Nem néhány tízmillióról, nem is pár százmillióról, hanem összesen 166 milliárd forintnyi Eximbank-befektetésről van szó. Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter két újabb ügyben tett feljelentést a Nemzeti Nyomozó Irodánál, hűtlen kezelés, hanyag kezelés és hivatali visszaélés gyanúja miatt. A nyomozók szeme persze csak képletesen kerekedhetett ki, amikor meglátták az összegeket, de a nagyságrend valóban egészen más ligát jelent, mint egy átlagos gazdasági büntetőügy. A két történet ráadásul nem csupán azért érdekes, mert együtt 166 milliárd forintos állami banki befektetést érintenek. Az egyik esetben az Exim jelenlegi értékelése szerint az eredetileg befektetett 56 milliárd forintból mindössze 22,5 milliárd forintnyi érték maradt, vagyis mintegy 33 milliárd forintos vagyonvesztésről beszél Kapitány. A másik ügyben több mint 110 milliárd forintnyi kötvényvásárlás, jelentős állami kezességvállalás és már a döntés idején jelzett pénzügyi-jogi kockázatok kerültek elő. Ez azonban nem azt jelenti, hogy 166 milliárd forint eltűnt volna, és azt sem, hogy ekkora bizonyított kár érte az államot. A 166 milliárd a most feljelentett két befektetés együttes nagysága. A büntetőjogi felelősséget, a tényleges vagyoni hátrányt és azt, hogy történt-e egyáltalán bűncselekmény, már a hatóságoknak kell feltárniuk.
Két ügy, 166 milliárd forint – Kapitány a rendőrséghez fordult
Kapitány István bejelentése szerint az Eximbank korábbi ügyleteinek átvilágítása során két olyan újabb konstrukciót találtak, amelyeknél a minisztérium szerint már nem volt elegendő egyszerűen további belső vizsgálatot folytatni. A dokumentumokat ezért átadják a Nemzeti Nyomozó Irodának, és ismeretlen tettes ellen feljelentést tesznek. A tárcavezető három lehetséges bűncselekményt nevezett meg: hűtlen kezelés, hanyag kezelés és hivatali visszaélés gyanúját. Ez önmagában még senki bűnösségét nem jelenti, viszont jól mutatja, hogy a most feltárt körülményeket a minisztérium már nem egyszerűen rosszul sikerült üzleti döntésként kezeli.
A történet ráadásul egy nagyobb átvilágítás része. Kapitány szerint a mostani két feljelentéssel együtt már közel 1300 milliárd forint értékű korábbi Exim-tranzakció miatt kerültek ügyek a hatóságok elé. Ez a szám sem bizonyított kárt jelent, hanem azoknak az ügyleteknek az összértékét, amelyeknél a jelenlegi vezetés szerint olyan körülmények merültek fel, amelyeket büntetőeljárásban is érdemes megvizsgálni.
Az első ügyben 56 milliárdot fektettek be – mára 22,5 milliárdot érhet
Az első történet az Exim egyik exportösztönző magántőkealapjához kapcsolódik. A bank korábbi vezetése Kapitány szerint 56 milliárd forintnyi közpénzt helyezett el az alapban azzal az alapvető gazdasági céllal, hogy az állami vagyon gyarapodjon, vagy legalább megőrizze az értékét. Ehhez képest az Exim jelenlegi saját értékelése szerint a befektetés értéke mára körülbelül 22,5 milliárd forintra csökkent. Kapitány ezt mintegy 33 milliárd forintos vagyonvesztésként írta le, ami az eredetileg befektetett összeg közel 60 százaléka.
Itt van az első igazán súlyos kérdés: hogyan lehetett egy 56 milliárdos állami befektetésből alig több mint 22 milliárdnyi érték? A veszteség önmagában még nem bizonyít bűncselekményt, hiszen egy befektetés piaci okokból is veszíthet az értékéből. A nyomozásnak éppen azt kell kiderítenie, hogy normális üzleti kockázatról volt-e szó, vagy olyan döntések sorozatáról, amelyeknél a vagyonkezelési kötelezettségek megsértése is felmerülhet.
A veszteségek nőttek, az alapkezelő közben egyre több pénzt kapott
Kapitány különösen problémásnak nevezte, hogy miközben az állami befektetés értéke jelentősen csökkent, az alap kezeléséért felelős társaság díjazása közben emelkedett. A miniszter szerint az alapkezelő 2025-ben már mintegy 1,4 milliárd forintnyi kifizetésben részesült. A tárcavezető azt is állítja, hogy könyvvizsgálói jelentések már éveken keresztül dokumentálták a veszteséges működést, ennek ellenére az Exim korábbi tisztségviselői nem kezdeményeztek olyan változtatást, amely megállíthatta vagy mérsékelhette volna a folyamatot.
Ha ezt a nyomozás iratokkal is igazolja, akkor az egyik legfontosabb kérdés az lesz, hogy a döntéshozók pontosan mikor értesültek a problémákról, és mit tettek ezek után. Nem mindegy ugyanis, hogy valaki egy váratlan piaci összeomlás után szembesül veszteséggel, vagy évekig egymás után kap olyan szakmai jelzéseket, amelyek romló teljesítményre figyelmeztetnek, miközben változatlanul fenntartja ugyanazt a konstrukciót.
A második ügy még nagyobb: több mint 110 milliárd forintos kötvényvásárlás
A második feljelentés a Hungarian Real Estate Financing Zrt. kötvényeinek megvásárlásához kapcsolódik. Az Eximbank Kapitány ismertetése szerint több mint 110 milliárd forintért jegyzett kötvényeket egy, a Jellinek Dánielhez köthető Indotek-csoporthoz kapcsolódó társaságtól. A probléma a miniszter szerint nem az, hogy az Exim önmagában kötvényt vásárolt, hanem az ügylet feltételrendszere. Kapitány azt állítja, hogy a kibocsátó nem biztosított megfelelő fedezetet a pénz visszafizetésére, miközben a tőke 80 százalékára a magyar állam vállalt kezességet. Vagyis egy esetleges súlyos nemfizetési helyzetben a kockázat jelentős részét végül az állam, közvetve pedig az adófizetők viselték volna. Egy több mint 110 milliárdos finanszírozásnál ez már önmagában olyan tétel, amelynél a nyomozóknak minden döntési dokumentumot, kockázati értékelést és jóváhagyást érdemes lehet végigkövetniük.
Az Exim állítólag már az elején jelezte, hogy kockázatos lehet az üzlet
A második ügy talán legérdekesebb része, hogy Kapitány szerint a bank szakmai apparátusa nem utólag kezdett aggódni. Az Exim már az ügylet megkötése idején piaci és jogi szempontból is kockázatosnak minősítette a konstrukciót. Ez jelentősen megváltoztatja a történet súlyát. Egy rosszul sikerült üzleti döntésnél mindig könnyű utólag bölcsnek lenni, de egészen más a helyzet akkor, ha a kockázatok már a döntés előtt megjelentek a hivatalos értékelésekben. Ilyenkor az egyik legfontosabb kérdés az lesz, ki látta ezeket a figyelmeztetéseket, ki döntött mégis a tranzakció mellett, és milyen indok alapján vállalt ekkora kockázatot az állami bank.
Kapitány szerint ráadásul a korábbi kormány egy külön döntéssel lehetővé tette a tranzakció végrehajtását, és olyan szabály alól is felmentést adott, amely egyébként korlátozta volna az Exim részvételét a spekulatív ingatlanfinanszírozásban. Ha a nyomozás ezt a döntési láncot vizsgálja, a hangsúly vélhetően azon lesz, hogy a rendes szakmai kontrollt miért és milyen indok alapján írták felül.
A 80 százalékos állami kezesség különösen érzékeny pont lehet
Egy több mint 110 milliárdos ügyletnél a 80 százalékos állami kezesség önmagában is óriási pénzügyi kitettséget jelent. Nem arról van szó, hogy ezt az összeget az állam ténylegesen elveszítette volna, hanem arról, hogy egy kedvezőtlen forgatókönyvben az államnak kellett volna helytállnia a kötelezettségek jelentős részéért. Éppen ezért a hatóságoknak nemcsak azt kell megvizsgálniuk, hogy történt-e tényleges pénzügyi veszteség, hanem azt is, milyen döntési eljárás alapján vállalták ezt a kockázatot.
Egy állami pénzintézet feladata nem az, hogy minden üzleti kockázatot elkerüljön, hiszen akkor finanszírozni sem tudna, de az már büntetőjogi szempontból is érdekes lehet, ha a rábízott vagyon kezelésének szabályait bizonyíthatóan megsértették.
Az Indotek szerint egyetlen forint sem veszett el
A második ügyben érintettként említett Indotek Group ugyanakkor határozottan visszautasította azt a látszatot, hogy a finanszírozásból kár keletkezett volna. A cégcsoport közölte, hogy álláspontja szerint mindenben szabályosan és a szerződéseknek megfelelően járt el, és egyetlen forint sem veszett el. Ez fontos ellenpont Kapitány bejelentéséhez. A feljelentés ugyanis nem ítélet, és a miniszter által felvetett gyanúk nem bizonyított tények.
Az Indotek azt is jelezte, hogy kész együttműködni a hatóságokkal és bemutatni a finanszírozáshoz kapcsolódó dokumentumokat. A nyomozásnak ezért nem politikai állítások között kell választania, hanem a szerződéseket, biztosítékokat, pénzmozgásokat, banki kockázatelemzéseket és döntési iratokat kell összevetnie.
166 milliárd forint – de nem 166 milliárd bizonyított kár
Az ügy nagyságrendje miatt különösen fontos, hogy ne csússzanak össze a számok. A 166 milliárd forint a két kifogásolt Exim-befektetés együttes értéke, nem a bizonyított állami veszteség. Az első ügyben az Exim saját értékelése alapján körülbelül 33 milliárd forintos értékvesztésről beszél a miniszter. A második, több mint 110 milliárdos konstrukciónál viszont nem azt állítja, hogy a teljes pénz elveszett, hanem a biztosítékokat, az állami kezességet és a döntés kockázatait kifogásolja. Ez a különbség nem gyengíti a történet súlyát, inkább pontosan megmutatja, mit kell most a rendőrségnek kiderítenie.
Az egyik ügyben egy hatalmas befektetési veszteség eredetét kell feltárni, a másikban pedig azt, hogy egy eleve kockázatosnak minősített, százmilliárdos konstrukció hogyan és milyen körülmények között kaphatott zöld utat.
Miért merül fel egyáltalán a hűtlen kezelés?
A hűtlen kezelés nem azt jelenti, hogy minden veszteséges befektetés automatikusan bűncselekmény. Állami és magánvállalatok is hozhatnak rossz gazdasági döntéseket. A büntetőjogi határ ott kezdődhet, ha valaki a rábízott idegen vagyon kezelésével kapcsolatos kötelességét megszegi, és ezzel vagyoni hátrányt okoz. A hanyag kezelés és a hivatali visszaélés szintén külön törvényi feltételekhez kötött.
Ezért a rendőrségnek nem elég azt megállapítania, hogy egy üzlet veszteséges vagy egy konstrukció különösen kockázatos volt. Azt is bizonyítani kellene, hogy konkrét személyek milyen kötelességet sértettek meg, milyen döntést hoztak, és ennek mi lett a következménye. Éppen ezért Kapitány maga is hangsúlyozta, hogy a büntetőjogi felelősségről nem a minisztérium dönt. A tárca átadja az iratokat, a továbbiakat pedig a nyomozó hatóságoknak kell elvégezniük.
A 33 milliárdos értékvesztésnél most minden döntést vissza kell fejteni
Az első ügyben a nyomozás legfontosabb kérdése logikusan az lehet, hogyan jutott el a befektetés 56 milliárd forintos induló értékről 22,5 milliárdig. Milyen eszközökbe fektetett az alap, mikor kezdődött az értékvesztés, milyen információkat kaptak erről az Exim vezetői, és milyen döntéseket hoztak a figyelmeztetések után? Ha a könyvvizsgálói jelentések valóban éveken keresztül jelezték a problémákat, az különösen érzékeny rész lehet.
A hatóságnak azt kell majd tisztáznia, hogy ezek egyszerűen ismert, vállalt befektetési kockázatokról szóltak-e, vagy olyan folyamatokról, amelyeknél már korábban be kellett volna avatkozni. És közben ott van az alapkezelő növekvő díjazása is. Az, hogy egy alapkezelő veszteséges befektetések mellett is díjat kap, önmagában nem szokatlan vagy jogellenes, hiszen a díjazás rendszerint szerződés alapján jár. Az azonban már vizsgálható, hogy a szerződés milyen ösztönzőket tartalmazott, milyen teljesítményt vártak el, és az állami tulajdonosi érdek megfelelően érvényesült-e.
A második ügyben azt kell megfejteni, miért vállalt ekkora kockázatot az állam
A több mint 110 milliárdos kötvényvásárlásnál más a kérdés. Itt nem egy látványosan összezsugorodott portfólió áll a középpontban, hanem egy olyan finanszírozási konstrukció, amelyet Kapitány állítása szerint az Exim már eleve kockázatosnak látott. Ha a bank szakemberei valóban leírták a kockázatokat, a döntéshozók mégis jóváhagyták a tranzakciót, miközben az állam a tőke 80 százalékára kezességet vállalt, akkor a teljes döntési lánc vizsgálata elkerülhetetlenné válhat.
A kérdés az lesz, milyen gazdasági érdek indokolta az ügyletet, milyen ellenértéket kapott az állam a vállalt kockázatért, és elegendőek voltak-e a biztosítékok. A nyomozók előtt így vélhetően nem egyetlen szerződés fekszik majd, hanem kormányzati előterjesztések, belső banki anyagok, jogi vélemények, kockázatelemzések, igazgatósági döntések és garanciaszerződések egész sora.
Kapitányék szerint már közel 1300 milliárd forintnyi Exim-ügy került hatóság elé
A mostani 166 milliárdos csomag azért is különösen látványos, mert nem önálló ügyként érkezik. Az Eximbank átvilágítása hónapok óta zajlik, és Kapitány szerint a mostani feljelentésekkel együtt már közel 1300 milliárd forint értékű korábbi ügylet került valamilyen formában a hatóságok látókörébe. Ez az összeg akkora, hogy könnyű elveszíteni az arányérzéket. Fontos azonban újra és újra különválasztani az ügyletértéket a bizonyított kártól. A majdnem 1300 milliárd nem azt jelenti, hogy ennyi közpénz eltűnt vagy ennyi kárt okoztak. Azt jelenti, hogy ilyen nagyságrendű tranzakciók körül talált a jelenlegi vezetés olyan körülményeket, amelyek miatt feljelentést tett. Ha ezek közül akár csak néhány esetben bizonyítható jelentős vagyoni hátrány és büntetőjogi felelősség, annak így is komoly pénzügyi és politikai következménye lehet.
A nyomozók most nem aprópénz útját követik
A címben szereplő „kikerekedett szem” természetesen képletes megfogalmazás, de a számok valóban szokatlanok. Egyetlen százalék 166 milliárdból 1,66 milliárd forint. Tíz százalék már 16,6 milliárd. Az első ügyben pedig a miniszter már most mintegy 33 milliárdos értékvesztésről beszél. Ezért a következő időszakban nem az lesz az igazán érdekes, hogy hány újabb erős politikai mondat hangzik el, hanem az, mit tudnak bizonyítani a dokumentumokból. Ki írta alá az egyes döntéseket, milyen szakmai figyelmeztetéseket kapott, milyen alternatívák álltak rendelkezésre, és az állam érdekeit megfelelően képviselték-e?
A 166 milliárdos két ügyben ugyanis már nem elég az, hogy valaki azt mondja: jó befektetésnek tűnt, vagy éppen azt, hogy nyilvánvalóan rossz üzlet volt. A nyomozásnak ezt iratokkal, pénzmozgásokkal és konkrét döntésekkel kell rekonstruálnia.
Kapitány most valóban egy súlyos dossziét tett le a hatóság asztalára
A történet lényege végül néhány számban is összefoglalható. Az egyik Exim-befektetés 56 milliárd forintról az intézmény jelenlegi értékelése szerint 22,5 milliárdra zsugorodott. A másik ügy több mint 110 milliárdos kötvényvásárlásról szól, amelynél az állam 80 százalékos kezességet vállalt, miközben Kapitány szerint a bank maga is komoly piaci és jogi kockázatokat látott. A két ügy együtt 166 milliárd forintnyi befektetést érint, és hűtlen kezelés, hanyag kezelés, illetve hivatali visszaélés gyanújával került a Nemzeti Nyomozó Irodához.
Ennél a pontnál már valóban nem tízmilliókról folyik a vita, hanem olyan összegekről, amelyek egyenként is komoly állami programok éves költségvetésével mérhetők össze. A feljelentésből persze még nem következik automatikusan vádemelés, a gyanúból pedig nem lesz automatikusan bűnösség. Az Indotek ráadásul határozottan állítja, hogy az ügyletéhez kapcsolódóan egyetlen forint sem veszett el. Ezt, az állami oldal állításait és a több éves döntési folyamatot most már a hatóságoknak kell egymás mellé tenniük.
Egy dolog azonban már most biztos: Kapitány István nem egy újabb néhány milliós szabálytalanság gyanújával fordult a nyomozókhoz. Két olyan Exim-ügyet tett eléjük, amelyek együttes értéke 166 milliárd forint, és amelyek közül az egyiknél már önmagában több mint 30 milliárdos értékvesztés szerepel az állami bank saját számításaiban. Innen kezdve a legfontosabb kérdés az, hogy a hatalmas pénzügyi veszteségek és kockázatok mögött rossz üzleti döntések, súlyos szakmai hibák vagy büntetőjogilag is értékelhető cselekmények álltak-e.
Forrásellenőrzés: Kapitány István nyilvános bejelentése, Eximbank, Portfolio, Telex, Világgazdaság, Indotek Group.