesen elköltött költségvetési pénzzel.
Az ügy ettől még nem válik kevésbé érdekessé – csak pontosabban kell róla beszélni.
Az 5,9 milliárdot sem szabad egyszerűen a 17,44 milliárd mellé tenni
Ugyanez érvényes a történet másik gyakran emlegetett összevetésére is. Az 5,9 milliárd a korábbi részvénycsomaghoz kapcsolódó könyv szerinti tranzakciós értékből ismert. Később újabb tulajdonosi átrendeződések történtek, a cseh partner kiszállt, a Mészáros-kör pedig további részesedést szerzett.
Az állam tehát nem pontosan ugyanazt az eszközt vette vissza ugyanabban a formában háromszoros áron. Ez a pontosítás azonban továbbra sem ad választ arra, hogy az állami vásárlás összességében jó vagy rossz üzlet volt-e.
A veszteséges működés végül az államhoz került
Talán ez az egész történet leginkább vitatott pontja. Amikor a magánbefektetők beléptek, a társaság jelentős, korábban felhalmozott eredménytartalékkal rendelkezett. Később 11,2 milliárd forintos osztalékot fizettek. Az erőmű ezt követően egyre nagyobb veszteséget termelt, majd az állam megvásárolta, és vállalta a működéshez szükséges újabb tőkét, hiteleket és a hosszabb távú modernizációt.
Ez a sorrend tette az ügyet politikailag ennyire robbanékonnyá.
Az MVM szerint az erőmű stratégiai értéket képviselt
Az állami vállalat az ügyletet nem csupán rövid távú pénzügyi befektetésként kezelte. Az MVM később azt hangsúlyozta, hogy a Mátrai Erőmű az ország energiaellátása és a térség foglalkoztatása miatt stratégiai jelentőségű. A társaság szerint a 17,44 milliárdos vételár ráadásul jóval alacsonyabb volt az erőműcsoport akkori saját tőkéjénél.
A vállalat 2020-as közlése szerint a tranzakció idején az erőmű könyveiben mintegy 75 milliárd forint saját tőke szerepelt. Ez volt az állami oldal egyik legfontosabb érve azzal szemben, hogy a vételár önmagában indokolatlanul magas lett volna.
A saját tőke azonban nem azonos a valódi piaci értékkel
Egy veszteséges, jelentős jövőbeli beruházási igénnyel rendelkező ligniterőmű piaci értékét nem lehet pusztán a könyvekben szereplő saját tőkéből kiszámítani. Számításba kell venni a jövőbeni veszteségeket, a kibocsátási kvótákat, az erőmű élettartamát és a modernizáció várható költségeit is.
Éppen ezért ugyanazt a 17,44 milliárdos vételárat az egyik oldal kedvező állami vásárlásként, a másik pedig Mészáros Lőrinc üzleti körének kimentéseként értelmezte. A vita azóta sem zárult le teljesen.
Juszt most egyszerűen visszatette az asztalra az egész aktát
Az újságíró nem új tranzakciót tárt fel. A számok és a legfontosabb dokumentumok évekkel ezelőtt is nyilvánosak voltak. A mostani bejegyzés ereje inkább abban rejlik, hogy sorra felidézi azokat a lépéseket, amelyek külön-külön mára szinte kikoptak a közbeszédből. Magántulajdonba kerülés. Osztalék. Veszteség. Állami visszavásárlás. Hitelek. Tőkeemelés. Újabb állami támogatás.
Ha egyben nézzük őket, egészen más képet adnak, mint különálló hírek formájában.
Nem kell túlozni ahhoz, hogy kellemetlen kérdések maradjanak
Éppen ettől ennyire erős a Mátrai Erőmű története. Nincs szükség arra, hogy a 75 milliárdos finanszírozási igényt teljes vételárként emlegessük, vagy hogy a 11,2 milliárd forintos osztalék egészét Mészáros személyes nyereségeként mutassuk be. A pontosított számok mellett is ott marad a kérdés: hogyan lett egy néhány évvel korábban magánkézbe került stratégiai erőműből olyan vállalat, amelyet végül az államnak kellett visszavásárolnia és tízmilliárdokkal finanszíroznia?
És miért éppen akkor történt a 11,2 milliárdos osztalékfizetés, amikor a cég működési környezete már egyre kedvezőtlenebbé vált?
Juszt üzenete ezért ennyire egyszerű
A Mátrai Erőmű ügye nem új botrány. Nem most derült ki a 17,44 milliárd forintos vételár, nem most került elő az osztalék, és nem most vált ismertté, hogy az MVM további pénzeket tett a vállalatba. Juszt László egyszerűen arra hívja fel a figyelmet, hogy attól, hogy egy ügy régi, a számok még nem tűnnek el.
És valóban nehéz vitatkozni azzal, hogy a történet újraolvasva is figyelemre méltó.
A végén az adófizetők lettek az erőmű tulajdonosai
Az egész ügy végül oda futott ki, ahonnan történelmileg elindult: a Mátrai Erőmű ismét állami tulajdonba került. Csak közben magánbefektetők érkeztek, a tulajdonosi struktúra változott, milliárdos osztalékot fizettek, majd újabb milliárdok cseréltek gazdát.
Az állam pedig nemcsak a tulajdonjogot szerezte vissza, hanem egy veszteséges, drágán modernizálható energetikai vállalat minden jövőbeli problémáját is. Hogy a tranzakció végül pontosan mennyibe került az adófizetőknek, azon lehet vitatkozni, mert a 75 milliárdos szám különböző jellegű tételeket mos össze. Azt viszont nehéz vitatni, hogy közpénzből több tízmilliárd forint mozdult meg az állami visszavásárlás és az azt követő stabilizálás során.
„Ne feledkezzünk meg erről se!”
Juszt László végül ezzel a néhány szóval zárta a visszatekintést. És talán ez írja le a legpontosabban, miért került most újra elő Mészáros Lőrinc egyik legrégebbi, legvitatottabb nagy üzlete. Nem azért, mert 2026-ban derült volna ki valamilyen új bűncselekmény, és nem is azért, mert a régi számokat minden fenntartás nélkül össze lehetne adni. Hanem azért, mert a Mátrai Erőmű történetében dokumentáltan ott van egy olcsónak tűnő magánpiaci belépés, egy 11,2 milliárdos osztalék, egy 17,44 milliárdos állami visszavásárlás, valamint az ezt követő több tízmilliárdos állami finanszírozási szükséglet. Ez pedig még a szükséges pontosításokkal együtt is olyan történet, amelyet valóban nehéz egyetlen vállrándítással elintézni.
Forrásellenőrzés: Juszt László nyilvános közlése, BalraMagyar, HVG, 24.hu, Telex, MVM és a Mátrai Erőmű korabeli nyilvános beszámolói.