Kilenc év után távozik az Országos Mentőszolgálat éléről Csató Gábor, és ez jóval többet jelent egy sima személycserénél. Az OMSZ ugyanis nem egy átlagos állami hivatal: ez az a rendszer, amelyhez az emberek a legkritikusabb helyzetekben fordulnak, amikor valóban perceken múlhat minden. A vezetőváltás ezért egyszerre szakmai, politikai és társadalmi jelentőségű ügy. A mostani kérdés már nem csupán az, hogy ki kerül a főigazgatói székbe, hanem az is, hogy valódi megújulás indul-e el a magyar mentésben, vagy minden marad a megszokott mederben.
Csató Gábor távozása fordulópont lehet az OMSZ életében
A 24.hu értesülései szerint Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter felmentette Csató Gábort az Országos Mentőszolgálat főigazgatói tisztségéből, ugyanakkor az MTI-nek eljuttatott hivatalos közlemény már közös megegyezéssel történő távozásról számolt be. A főigazgatói teendőket átmenetileg Constantinovits Miklós oxyológus és sürgősségi szakorvos, az OMSZ orvosszakmai osztályának vezetője veszi át. A tervek szerint a posztra nyílt pályázatot írnak ki, és annak lezárása után szeptember 1-jétől új irányítással működhet tovább a szervezet.
Az időzítés különösen érzékeny, hiszen az új egészségügyi vezetés korábban több alkalommal is jelezte: az OMSZ-t és a sok vitát kiváltó ügyeleti rendszert is át kívánja alakítani. Csató Gábor távozása így könnyen lehet egy nagyobb reform első látványos lépése.
Constantinovits Miklós biztosíthatja az átmeneti stabilitást
Az átmeneti vezető a szervezeten belülről érkezik, ami ilyen helyzetben különösen lényeges. A mentőszolgálatnál ugyanis nincs leállás, nincs átmeneti szünet, és nem létezik olyan nap, amikor beleférne a bizonytalanság. A hívásokat ugyanúgy fogadni kell, a mentőautóknak ugyanúgy útnak kell indulniuk, a mentésirányításnak pedig változatlanul működnie kell.
Az MTI beszámolója szerint Constantinovits Miklós a szakmai folytonosságot, valamint egy modernebb, kiszámíthatóbb és hatékonyabb működési modell kialakítását jelölte meg fő célként. „A betegbiztonság érdekében felülvizsgálná és optimalizálná a mentésirányítás hatékonyságát, emellett prioritásként jelölte meg a mentésben részt vevő jármű- és felszerelésállomány pontos feltérképezését és fokozatos korszerűsítését.”
Ez a mondat sokat elárul. Egyrészt arra utal, hogy nem hirtelen felforgatás készül, hanem kontrollált átmenet. Másrészt egyértelművé teszi, hogy a rendszer több pontját is átvilágíthatják az előttünk álló hónapokban.
Nyílt pályázat jön, de a valódi kérdés az átláthatóság
Hegedűs Zsolt közlése szerint a főigazgatói posztra nyílt pályázatot írnak ki. Első hallásra ez kedvező fejleménynek tűnik, mert azt üzeni, hogy a kormány nem egyszerűen egy gyors politikai kinevezéssel kíván pontot tenni az ügy végére. A lényegi kérdés azonban az lesz, hogy a kiválasztás folyamata mennyire marad valóban nyitott, átlátható és szakmai alapú.
Egy ekkora súlyú intézmény élére nem elég pusztán egy adminisztratív vezető. Olyan emberre van szükség, aki ismeri a sürgősségi ellátás működését, a mentésirányítás technológiai hátterét, a vidéki és városi különbségeket, a dolgozók terhelését, valamint az állami működés pénzügyi realitásait is.
Az OMSZ saját meghatározása szerint a magyar szervezett életmentés több mint 130 éves múltját viseli tovább. Ez nem csupán protokolláris megfogalmazás: a mentőszolgálat közbizalmi intézmény, amelynél a társadalom joggal várja el, hogy baj esetén az állam azonnal és hibamentesen működjön.
Csató Gábor időszaka egyszerre szólt fejlesztésekről és vitákról
Csató Gábor 2017 januárja óta irányította az Országos Mentőszolgálatot. Az OMSZ közleménye szerint az elmúlt években jelentős szervezeti, szakmai és digitális fejlesztések valósultak meg, különösen a mentésirányítás, az ellátási protokollok és az adatvezérelt működés területén. A hivatalos értékelés alapján ebben az időszakban több betegellátást támogató alkalmazás is elindult, szervezett tudományos munka kezdődött, nemzetközi publikációk születtek, és a külföldi szakmai kapcsolatok is erősödtek.
Az sem vitatható, hogy a koronavírus-járvány évei rendkívüli terhelést róttak a mentőszolgálatra. Az OMSZ nemcsak sürgősségi feladatokat látott el, hanem mintavételi, betegszállítási és logisztikai terheket is viselt, miközben a mindennapi életmentés működését is fenn kellett tartania.
Ugyanakkor Csató Gábor időszaka nem kizárólag eredményekről szólt. Az egységes alapellátási ügyeleti rendszer bevezetése sok helyen váltott ki bírálatot, és a mentésirányítás kapcsán is komoly kérdések merültek fel, különösen az informatikai problémákról és rendszerleállásokról szóló hírek után. Egy ekkora rendszerben természetesen nincs hibátlan működés, de a lényeg mindig ugyanoda vezet vissza: lesz-e nyilvános tanulság, lesz-e érdemi korrekció, és őszintén kimondják-e, hol hibázott a rendszer.
A mentésirányítás és a járműpark lehet a legnagyobb próbatétel
Az új átmeneti vezetés egyik első hangsúlyos területe a mentésirányítás hatékonyságának felülvizsgálata. Ez nem mellékes technikai kérdés, hanem a mentőellátás egyik legfontosabb eleme. A mentésirányításon múlik, hogy egy segélyhívás után milyen gyorsan, melyik egység, és milyen prioritással indul el. Egy jól működő rendszer perceket nyerhet, egy rosszul működő rendszer viszont éppen ezeket a perceket veszítheti el.
Legalább ennyire fontos a jármű- és felszerelésállomány állapota. Az elmúlt időszakban többször is előkerült, hogy a régebbi mentőautók cseréje, a járműpark pontos feltérképezése és a korszerűsítés már nem halogatható tovább. A 15 perces országos kiérkezési cél jól hangzó vállalás, de a valóságban ehhez nem csupán több mentőautó kell. Szükség van elegendő dolgozóra, jól szervezett állomáshálózatra, működő informatikai háttérre, korszerű irányításra és stabil finanszírozásra is. Ha ezek közül bármelyik hiányzik, a rendszer gyorsan túlterhelődik.
Az ügyeleti rendszer átalakítása megkerülhetetlen
Az OMSZ által szervezett alapellátási ügyeleti rendszer az elmúlt időszak egyik legvitatottabb egészségügyi átalakításává vált. Az eredeti cél az volt, hogy egységesebb és átláthatóbb rendszer jöjjön létre, a gyakorlatban azonban sok beteg és szakmai szereplő szerint több helyen romlott az elérhetőség. Különösen kisebb településeken, éjszaka vagy bizonytalan tünetek esetén okozott gondot, hogy a betegek sokszor nem tudták pontosan, hová kell fordulniuk.
Ahol pedig nincs világos betegút, ott a bizonytalanság végül gyakran a mentőszolgálatnál csapódik le. Ha az alapellátás gyenge, ha az ügyelet akadozik, ha a háziorvosi rendszer túlterhelt, akkor a mentők és a sürgősségi osztályok kapják a többletterhet. Éppen ezért az OMSZ jövője nem választható el az egész egészségügyi rendszer működésétől.
Az adatbiztonság és a közbizalom is kulcskérdés lehet
Az OMSZ körül az elmúlt években nemcsak szakmai, hanem politikai viták is megjelentek. Különösen súlyos ügy volt, amikor 2024-ben az OMSZ rendszeréből származó jegyzőkönyvrészlet került ki egy kormányközeli laphoz Magyar Péterrel kapcsolatban. A későbbi vizsgálatok szerint a dokumentum valóban az OMSZ rendszeréből származott, és azt meg is hamisították.
Ez azonban nem pusztán kommunikációs botrány. A történet a betegadatok védelméről, az intézményi fegyelemről és a közbizalom alapjairól szól. Aki mentőt hív, a legvédtelenebb helyzetében fordul segítségért az államhoz. Alapvető elvárás, hogy az adatai, az állapota és az ellátásáról készült dokumentáció soha ne válhasson politikai vagy sajtófegyverré.
Éppen ezért az új vezetés egyik legfontosabb feladata lehet az adatbiztonság, a belső kontroll és a felelősségi rendszer megerősítése.
A mentődolgozók nélkül nincs valódi reform
Bármilyen nagyszabású tervekről is legyen szó, a mentőszolgálatot végső soron nem az irodák, hanem az emberek működtetik. Mentőápolók, mentőtisztek, orvosok, gépkocsivezetők, diszpécserek és minden bajtárs, akik nap mint nap a terepen dolgoznak. Ők azok, akik éjszaka is indulnak, akik ünnepnapokon is mennek, akik tragédiák, balesetek, újraélesztések és családi krízisek közepén jelennek meg. A beteg számára ők jelentik magát az OMSZ-t.
Ezért bármilyen reform csak akkor lehet sikeres, ha az új vezetés nemcsak felülről kíván változtatni, hanem meghallgatja azokat is, akik a rendszer mindennapi hibáit és erősségeit testközelből ismerik. A valódi változás ott kezdődik, amikor a dolgozók nem elszenvedői, hanem alakítói a reformnak.
Új korszak kezdődik, vagy csak új névtábla kerül az ajtóra?
Most ez a legnagyobb kérdés. Csató Gábor távozása lehet valódi korszakhatár, de lehet egyszerű politikai személycsere is. Az első jelek fontosak: átmeneti szakmai vezetés, nyílt pályázat, mentésirányítási felülvizsgálat, járműpark-felmérés és átláthatósági ígéretek. A döntő azonban nem az lesz, mit mondanak most, hanem az, mi történik ezt követően.
Lesznek-e nyilvános adatok a kiérkezési időkről, a járművek állapotáról, a régiós különbségekről, az ügyeleti rendszer hibáiról és az informatikai biztonságról? És valóban szakmai alapon választják-e ki az új főigazgatót?
Az biztos, hogy az OMSZ előtt sűrű hónapok állnak. Közben pedig a legfontosabb nem változik: a mentőknek minden nap menniük kell, a hívásokat minden nap fogadni kell, a betegeket minden nap el kell látni. Ha a mostani vezetőváltás végül valódi javulást hoz a mindennapi működésben, akkor ez több lesz egyszerű személycserénél.
Ön szerint most tényleg új korszak kezdődik az Országos Mentőszolgálatnál?