Paks olyan helyzetbe került, amely már a leállás lehetőségét is felveti: a Duna történelmi mélypontra süllyedt, és ezzel együtt az ország egyik legfontosabb energetikai kérdése hirtelen a középpontba került. A paksi atomerőmű működésének bizonytalansága így nem pusztán műszaki ügy, hanem komoly politikai és gazdasági vita tárgya is lett.
Történelmi mélyponton a Duna, veszélyben Paks működése
Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter rendkívüli tájékoztatása szerint a Duna vízszintje Paksnál mínusz 121 centiméterre esett vissza. Ez minden korábbinál alacsonyabb érték, hiszen a korábbi negatív rekordot 2018-ban jegyezték fel, akkor a folyó mínusz 97 centiméternél járt.
A helyzet különösen aggasztó, mert a paksi atomerőmű zavartalan működéséhez folyamatosan, megfelelő mennyiségű hűtővízre van szükség. Amennyiben a vízszint a biztonsági határ alá csökken, az üzemeltetőknek az előírások szerint mérsékelniük kell a termelést, szélsőséges esetben pedig le kell állítaniuk a blokkokat.
Teljes leállás esetén nagyjából 2000 megawattnyi termelés esne ki a rendszerből, miközben a Dunamenti Erőmű meghibásodása további 400 megawattot venne ki a hálózatból. Mindez különösen rosszkor érkezik, hiszen a hőség miatt az esti áramfogyasztás akár 20 százalékkal is meghaladhatja a megszokott nyári szintet.
Nem a mostani válság a legnagyobb botrány, hanem az elmulasztott évek
A mostani helyzet kapcsán sokan nem is elsősorban a leállás tényét tartják a legsúlyosabb problémának, hanem azt, hogy egy ilyen forgatókönyvre évekkel korábban is fel lehetett volna készülni. Már 2018-ban is egyértelmű jelzés volt a rekordalacsony vízállás, amely megmutatta: a Duna olyan szintre süllyedhet, amelyre a korábbi rendszereket nem tervezték.
Egy stratégiai jelentőségű létesítmény esetében nem elegendő a korábbi rekordokból kiindulni. A jövő szélsőségeire kell felkészülni. Éppen ezért sokak szerint már akkor meg kellett volna vizsgálni, mi történik mínusz 100, mínusz 110 vagy akár mínusz 120 centiméteres vízállás mellett.
Kapitány István állítása szerint egy nagyjából tízmilliárd forintos új szivattyútelep megakadályozhatta volna a mostani leállást. Ha ez valóban így van, akkor a jelenlegi krízis már nem csupán a természet következménye, hanem egy elhalasztott döntés ára is.
Tízmilliárdos megoldás maradhatott el
A miniszter szerint az átvilágítás feladata lesz annak feltárása, hogy pontosan mikor készült el egy ilyen műszaki terv, kik ismerték, mennyibe került volna, és miért nem valósult meg. Ez politikailag különösen érzékeny kérdés, hiszen ha a veszély hosszú ideje ismert volt, akkor jogosan merül fel a kérdés: miért csak most vált sürgetővé az ügy?
Kapitány azt is felvetette, hogy az MVM az elmúlt években százmilliárdokat költött hirdetésekre, szponzorációkra és sportklubokra, miközben az erőmű alkalmazkodását szolgáló fejlesztés nem valósult meg. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy ezek egyelőre állítások, a vizsgálat eredményét meg kell várni.
Már most látszik azonban, hogy ha valóban létezett egy megvalósítható műszaki megoldás, amely töredékébe került volna a látványos kommunikációs kiadásoknak, akkor a mostani válság mögött nem csupán természeti okok, hanem emberi mulasztás is állhat.
Egy atomerőműnél nincs helye rögtönzésnek
A vita során többen gyors megoldásként például egy előszivattyú beépítését emlegették. Ezek a felvetések politikailag látványosak lehetnek, műszaki szempontból azonban egy atomerőmű esetében korántsem ennyire egyszerű a helyzet.
Egy paksi léptékű módosításról nem egyetlen politikus vagy megszólaló dönt. Ehhez nukleáris biztonsági szakértők, gépész- és energetikai mérnökök, vízügyi tervezők, villamos szakemberek, hatósági szakértők és az üzemeltetők összehangolt munkájára van szükség.
Nem lehet egyszerűen „odatenni” egy szivattyút, majd bízni benne, hogy minden rendben lesz. Egy ilyen beavatkozást meg kell tervezni, modellezni, elemezni, engedélyeztetni, megépíteni és kipróbálni. Ráadásul mindezt nem a válság közepén, hanem jóval korábban kellett volna megtenni.
Éppen ezért a mostani leállítás nem politikai döntés, hanem a biztonsági előírásokból következő kötelező lépés. Egy atomerőműben nincs helye improvizációnak.
Most a kormányon a sor, de a múlt kérdései sem tűnnek el
A jelenlegi helyzet kezelése most a kormány feladata. Biztosítani kell az ellátás folyamatosságát, kezelni kell az importáramot, mozgósítani kell a hazai tartalékokat, és szükség esetén korlátozni kell a nagyfogyasztókat. Ezek azok a döntések, amelyek a következő időszakban közvetlenül befolyásolhatják az ország energiaellátását.
Ugyanakkor az előző évek felelőssége sem tehető félre. Ha a 2018-as rekord után már világosan látható volt a veszély, akkor sokak szerint nem most, az utolsó pillanatban kellett volna szembesülni a problémával.
Kapitány István szerint a megelőző beruházás ára körülbelül tízmilliárd forint lett volna, miközben most hasonló nagyságrendű többletköltséget okozhat az importáram. Ha ez beigazolódik, akkor a Duna valóban most állította ki az évekkel ezelőtt esedékes számlát.