Egy nappal azután, hogy Toroczkai Lászlót kizárták az Országgyűlés e heti üléséről, kedden ismét olyan jelenetek játszódtak le a Parlamentben, amelyeknél már nem az volt a fő kérdés, ki tudja megfogalmazni a jobb politikai érvet. Hallerné Nagy Anikó elnökölése alatt egymást érték a bekiabálások, a rendreutasítások és a személyeskedő szóváltások, Balla Györgynél pedig végül odáig fajult a helyzet, hogy megvonták tőle a szót. Az egész azért különösen figyelemre méltó, mert a parlamenti vezetés előző este már megmutatta: a rendfenntartást mostantól nem feltétlenül csupán figyelmeztetésekben mérik. Toroczkai súlyos sértése után konkrét kizárás következett, így minden újabb elszabaduló vita mögött ott motoszkál a kérdés: hol húzódik a következő határ?
Délelőtt még minden viszonylag a megszokott mederben indult
Magyar Péter napirend előtti felszólalásával kezdődött a politikai csörte, amelyben a miniszterelnök egy új vidékfejlesztési programot jelentett be. Ezt követően a frakciók kaptak szót, és látszólag minden a már ismert parlamenti koreográfia szerint haladt tovább. A Mi Hazánk részéről ezúttal Dúró Dóra szólalt fel, mivel Toroczkai László az előző napi büntetés miatt nem vehetett részt az ülés érdemi részében. Dúró nemcsak a gazdaságról, az oktatásról és a gyermekvédelemről beszélt, hanem azt is nehezményezte, hogy Magyar Péter korábban családi cégek érdekében végzett lobbizással vádolta a Mi Hazánk politikusait.
Toroczkai ügye egy nappal később is ott volt a teremben
Dúró azt követelte, hogy Magyar nevezze meg pontosan, kire és milyen ügyre gondolt, vagy ennek hiányában kérjen bocsánatot. Ez lényegében ugyanannak az alapkonfliktusnak a folytatása volt, amelyből hétfőn Toroczkai parlamenti kirohanása elindult.
A különbség csak annyi volt, hogy Toroczkai ezúttal már nem állt meg a bizonyítékok követelésénél, hanem a miniszterelnököt „gyáva, undorító féregként” nevezte meg. Forsthoffer Ágnes házelnök ennek nyomán később kizárta őt az e heti ülésről, a szavazások kivételével.
Rétvári már előre kérte az egyenlő mércét
A KDNP-s Rétvári Bence felszólalásában külön hangsúlyozta: ha a parlamenti vezetés valóban szigorúan védi a képviselők emberi méltóságát, akkor ennek ugyanúgy érvényesülnie kell a kormánypárti megszólalásokra is. Ez a megjegyzés néhány perccel később különösen beszédesnek bizonyult. Az ellenzék ugyanis láthatóan nem akar beletörődni abba a helyzetbe, amelyben kizárólag az ő indulatosabb mondataikhoz kapcsolódik fegyelmi következmény. Ha valóban új parlamenti rend születik, annak csak akkor lesz hiteles alapja, ha minden oldalra ugyanaz a mérce vonatkozik.
Bóka János sem finomkodott
A Fidesz frakcióvezetője Magyar által bejelentett vidékfejlesztési programot bírálta, és azt mondta, szerinte azt nem Szent Istvánról, hanem Rákosiról kellene elnevezni. Ezzel már egyértelművé vált, hogy a vita nem a visszafogott szakpolitikai egyeztetés irányába tart. Magyar Péter válasza sem maradt adós a személyesebb politikai csipkelődéssel. A miniszterelnök ismét elővette a „zöld Fidesz”, „kék Fidesz” és „sárga Fidesz” formulákat, vagyis lényegében azt próbálta érzékeltetni, hogy az ellenzéki pártok ugyanannak a régi rendszernek különböző változatai.
„Jockey Ewing for poor people”
A benzinárakról zajló vitában Bóka Jánost Magyar a „Jockey Ewing for poor people” kifejezéssel illette. Azt is hozzátette, hogy korábban még csak tréfából nevezte Bókát a Fidesz Retkes Attilájának, most azonban már szerinte tényleg Bóka és az általa „háremnek” nevezett politikusi kör fogja lehúzni a párt rolóját. Ez önmagában is megmutatta, hogy a kormányfő sem valami steril, udvarias technokrata nyelven vett részt az ülésen. Éppen ezért vált később érzékeny kérdéssé, mennyire volt egyforma a szigora Hallerné Nagy Anikónak az ellenzéki bekiabálókkal és a hangosan visszaszóló miniszterelnökkel szemben.
Aztán elkezdődött az igazi káosz
A vita következő percei már jóval kevésbé szóltak vidékfejlesztésről, államadósságról vagy oktatásról. Hallerné Nagy Anikó előbb Dúró Dórát figyelmeztette arra, hogy maradjon a tárgynál, majd Novák Előddel került egyre élesebb szóváltásba. Az ülést vezető elnök ekkor már rövid, határozott utasításokkal próbálta visszavenni az irányítást. Az „üljön le”, „ne mutogasson”, „én beszélek” típusú mondatok gyors egymásutánban hangzottak el, ami jól jelezte, hogy a történet már jóval a megszokott parlamenti zajszint fölé emelkedett.
Pócs Jánossal már szinte külön párbeszéd alakult ki
A teremben uralkodó közbekiabálások miatt Hallernének nemcsak a felszólalókkal kellett foglalkoznia. Pócs Jánossal külön szóváltás is kialakult, miközben mások a helyükről kommentálták az eseményeket. Ez az a pont, ahol egy parlamenti közvetítés már nehezen emlékeztet törvényhozói munkára. Mindenki reagál mindenkire, a mikrofon nélküli megjegyzések is behallatszanak a közvetítésbe, az elnök pedig lassan nem egyszerűen az ülés vezetője, hanem egy egész terem fegyelmezője lesz.
Balla Györgynél végül elszakadt a cérna
A legélesebb összecsapás Balla György és Hallerné között alakult ki. Az elnök végül megvonta a szót a fideszes képviselőtől, majd felemelt hangon arra is felszólította, hogy ő maga se emelje fel a hangját. Balla közben mutogatott, és tovább próbált reagálni, Hallerné pedig egyértelművé tette, hogy a vita azon része lezárult. Azonnali következmény tehát valóban volt: a képviselő elveszítette a felszólalás lehetőségét.
Ez már nem elméleti rendfenntartás
A parlamenti szabályok nem dísznek vannak. Az ülést vezető elnöknek valós eszközei vannak arra, hogy megakadályozza a munka teljes szétesését: a figyelmeztetéstől és a rendreutasítástól egészen a szó megvonásáig, súlyosabb esetekben pedig további fegyelmi következmények is szóba jöhetnek. A Toroczkai-ügy óta ráadásul minden képviselő pontosan tudhatja, hogy a jelenlegi házvezetés szükség esetén a szóbeli rendreutasításnál is tovább hajlandó menni. Ez ad különös súlyt a keddi jeleneteknek: ami korábban talán csak néhány perces parlamenti cirkusz maradt volna, annak most már valódi tétje lehet.
Csakhogy feltűnt valami más is
A helyszíni beszámoló szerint miközben Hallerné az ellenzéki képviselőket kifejezetten határozottan utasította rendre, Magyar Péterrel szemben jóval enyhébben lépett fel. Pedig a közvetítésből az is kihallatszott, hogy a miniszterelnök sem maradt minden pillanatban csendben. Ez önmagában nem bizonyítja, hogy az elnöklés részrehajló volt, hiszen nem minden bekiabálás ugyanolyan súlyú, és nem minden helyzet hasonlítható össze egyetlen videórészlet alapján. Politikai problémává viszont nagyon gyorsan válhat, ha az ellenzékben az az érzés erősödik meg, hogy az ő hangos megszólalásukra azonnal lecsap a kalapács, a kormányfőére viszont legfeljebb jelképes figyelmeztetés jut.
Rétvári ezért talált bele valamibe
A KDNP-s politikus éppen néhány perccel korábban kérte, hogy az emberi méltóság és a parlamenti rend védelme ne politikai oldaltól függjön. Ez az elv önmagában teljesen helytálló, függetlenül attól, ki mit gondol a KDNP korábbi kormányzati szerepéről. Egy új parlamenti kultúra csak akkor működhet, ha a szabály Magyar Péterre, Bóka Jánosra, Dúró Dórára és mindenki másra ugyanúgy érvényes. Az ellenzék nem kaphat felmentést pusztán azért, mert ellenzék, de a miniszterelnök sem azért, mert ő vezeti a kormányt.
Magyar Péter sem állhat a szabályok fölött
A miniszterelnök kifejezetten konfrontatív parlamenti stílust választott, amely politikailag sokszor működik is számára. Rövid, csípős beceneveket talál ki, személyesen reagál az ellenfeleire, és láthatóan élvezi az ilyen szócsatákat. Ez azonban együtt jár azzal, hogy a parlamenti viselkedés tekintetében ugyanúgy számon kérhető, mint bárki más. Ha az új vezetés valóban magasabb színvonalú közéletet akar, akkor nem elég Toroczkai durvaságát megbüntetni; a saját oldalon is meg kell húzni a határt, amikor valaki átlépi.
Toroczkai tegnapi kizárása most mindent átírt
Korábban a parlamenti kiabálás sokszor egyszerűen az ülések folklórjának tűnt. Egy-egy rendreutasítás után ment tovább a program, a következő híradásra pedig már alig emlékezett valaki az egészre. Most viszont van egy friss precedens arra, hogy az emberi méltóság súlyos megsértése kizáráshoz vezethet. Ez azt jelenti, hogy a képviselőknek az eddiginél komolyabban kell számolniuk azzal: egy különösen durva mondat nemcsak virális videót, hanem a parlamenti munkából való ideiglenes kizárást is eredményezhet.
De a mai ügyben még nincs újabb kitiltás
Ezt fontos egyértelműen látni. A keddi hangzavar szereplőivel szemben a rendelkezésre álló információk szerint egyelőre nem jelentettek be Toroczkaiéhoz hasonló újabb fegyelmi büntetést. Balla Györgytől megvonták a szót, több képviselőt rendreutasítottak, de ez önmagában még nem jelenti azt, hogy estére bárkit kizárnak az ülésről. Ha további döntés születik, azt külön kell majd bejelenteni és megindokolni.
A súlyos következmény talán ennél nagyobb is lehet
A valódi tét nem csupán az, hogy valaki egy- vagy többülésnapos büntetést kap-e. Ha az Országgyűlés újra és újra olyan képet mutat magáról, amelyben a felszólalások perceken belül bekiabálásba, mutogatásba és személyeskedő szócsatákba csapnak át, annak az egész intézmény tekintélye látja kárát. Az emberek joggal várhatják el, hogy a politikusok keményen vitázzanak, de azt is, hogy közben különbség maradjon a parlament és a kiabálós kommentmező között. Ha ez a különbség eltűnik, akkor nemcsak egy képviselő veszti el a szót, hanem maga a törvényhozás is a hitelességéből.
Pedig a vitának lett volna tartalma
A vidékfejlesztési programról, az államadósságról, az oktatásról vagy a gyermekvédelemről valóban lehetne érdemi politikai vitát folytatni. Ezek mind olyan kérdések, amelyek közvetlenül befolyásolják emberek millióinak életét. A keddi ülés végén mégis jóval többen emlékezhetnek majd arra, ki mutogatott, kit ültettek le, és kinek vonták meg a szavát. Ez önmagában is meglehetősen lesújtó mérleg egy törvényhozási napról.
A közvetítést közben több mint tízezren figyelték
A parlamenti csörte nem zárt ajtók mögött zajlott. A közvetítést délelőtt több mint tízezren követték, vagyis minden egyes rendreutasítás, hangos beszólás és szemöldökfelvonás azonnal közönséget kapott. Ez új helyzetet teremt a politikusok számára, mert a parlamenti performansz ma már néhány perc alatt közösségi médiás tartalommá válhat. A veszély csak az, hogy idővel fontosabb lesz egy jól kivágható harminc másodperces jelenet, mint az, hogy éppen milyen törvényről folyik a vita.
A cirkusz mindenkinek rövid távú érdeke lehet
A kormányfő jól járhat egy csípős visszaszólással, az ellenzéki képviselő pedig egy látványos konfliktussal. A közösségi média kifejezetten kedveli a hangos jeleneteket. Az algoritmus számára egy szakpolitikai érvelésnél mindig izgalmasabb, ha valaki feláll, mutogat és az elnök rászól. Hosszabb távon azonban minden oldal veszít vele. Ha a választó azt látja, hogy a politikusok egymást hergelik, egy idő után joggal teheti fel a kérdést: ezen kívül történik-e bármi az ország ügyeivel?
Hallerné most megmutatta, hogy rendet akar
A keddi ülés egyik legfontosabb tanulsága az, hogy az elnöklés nem maradt passzív a hangzavar közepette. Hallerné Nagy Anikó ismételten közbelépett, utasításokat adott, és amikor úgy ítélte meg, hogy a helyzet ezt követeli meg, megvonta Balla Györgytől a szót. Ebből akár egy következetesebb parlamenti rend is kialakulhat. Ehhez azonban a következő hetekben az kell, hogy ugyanez a szigor minden frakciónál és minden politikai rangnál ugyanúgy érvényesüljön.
Ez lesz az igazi próba
A hétfői Toroczkai-ügyben viszonylag könnyű volt meghúzni a határt, hiszen a „gyáva, undorító féreg” kifejezés nagyon messzire ment. A sokkal nehezebb helyzetek azok lesznek, amikor nincs egyetlen brutális mondat, csak folyamatos provokáció, bekiabálás, személyeskedés és kölcsönös hergelés. Pontosan ilyen volt a keddi ülés egy része. Ha az új házvezetés ebből valóban kulturáltabb parlamentet akar építeni, akkor nem elég a leglátványosabb botrányokra reagálnia: világos, kiszámítható és pártatlan szabályalkalmazásra lesz szükség.
A mai jelenetek után ezt már mindenki figyelni fogja
Balla György szavának megvonása, Novák Előd rendreutasítása és a többieknek kiosztott figyelmeztetések önmagukban talán néhány nap múlva elhalványulnának. Toroczkai előző napi kizárásával együtt azonban már kirajzolódik egy új korszak, amelyben a parlamenti stílusnak tényleges következménye lehet. És ez akár jó hír is lehetne, ha valóban a színvonal emelése a cél. De csak akkor, ha a következő alkalommal ugyanúgy megszólal az elnöki mikrofon akkor is, ha nem egy ellenzéki képviselő, hanem maga a miniszterelnök felejti el, hogy az Országgyűlésben azért mégsem mindenki egyszerre beszél.