Orbán Viktor tizenhat éven át épített fel egy olyan rendszert, amelyben a politikai hatalom, az állami intézmények, a közmédia és a kormányközeli gazdasági szereplők szorosan egymásba kapaszkodtak. Az új kabinet első száz napjában azonban a láncolat több kulcseleme is látványosan megmozdult. Ma Baka András hivatalba lépett államfőként, napokon belül távozik a legfőbb ügyész, feláll az NVVH, elindult a NER nagy állami üzleteinek átvilágítása, Magyarország pedig már az Európai Ügyészség tagja. Közben előkerült egy nem nyilvános Orbán-kormányhatározat is, amelyből az látszik: miközben a kampányban győzelmet hirdettek, a háttérben már a hatalomátadásra készültek, és a vállalt kifizetések felgyorsításáról rendelkeztek. Augusztus 19-én pedig egy különösen erős szimbólum is megérkezett: Baka András hivatalba lépett Magyarország új köztársasági elnökeként. Ezzel lezárult az az átmeneti időszak is, amelyben Forsthoffer Ágnes házelnökként gyakorolta az államfői jogköröket. A Sándor-palota tehát már ténylegesen új vezető kezében van, miközben néhány napon belül a Legfőbb Ügyészségen is véget ér egy korszak.
Ha valaki száz napja azt mondja, hogy ilyen gyorsan történik majd minden, nehéz lett volna elhinni
A választási győzelem után a legtöbb elemző úgy vélte, hogy a Tisza ugyan kétharmados parlamenti többséggel kezdheti meg az Orbán-rendszer átalakítását, ám a régi berendezkedés intézményi maradványai még hosszú ideig fékezhetik az új kormányt. Az első száz nap alapján azonban egészen más kép rajzolódott ki. A köztársasági elnöki pozíció átalakult, a közmédia korábbi struktúráját lebontották, az Alkotmánybíróság előtt támadott lépések nem akasztották meg a tizenhetedik Alaptörvény-módosítást, a legfőbb ügyész pedig bejelentette a lemondását. Emellett létrejött a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal, Magyarország csatlakozott az Európai Ügyészséghez, a minisztériumok pedig sorra nyitják ki a korábbi állami szerződéseket. Nem egyetlen dominó mozdult meg. Egy egész lánc indult el.
Ma Baka András ténylegesen beköltözött a Sándor-palotába
Augusztus 19-e ebből a szempontból különösen jelentős nap. Baka András, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának egykori magyar bírája és a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke ma hivatalosan is átvette a köztársasági elnöki tisztséget. Az Országgyűlés augusztus 11-én választotta meg, a nyolcnapos alkotmányos határidő leteltével pedig immár teljes jogkörrel ő Magyarország államfője. Ez azért is különösen szimbolikus, mert Baka korábban maga is konfliktusba került az Orbán-rendszerrel: a Legfelsőbb Bíróság elnöki posztjáról idő előtt távolították el. Tizenöt évvel később ugyanaz az ember költözött be a Sándor-palotába egy olyan választás után, amely véget vetett Orbán tizenhat éves kormányzásának. A történelem időnként kifejezetten kedveli a látványos visszavágásokat.
És öt nap múlva a legfőbb ügyésznél is lejár az óra
Nagy Gábor Bálint július 22-én jelentette be, hogy lemond a legfőbb ügyészi tisztségről, és azt kérte, hogy megbízatása augusztus 25-én szűnjön meg. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi helyzet szerint már csak napok választanak el attól az időszaktól, amikor az Orbán-kormány alatt megválasztott legfőbb ügyész vezeti az ügyészi szervezetet. Nagy a saját indoklásában politikai támadásokról és az ügyészség függetlenségét veszélyeztető nyomásról beszélt. A politikai következmény ettől függetlenül világos: újabb olyan kulcspozíció válik megüresedővé, amelyről a választás estéjén még sokan azt hitték, éveken át az új kabinet útjában állhat.
Még az Alkotmánybíróság sem állította meg a folyamatot
A Fideszhez kötődő képviselők több ponton támadták a Tisza által elfogadott tizenhetedik Alaptörvény-módosítást, az ügy pedig egészen az Alkotmánybíróságig jutott. Augusztus 17-én azonban az AB három kapcsolódó indítványt is visszautasított. Jogilag itt egy fontos részlet számít: a testület nem azt mondta ki, hogy minden vitatott rendelkezés tartalmilag alkotmányos, hanem azt, hogy az Alaptörvény módosításának tartalmi felülvizsgálatára nincs megfelelő hatásköre. Politikailag viszont az eredmény ugyanaz lett: a módosításokat az AB nem állította meg. Ennek ráadásul különös történelmi iróniája van. Az alkotmánymódosítások tartalmi felülvizsgálatának korlátozását még a Fidesz saját, 2013-as negyedik Alaptörvény-módosítása betonozta be. Most éppen ez az akadály állt azok előtt, akik a Tisza módosításait szerették volna megsemmisíttetni.
Orbán közben a nyilvánosság előtt győzelmet ígért
És elérkezünk ahhoz a dokumentumhoz, amely talán mindennél kellemetlenebb fényt vet a választás előtti utolsó hetekre. A HVG megszerezte a 2080/2026. számú, úgynevezett „kétezres” kormányhatározatot. Ez nem minősített titkos irat, hanem nem nyilvános kormányhatározat, amely nem jelent meg a Magyar Közlönyben. A dokumentum címe önmagában sokatmondó: „A kormányzati átadás-átvételi folyamattal kapcsolatos költségvetési kérdésekről”. Miközben Orbán Viktor március végén még nagy sikerről beszélt, majd a kampány hajrájában azt hirdette, hogy a Fidesz „nyerésben van”, a kormány apparátusa közben már egészen konkrét szabályokat kapott arra, hogyan kell lezárni a pénzügyi kötelezettségeket a kormányzati ciklus végéig.
A belső utasítás szerint minden vállalt kifizetést le kellett zárni
A határozat rögzítette, hogy a kormány célja a feladatok átadása úgy, hogy a ciklus lezárásáig a vállalt kötelezettségek pénzügyi teljesítése hiánytalanul megtörténjen. A minisztereket arra utasították, hogy minden jogszerűen vállalt és fedezett kifizetés teljesítéséről gondoskodjanak, szükség esetén költségvetési átcsoportosításokkal. Ehhez egy korábbi, a kötelezettségvállalásokat korlátozó 2025-ös döntést is visszavontak. A lényeg leegyszerűsítve ez volt: amit az Orbán-kormány már leszerződött és finanszírozhatónak ítélt, annak lehetőleg még az Orbán-kormány idején menjen ki a pénze. Önállóan nézve egy jogszerű szerződés kifizetése természetesen nem szabálytalanság. A politikai kép azonban egészen sajátos: kifelé magabiztos győzelmi kommunikáció zajlott, belül viszont már egy részletes határozat viselte a „kormányzati átadás-átvétel” kifejezést.
Vagyis valahol azért nagyon is készültek arra, hogy vége lehet
Talán ez a dokumentum legnagyobb politikai jelentősége. Nem bizonyítja, hogy Orbán Viktor biztosan tudta volna, el fogja veszíteni a választást, ahogyan azt sem, hogy minden utolsó kifizetés mögött politikai szándék állt. Azt viszont világosan mutatja, hogy a kabinet intézményi szinten már számolt a kormányváltás lehetőségével, miközben a nyilvánosság előtt egészen más üzenetet közvetített. És az azóta történtek fényében ez még érdekesebb. Az új kormány ugyanis éppen azokhoz az üzletekhez nyúlt hozzá először, amelyeknél a választás előtti hetekben hatalmas összegek mozogtak.
A mohácsi hídból már 59 milliárd visszajött
A mohácsi Duna-híd projektje az egyik leglátványosabb példa. A Szíjj László érdekeltségébe tartozó Duna Aszfalt még a választás előtt jelentős előleghez jutott, az új kormány azonban felülvizsgálta a beruházást, és a korábbi műszaki tartalmat közlekedéspolitikailag nem kellően megalapozottnak minősítette. A projekt átszabása közben a Duna Aszfalt 59 milliárd forintnyi, teljesítéssel még le nem fedett előleget utalt vissza az államnak. A cég hangsúlyozta, hogy a munkák folytatódnak, és az elszámolási rendszer változott, de az állam szempontjából így is látványos az eredmény: több tízmilliárd forint került vissza a kasszába.
És a szám már nem milliárdokban, hanem ezermilliárdokban mérhető
A HVG friss számítása szerint a Tisza-kormány eddigi döntései miatt a korábbi kormányhoz közel álló nagyvállalati körök mintegy 4000 milliárd forintnyi állami forrástól eshetnek el. Ez nem azt jelenti, hogy négyezer milliárd forint már visszakerült volna az államhoz, hanem azt, hogy a felmondott, visszavont, felfüggesztett vagy átvilágítás alá vont támogatások és szerződéses lehetőségek összértéke elérheti ezt a nagyságrendet. Az érintett cégek közül többen vitatják, hogy korábban politikai kivételezés miatt jutottak volna megrendelésekhez. A gazdasági környezet változása azonban már annyira látványos, hogy a Reuters által megkérdezett vállalatvezetők közül többen nyíltan beszéltek az alkalmazkodás szükségességéről, elemzők pedig egyes, állami infrastruktúra-megrendelésektől erősen függő cégek eltűnését sem tartották kizártnak.
A 4iG-nél már több ezermilliárdos papírhalmot nyitottak ki
Magyar Péter hétfőn rendelte el a 4iG és a magyar állam teljes kapcsolatrendszerének felülvizsgálatát. A kormány nem egyetlen szerződést néz meg, hanem az állami finanszírozást, garanciákat, tulajdoni tranzakciókat, valamint a honvédelmi és űripari megállapodásokat is. Csak a választás előtti hetekben aláírt honvédelmi keretszerződés értéke meghaladja az 1300 milliárd forintot. A bejelentést követően a 4iG részvényárfolyama meredeken esett, a vállalat pedig visszautasította azokat az állításokat, amelyek szerint korábban politikai kivételezés előnyeit élvezte. Politikai szempontból azonban itt is ugyanaz a változás látszik: amit korábban lezárt állami üzletnek tartottak, az most már nem feltétlenül lezárt.
És közben 400 milliárdnyi civilpénzt is kitettek a kirakatba
A Miniszterelnökség ezen a héten nyilvánosságra hozta a 2022 és 2026 között kiosztott civil támogatások jelentős részét. Mintegy húszezer szervezet és hozzávetőleg 400 milliárd forintnyi állami pénz került egy kereshető térképre. Magyar Péter külön hangsúlyozta, hogy az adatbázisban szereplő szervezetek túlnyomó többségét semmilyen visszaéléssel nem vádolják. Ahol azonban tiltott pártfinanszírozás, hűtlen kezelés vagy más bűncselekmény gyanúja felmerül, ott vizsgálatot és szükség esetén feljelentést ígért. Ez már nem csupán egyetlen gazdasági háttérországhoz kötődő vállalatról szól, hanem a rendszer helyi hajszálereiről is.
Hamarosan elindul az NVVH is
A következő dominó a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal lehet. Az Országgyűlés július 28-án elfogadta a létrehozásáról szóló törvényt, a vezetői pályázatok beadási határideje pedig augusztus közepén lejárt. Az új intézmény nem egyszerű politikai vizsgálóbizottság. Törvényi feladata a közvagyont érintő visszaélések feltárása és a jogellenesen megszerzett vagyon visszaszerzésének segítése, a szabályozás pedig nyomozati és vádképviseleti eszközöket is kapcsol hozzá. Ha az intézmény valóban a törvényi garanciáknak megfelelően, bizonyítékokra építve működik majd, akkor a korábbi közpénzes ügyek számára létrejön egy olyan tartós állami gépezet, amely már messze túlmutat egy kampányidőszak elszámoltatási ígéretein.
És akkor ott van az EPPO – ez az a dominó, amit Orbán már nem tud Budapestről visszaállítani
Magyarország 2026-ban belépett az Európai Ügyészség együttműködésébe. Az EPPO hivatalos oldala már a 25 részt vevő tagállam között sorolja Magyarországot. A tényleges magyarországi operatív működéshez még ki kell nevezni a magyar európai ügyészt, és az EPPO ettől a kinevezéstől számított huszadik napon válik operatívvá az országban. De a politikai döntés már megszületett. Magyarország belépett abba a rendszerbe, amelyből az Orbán-kormány éveken át kimaradt. Az EPPO pedig nem kormányzati hivatal: saját hatáskörében, függetlenül nyomoz, vádat emel, és a tagállami bíróságok előtt képviseli a vádat az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményekben. Ez az egyik legfontosabb pont. Orbán Viktor ellenzékből nem tud telefonálni egy miniszternek, hogy változtassa meg az Európai Ügyészség működését. A Tisza-kormány sem tudja megmondani az EPPO-nak, kit nyomozzon. Pontosan ez a rendszer lényege.
Ráadásul nem 2026-tól nézhetik az ügyeket
A magyar részvételhez kapcsolódó uniós döntés lehetővé teszi, hogy az Európai Ügyészség a 2021. június 1. után elkövetett, a hatáskörébe tartozó magyarországi bűncselekmények esetében is eljárjon. Ez több mint öt évnyi Orbán-kormányzati időszakot nyit meg az EPPO lehetséges vizsgálatai előtt. Nem minden állami szerződés EPPO-ügy, és nem minden vitatható közbeszerzés bűncselekmény. Ehhez uniós pénzügyi érintettség, konkrét gyanú és a jogszabályban meghatározott hatáskör szükséges. Ahol viszont ezek együtt fennállnak, ott az új rendszerben már működik egy kormányoktól független európai vádhatósági út.
Ezért téved, aki egyetlen nagy „elszámoltatási bombát” vár
A valódi változás nem úgy néz ki, hogy egy keddi reggelen egyszerre ötven embert bilincsben visznek el, majd estére véget ér az Orbán-rendszer. Egy működő jogállamban ennek nem is így kell történnie. A folyamat sokkal prózaibb, és éppen ezért veszélyesebb egy korábbi hatalmi háló számára. Egy szerződést felfüggesztenek. Egy előleget visszafizetnek. Egy állami támogatást megvonnak. Egy alapítványi vagyonelemet visszarendeznek. Egy ügyben feljelentés születik. Egy másiknál megjelenik az OLAF. Feláll egy új vagyonvisszaszerzési hivatal. Az EPPO pedig később saját hatáskörében dönthet arról, melyik EU-pénzes dossziét veszi elő. Ez nem robbanás. Ez daráló.
A legrosszabb Orbán számára az lehet, hogy ezek a folyamatok már egymást erősítik
A médiafinanszírozás átalakulása önmagában még túlélhető lenne. Egyetlen közbeszerzés elvesztése szintén. Egy ügyész távozása vagy egy köztársasági elnök lecserélése is kezelhető volna külön-külön. De itt már nem egymástól független történetekről beszélünk. Ma Baka András foglalta el a Sándor-palotát. Augusztus 25-én megszűnhet Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyészi megbízatása. Az Alkotmánybíróság nem állította meg az új alkotmányos rendszert. Az NVVH törvénye elfogadva, a vezetők kiválasztása folyamatban van. A 4iG állami kapcsolatait átvilágítják. A civilpénzek nyilvánosságra kerültek. Az EPPO-tagság pedig már uniós jogi tény.
És most előkerült a papír arról is, hogy Orbánék maguk készültek az átadásra
Talán ezért üt ekkorát a 2080/2026. számú nem nyilvános határozat. Orbán Viktor politikai karakterének egyik alappillére mindig a megkérdőjelezhetetlen magabiztosság volt. A kampányban is ezt sugározta: győzni fogunk, nyerésben vagyunk, nagy siker következik. A kormányzati apparátus ezzel szemben egy teljesen más dokumentumot kapott. Olyat, amely már konkrétan a kormányzati átadás-átvétel pénzügyi végrehajtását szabályozta, és előírta a vállalt kötelezettségek ciklus végi teljesítését. Ez nem bizonyítja, hogy Orbán saját vereségét jósolta volna meg. De azt igen, hogy a rendszer központjában már létezett egy B terv arra az esetre, ha a választók mégsem azt teszik, amit a kampányplakátok ígértek.
A visszafordíthatatlanság pedig nem azt jelenti, hogy holnaptól nincs Fidesz
A Fidesz továbbra is nagy párt, parlamenti frakcióval, jelentős szavazótáborral, erős magánmédiával és gazdaságilag befolyásos támogatókkal. Orbán Viktor továbbra is pártelnök. Politikai értelemben ezért értelmetlen lenne azt állítani, hogy egyetlen kormányzati dokumentummal vagy intézményi változással „megszűnt” a Fidesz. Az viszont már egészen más kérdés, hogy vissza lehet-e egyszerűen csavarni 2026 áprilisa előtti állapotba az országot. A jelenlegi helyzet alapján ez egyre nehezebbnek tűnik. Az állami szerződések nyilvánosságot kapnak, vagyonelemek mozognak vissza, új intézmények épülnek, az EPPO-tagság létrejött, és közben több korábbi ügyben már megindultak az eljárások. A palackból kijött valami, amit nagyon nehéz lesz visszatuszkolni.
Orbán tizenhat évig építette, a Tisza száz nap alatt kapcsolta le a fő biztosítékokat
Ez a legerősebb politikai következtetés az első száz nap végén. Az Orbán-rendszer természetesen nem tűnt el teljesen: gazdasági vagyon, párthálózat, magánmédia és személyes kapcsolatok továbbra is léteznek. De azok a közjogi és állami biztosítékok, amelyek kormányon tartották össze ezt a rendszert, meglepően gyorsan kezdtek szétesni. A Sándor-palotában már más ül. A legfőbb ügyész távozik. A közmédia átalakul. A korábbi állami üzleteket újranyitják. A NER-közeli cégek több ezermilliárd forintos állami forrásokat veszíthetnek. A vagyonvisszaszerzési hivatal indulás előtt áll. Az Európai Ügyészséget pedig már nem politikai kampányígéretként kell emlegetni, hanem Magyarország részvételével működő uniós intézményként.
Ezért kezdtek most igazán dőlni a dominók
Orbán Viktor talán legnagyobb politikai teljesítménye nem is az volt, hogy egymás után négyszer szerzett kétharmados többséget, hanem az, hogy a politikai hatalmat olyan intézményi és gazdasági szerkezettel vette körül, amely látszólag még a választási vereséget is túlélhette volna. Az első száz nap legnagyobb meglepetése éppen az, hogy ez a szerkezet sokkal gyorsabban kezdett szétesni, mint azt áprilisban bárki biztosra vehette volna. Nem azért, mert mindenki eltűnt volna, és nem azért, mert minden régi szerződésről kiderült volna, hogy törvénytelen. Hanem azért, mert megszűnt az az egyetlen politikai központ, amely korábban az egész hálózatot egyszerre tudta védeni, finanszírozni és koordinálni. Most minden szereplőnek külön kell bizonyítania, hogy a saját szerződése szabályos, a saját támogatása indokolt, a saját üzlete piaci, a saját pénze pedig jogszerű. És egy tizenhat év alatt felépített rendszer számára talán éppen ez a legrosszabb hír. Nem az, hogy egy dominó eldőlt. Hanem hogy a következő már nekiütődött a következőnek.