Ha valaki arra kíváncsi, miként próbálhatja a választási vereség után újraszervezni magát a Fidesz és a körülötte maradt jobboldali világ, akkor Huth Gergely vasárnapi bejegyzésénél most aligha akad izgalmasabb olvasmány. A Pesti Srácok egykori főszerkesztője ugyanis szinte lépésről lépésre felvázolta, mi jöhet a Kossuth téri demonstráció után. Először a „Ne féljetek! 2.0” következett főpróbaként, ezt Huth szerint Orbán Viktor kötcsei programhirdetése követheti, majd október 23-án érkezhet a nagy erődemonstráció. A célját is elég egyértelműen megfogalmazta: azt szeretnék megmutatni, hogy „többen vagyunk”.
Fontos rögtön elválasztani egymástól a tényeket és az értelmezést: a Fidesz nem tett közzé olyan dokumentumot, amelynek a tetején az állna, hogy ez a hivatalos őszi mesterterv. Huth azonban a vasárnapi bejegyzésében olyan konkrét sorrendet rajzolt fel, amelyből egy politikai stratégia körvonalazódik. Ennek a logikája egyszerű: először össze kell szedni és újra mozgósítani a vereség után szétzilálódott jobboldali közösséget, aztán új politikai mondatot kell adni neki, végül pedig látványosan meg kell mutatni, hogy mindez nem csupán néhány száz ember internetes nosztalgiája.
A szombati tüntetés csak főpróba volt
Huth a szombati „Ne féljetek! 2.0” rendezvényt egyáltalán nem végcélnak tekintette. Épp ellenkezőleg: szerinte ez „az eljövendő őszi–tavaszi nagyobb és még nagyobb demonstrációknak kiváló főpróbája” volt.
Ez a megfogalmazás azért különösen beszédes, mert egy főpróbát nem önmagáért tartanak. Ha Huth gondolatmenetét követjük, akkor a Kossuth tér feladata nem az volt, hogy már most százezreket vonzzon az utcára, hanem hogy kipróbálják, működik-e még a mozgósítás, kik hajlandók megjelenni, milyen üzenetekre reagál a közönség, és miből lehet később nagyobb eseményt építeni.
A néhány száz fős tüntetésből Huth sikert olvasott ki
A helyszínen megjelentek száma önmagában nem azt a képet mutatta, hogy egy újjáéledő tömegmozgalom bontakozna ki. Huth maga is érzékelte a fanyalgást, válaszul azonban azt írta, hogy szerinte hiba lenne egy civil kezdeményezéstől rögtön százezres tömeget várni, és inkább az online elérésekre, valamint az adományokra hivatkozott. Ez önmagában is stratégiai gondolkodásra utal: nem a szombati létszámot próbálja végső mércének tekinteni, hanem folyamatként kezeli az építkezést. Magyarán: ha az első rendezvény kicsi volt, abból nem kudarcot kell csinálni, hanem főpróbát a következőhöz.
A következő állomás Kötcse
Huth szerint itt lép elő Orbán Viktor. A volt miniszterelnök a kötcsei találkozón programot hirdethet, ami ebben a forgatókönyvben már nem pusztán beszéd lenne, hanem az új ellenzéki jobboldal politikai irányának kijelölése. Ez logikus szereposztásnak tűnik: a szombati civil és médiás kör megpróbálja újra összerakni a közösséget, Orbán pedig ezután adja meg azt a politikai keretet, amely köré a következő hónapokban szerveződni lehet.
Orbánnak most egészen más feladata lenne, mint tizenhat évig
Tizenhat éven át a Fidesz politikájának középpontjában egy kormányzó miniszterelnök állt, aki az állam működtetéséről, a kormányzati programokról és a saját hatalmának megőrzéséről beszélt. Most ugyanannak a politikusnak egy ellenzékbe került tábor számára kellene ismét jövőképet és célt adnia. Ez jóval nagyobb váltás, mint amilyennek elsőre hangzik. Kormányon elég lehet azt mondani, mit véd meg az ember, ellenzékben viszont azt is meg kell mutatni, mit akar másképp csinálni, és miért kellene azoknak is újra hinniük benne, akik korábban már elfordultak tőle.
Huth szerint ehhez új politikai nyelv is kell
A bejegyzés talán legérdekesebb része nem is október 23-a, hanem Huth elismerése, hogy a régi kommunikáció önmagában már nem elég. Szerinte meg kell találni egy „erőteljes, új, hazafias politikai nyelvet”, amely a fiatalabb generációkat is képes megszólítani. Huth saját válasza erre az, hogy az irány szerinte „egyfajta új, erőteljes nacionalizmus” lehet. Ezzel gyakorlatilag azt állítja: nem egyszerűen a régi Fideszt kell újraindítani, hanem érzelmileg erősebb, identitásközpontúbb ellenzéki mozgalmat kell belőle felépíteni.
Ez már nem egyszerűen a régi Fidesz újracsomagolása lenne
Legalábbis ez lehetne az elképzelés. A „mozaikjobboldal” kifejezés arra utal, hogy a választási vereség után már nem feltétlenül egyetlen pártközpontból irányított politikai gépezetben gondolkodnak, hanem különböző közösségeket, médiaszereplőket, civilnek mondott kezdeményezéseket és régi pártpolitikai hálózatokat próbálnának ugyanabba az irányba állítani. Ebben szerepe lehet annak is, hogy a szombati rendezvényt civil eseményként építették fel. Ha az új jobboldal kizárólag Fidesz-logók alatt jelenik meg, nehezebb lehet megszólítani azokat, akik a párttól eltávolodtak, de az értékrendjük alapján továbbra is jobboldalinak tartják magukat.
A nagy akció viszont október 23-án jöhet
Huth bejegyzésében itt válik igazán konkréttá a menetrend. Azt írta, hogy október 23-án a „mozaikjobboldal színe és java” megmutatja majd a jelenlegi kormánynak, hogy „az erkölcsi-történelmi igazság továbbra is a mi oldalunkon áll”. Ennél politikailag még beszédesebb a másik mondata: október 23-án meg akarják mutatni, hogy „többen vagyunk”. Ez már egyértelműen nem pusztán beszédek vagy programok versenye, hanem létszámháború.
A politika egyik legrégebbi fegyvere: mutasd meg, hányan vagytok
Egy ellenzékbe szorult politikai erő számára a tömeg különösen fontos. Kormányzati intézmények, minisztériumok és állami kommunikáció helyett a saját támogatóit kell láthatóvá tennie, és azt az érzést kell keltenie bennük, hogy nincsenek egyedül. Ezért lehet kulcsdátum október 23-a. Egy országos ünnep eleve alkalmas a politikai mozgósításra, ráadásul egy nagy budapesti tömeg képei sokkal erősebben tudják közvetíteni a „visszatértünk” üzenetet, mint bármilyen Facebook-bejegyzés.
Innen nézve már érthető a szombati főpróba is
A Kossuth téri rendezvény minden furcsaságával együtt ebbe a tervbe illeszthető bele. Ki lehetett próbálni a felszólalókat, a közösségi programokat, a politikai üzeneteket, és azt is, hogyan reagál a jobboldali közeg egy olyan eseményre, amely nem hivatalos Fidesz-rendezvényként indul. Huth még a tüntetés utáni csángó körtáncot is közösségépítési kísérletként értékelte. A gondolata lényegében az volt, hogy egy politikai közösségnek nem feltétlenül kell minden találkozóról dühösen és borúsan hazamennie.
Ez sokkal fontosabb mondat, mint elsőre tűnik
A Fidesz ellenzéki újjászervezésének egyik problémája ugyanis éppen az lehet, hogy pusztán haragból hosszú távon nehéz közösséget építeni. Lehet revansot, elszámoltatást és hazaárulást emlegetni, de ha minden találkozás kizárólag politikai dühtermelésből áll, az egy idő után a saját tábort is kifáraszthatja. Huth ebből a szempontból mintha felismerné, hogy a politikához közösségi élmény is kell. A tánc, a találkozás, az összetartozás érzése ugyanúgy része lehet az újjászervezésnek, mint Orbán következő beszéde.
A valódi kérdés az, honnan szereznek új embereket
A saját tábor újramobilizálása önmagában kevés lehet. Kurucz Dániel szervező ezért olyan apolitikus vagy a Tiszából kiábrándult emberek megszólításával is kísérletezne, akik nem feltétlenül akarnak egyszerűen visszatérni a régi Fideszhez. Huth maga jelezte, hogy ebben nem igazán hisz, de már az is árulkodó, hogy erről vita zajlik. A jobboldalon láthatóan keresik azt a formulát, amellyel nemcsak a megmaradt törzsszavazókat lehet egy helyre terelni, hanem újra növekedni is lehet.
Van azonban egy hatalmas probléma a mestertervvel
Az új politikai nyelvet nagyrészt olyan emberek próbálják most megtalálni, akik maguk is a mögöttünk lévő tizenhat év politikai és médiavilágának ismert szereplői. Huth maga is úgy fogalmazott: „az elmúlt 16 év végérvényesen elbukott”, miközben annak eredményeit és szellemi örökségét megőrizné. Ez az újjászervezés legnagyobb ellentmondása. Hogyan lehet egyszerre azt mondani, hogy egy korszak végérvényesen elbukott, és közben ugyanannak a korszaknak a vezető politikusával, ismert kommunikátoraival és szervezeti hálózataival meghirdetni az újat?
Október 23-án ezért nem csak a tömeg nagysága számít majd
Ha valóban ez a forgatókönyv, az októberi nagy megmozdulás első próbája természetesen az lesz, sikerül-e sokkal több embert kivinni, mint a szombati főpróbára. Huth saját mércéjét is világossá tette azzal, hogy kimondta: meg akarják mutatni, hogy többen vannak. A második teszt azonban még fontosabb lehet: vajon ugyanaz a régi politikai tábor tér vissza nagyobb számban, vagy tényleg megjelennek olyanok is, akiket a Fidesz a választás előtt már elveszített. Az elsőből erődemonstráció lesz, a másodikból valódi politikai újjáépítés.
Ha ez tényleg a terv, akkor most indul az őszi offenzíva
Huth vasárnapi bejegyzéséből mindenesetre meglepően kerek forgatókönyv áll össze. A Kossuth tér volt a próba, Kötcsén jöhet Orbán Viktor programja, október 23-án pedig az első igazán nagy tömegdemonstráció, amely után Huth már további őszi és tavaszi rendezvényekkel számol. Ez még nem bizonyítja, hogy a Fidesz központjában pontosan ugyanez a terv fekszik valamelyik íróasztalon. De ha a következő hetek valóban ebben a sorrendben követik egymást, akkor utólag nehéz lesz azt állítani, hogy Huth Gergely nem rajzolta fel előre a térképet.
Az október 23-i kérdés ezért nagyon egyszerű lesz
A Fidesz és a körülötte újjászerveződő jobboldal azt akarhatja megmutatni, hogy a választási vereség nem a politikai közösség végét, hanem egy új korszak kezdetét jelentette. Ehhez Orbánnak új program, a szervezőknek új politikai nyelv, a tábornak pedig újra közös élmény kell. Október 23-án pedig jöhet a látványos bizonyítási kísérlet: hány ember hajlandó ezért ténylegesen megmozdulni. Ha Huth menetrendje bejön, az ünnep idén nemcsak a múltról szól majd, hanem arról is, képes-e a Fidesz ellenzékből újra tömegmozgalommá szervezni saját magát.