Alig néhány nappal az ügynökakták nagy nyilvánosságra hozatala után Hadházy Ákos olyan kérdéseket fogalmazott meg, amelyek új fényt vethetnek a Magyar Péter-kormány egyik legfontosabb vállalására. A volt országgyűlési képviselő szerint komoly gond, hogy az állambiztonsági nyilvántartásokat úgy tették elérhetővé, hogy a beszervezési dossziék még nem kutathatók. Márpedig ezek nélkül sok esetben éppen az nem derül ki egyértelműen, hogy az érintett valóban jelentett-e a kommunista állambiztonságnak, vagy csupán megpróbálták beszervezni.
Hadházy a Facebookon nem fogalmazott finoman, és azt is felvetette, hogy a november 4-i bemutató időzítésében politikai kommunikációs szempontok is szerepet kaphattak. „Miért kellett így sietni? Lájkokért? Figyelemelterelés miatt?” – kérdezte. A felvetés különösen kellemetlen a kormány számára, hiszen az adatbázis indulását máris komoly botrány követte: 164 olyan személy is tévesen megjelent a hálózati nyilvántartásban, akit valójában az állambiztonság figyelt meg.
Hadházy szerint éppen a legfontosabb bizonyítékok hiányoznak
A politikus négy eltérő helyzetet vázolt fel. Szerinte azok, akik valóban jelentettek, de időközben eltüntették őket a nyilvántartásból, most következmények nélkül maradhatnak. Mások, akik szerepelnek a listán, arra hivatkozhatnak, hogy kényszerből írták alá a beszervezési dokumentumokat, de ténylegesen nem működtek együtt.
Hadházy úgy véli, különösen igazságtalan helyzetbe kerülhetnek azok is, akiket ténylegesen beszerveztek, de nem adtak jelentéseket, illetve azok, akik soha nem voltak ügynökök, csupán a titkosszolgálatok megfigyelték őket. Utóbbi körbe tartozik Lezsák Sándor is, akinek neve egy informatikai hiba miatt került rossz kategóriába.
A probléma lényege, hogy a nyilvántartásban való szereplés önmagában nem bizonyít tényleges besúgói tevékenységet. A november 4-én megnyitott adatbázisban a 6-os kartonok, a beszervezési naplók és a mágnesszalagok adatai váltak hozzáférhetővé. A részletesebb beszervezési dossziékat azonban csak 2027 februárjában tervezik nyilvánosságra hozni. Ezekből már jóval pontosabban rekonstruálható, hogy az adott személlyel miként került kapcsolatba az állambiztonság, és hogyan zajlott le a beszervezési folyamat. A konkrét jelentések pedig sok esetben külön munkadossziékban találhatók.
Miért kellett november 4-én elindítani az oldalt?
Hadházy egyik legerősebb kérdése éppen az időzítésre vonatkozott. Felvetette, hogy talán valaki politikailag látványosnak tartotta a november 4-i sajtótájékoztatót, miközben a kutatók még nem fejezték be teljesen a munkát. A politikus a figyelemelterelés lehetőségét is megemlítette, ugyanakkor erre bizonyítékot nem mutatott be.
Az időzítés hátteréről ugyanakkor korábban is megjelentek információk. Az ügynökaktákat eredetileg október 22-én akarták megnyitni, ám a feldolgozás elhúzódása miatt végül november 4-re halasztották az eseményt, az 1956-os forradalom leverésének hetvenedik évfordulójára. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának vezetése szerint a részletes dossziék előkészítése rendkívül időigényes munka, mintegy egymillió oldalnyi dokumentum feldolgozásáról és ellenőrzéséről van szó.
A 164 téves név után már a főigazgató is lemondana
Hadházy kritikájának súlyát növeli, hogy az indulást követő napokban valóban súlyos hibákra derült fény. Lezsák Sándor volt fideszes képviselő neve több mint száz másik megfigyeltével együtt tévesen szerepelt a hálózati személyek között.
A levéltár november 6-án közölte, hogy a hibát kijavították, főigazgatója, Cseh Gergő Bendegúz pedig minden érintettől bocsánatot kért, és jelezte, hogy kész felajánlani a lemondását. Magyar Péter miniszterelnök szintén bocsánatot kért Lezsák Sándortól. Az ügyben közben politikai vita bontakozott ki, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának elnöke pedig rendkívüli ülést hívott össze a közzététel körülményeinek megvitatására.
Az igazi kérdés nem az, hogy ki van a listán, hanem hogy mit tett
Hadházy Ákos bírálata végső soron az ügynökakták nyilvánosságra hozatalának alapvető célját érinti. A történelmi múlt feltárásának ugyanis nem pusztán az lenne a feladata, hogy neveket hozzon nyilvánosságra, hanem az is, hogy megkülönböztesse a diktatúra együttműködőit azoktól, akiket megfélemlítettek, megzsaroltak vagy megfigyeltek.
Ha a nevek hamarabb kerülnek nyilvánosságra, mint az értelmezésükhöz szükséges dokumentumok, abból súlyos tévedések és igazságtalan megbélyegzések születhetnek. Hadházy szerint pontosan ezt kellett volna elkerülni. A figyelemelterelésről szóló felvetése egyelőre megválaszolatlan politikai kérdés, nem bizonyított tény, a hiányos dokumentáció és a hibás besorolások problémáját azonban a levéltár saját tájékoztatása is alátámasztja.
A kormány évtizedes mulasztást kívánt orvosolni az ügynökakták megnyitásával, az első napok eseményei azonban megmutatták, milyen súlyos következményei lehetnek a sietségnek. A következő nagy próbatétel a februárra ígért dossziék közzététele lesz: akkor derülhet ki sokkal pontosabban, hogy kik működtek valóban együtt az állambiztonsággal, és kiknek a nevét kell végre tisztázni.