Csütörtökön egészen szokatlan jelenet játszódott le a Parlamentben: Pócs János személyes érintettségre hivatkozva kért szót, ám csak második próbálkozásra sikerült eltalálnia a megfelelő gombot. Az volt a célja, hogy visszaszóljon Magyar Péternek, de annyira belemerült a mondandójába, hogy végül a levezető elnöknek kellett közbelépnie. Hallerné Nagy Anikó előbb még visszaadta a fideszes politikusnak a közbeszólások miatt elveszített idejét, később azonban megvonta tőle a szót, mert jelentősen eltért attól a témától, ami miatt felszólalási lehetőséget kapott. Aki azt gondolta, hogy a nyári szünet után csendesebb tempóban indul újra a parlamenti szezon, annak Pócs János gyorsan bebizonyította az ellenkezőjét. A történetben zúgolódás, visszaadott beszédidő, Ruff Bálintnak odavetett beszólás, perrel való fenyegetés és a végén egy elnémuló mikrofon is szerepet kapott.
Pócs János személyes érintettség miatt kért szót
A jelenet akkor indult el, amikor Pócs úgy érezte, reagálnia kell Magyar Péter korábbi kijelentéseire. A fideszes politikus szerint nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a miniszterelnök az ő értelmezésében folyamatosan lopással és tolvajlással vádolja őket. „Sokak nevében nem mehetünk el amellett szó nélkül, hogy a miniszterelnök minden második szavában mindannyiunkat folyamatosan lopással és tolvajlással vádol” – kezdte Pócs. Már eddig sem jutott könnyedén, mert a Tisza soraiból zúgolódás hallatszott.
Pócs ezután azonnal a levezető elnökhöz fordult, és azt kérte, hogy a közbeszólások miatt állítsák vissza a felszólalási idejét. Hallerné Nagy Anikó ennek eleget is tett, a beszámolók szerint ráadásul mosoly kíséretében. Ez azért lényeges, mert nehéz lenne azt mondani, hogy Pócs eleve nem kapott lehetőséget a megszólalásra. Megkapta a szót, majd amikor mások zavarták a beszédét, a levezető elnök még kompenzálta is a kiesett másodperceket.
Aztán Pócs egyre jobban belelendült
A képviselő ezt követően áttért a bizonyos nyuszimotorokra, és arról beszélt, hogy Magyar Péter szerinte többször is lopással vádolta meg a fideszeseket. Pócs közölte: elérkezettnek látja az időt arra, hogy perközösséget hozzanak létre, és polgári pereket indítsanak. „Nem vagyunk kötelesek elviselni, hogy Magyar Péter itt mindenkit tolvajnak nevez” – mondta. A felszólalás hangulata eközben már messze nem emlékeztetett egy higgadt parlamenti jogvitára, Pócs még Ruff Bálintnak is odaszólt, hogy „röhöghet”.
Pócs tovább folytatta volna, de Hallerné Nagy Anikó végül elnémította a mikrofonját. Ennek nem az volt az oka, hogy a kormányról kellemetlen dolgokat mondott, hanem az, hogy a személyes érintettségre kapott felszólalás során jelentősen eltért a tárgytól. Egy parlamenti ülés vezetésekor ez nem mellékes szabálytalanság. Aki meghatározott jogcímen kap rendkívüli felszólalási lehetőséget, az nem kap korlátlan idejű szabad mikrofont bármilyen politikai üzenet elmondására.
Pócs hozta a formáját
Az egész jelenetben talán az volt a legszokatlanabb, hogy Pócs egyszerre panaszkodott a parlamenti vita hangnemére, miközben a saját felszólalása pillanatok alatt személyeskedő politikai összecsapássá alakult. Még a teremben nevető Ruff Bálint mellett sem ment el szó nélkül. Természetesen lehet vitatni Magyar Péter szóhasználatát, és Pócsnak is joga van megvédeni magát minden olyan állítással szemben, amelyet valótlannak tart. De a Parlamentben ennek is megvannak a szabályai, és a személyes érintettség címén kapott idő nem alakítható át korlátlan politikai monológgá.
Magyar Péter sem hagyta annyiban
A miniszterelnök a történtek után maga is személyes érintettségre hivatkozva kért szót. Magyar azt mondta, sok mindent elvisel, de azt már nem, amikor Pócs az ő gyerekeit hozza be a politikai vitába. Ezután ismét elővette a nyuszimotorok ügyét, és Pócsra nézve azt mondta: „És igen, ön tolvaj, igen, közpénzből vitt gyerekeknek az óvodába nyuszimotorokat.”
Hallerné Magyarnál sem tett kivételt
Talán ez mutatja meg a legjobban, mi történt valójában a teremben: amikor Magyar Péter ideje lejárt, és ő is eltért a tárgytól, Hallerné tőle is elvette a szót. Vagyis ugyanaz a szabály vonatkozott a miniszterelnökre, mint néhány perccel korábban Pócs Jánosra. Hallerné ezután még a jegyzőkönyv kedvéért is rögzítette, hogy Pócs valóban megkapta a felszólalási lehetőséget, de amikor eltért a tárgytól, tőle is elvette a szót. Ennél világosabban aligha lehetett volna jelezni: itt nem arról volt szó, hogy az egyik politikai oldal beszélhet, a másik pedig nem.
A nyuszimotorokból megint parlamenti ügy lett
A vita középpontjában ismét azok a bizonyos gyerekjátékok álltak, amelyek az elmúlt hónapokban komoly politikai konfliktust okoztak. Magyar Péterék azt kifogásolják, hogy közpénzből vásárolt játékmotorokat fideszes politikusok vittek bölcsődékbe és óvodákba, miközben a beszerzés árazása körül is súlyos kérdések merültek fel. Pócs ezzel szemben azt kifogásolja, hogy Magyar szerinte ebből azt a képet festi, mintha a fideszes képviselők maguk lopták volna el a pénzt. Jogilag a két állítás között természetesen óriási különbség van, politikailag viszont éppen ebből a különbségből lett most újabb hangos parlamenti összecsapás.
Magyar Péter keményen beszél, de legalább nem tesz úgy, mintha nem lenne konfliktus
Magyar Péter parlamenti stílusára lehet azt mondani, hogy gyakran éles, konfrontatív és kifejezetten provokatív. A miniszterelnök láthatóan nem akar visszatérni ahhoz a steril politikai nyelvhez, amelyben mindenki sejti, miről van szó, de senki nem mondja ki egyenesen. Ez persze együtt jár azzal, hogy időnként őt is rendreutasítják, és most tőle is elvették a szót. Ettől még van egy fontos különbség: nem követelte magának azt a jogot, hogy rá ne vonatkozzanak az ülésvezetés szabályai.
Az egész jelenetből Hallerné jött ki talán a legerősebben
Először megvédte Pócs felszólalási jogát azzal, hogy a zúgolódás miatt visszaadta neki az időt. Amikor viszont Pócs túllépett a számára engedélyezett témán, elvette tőle a szót, majd ugyanezt megtette Magyar Péterrel is. Normális esetben éppen ez lenne a parlamenti ülésvezetés egyik alapelve. Nem azt kell figyelni, hogy kormányfő vagy ellenzéki politikus áll-e a mikrofon előtt, hanem azt, hogy betartja-e ugyanazokat a szabályokat, amelyek mindenkire érvényesek.
Pócs perrel válaszolna Magyar kemény szavaira
A fideszes politikus bejelentése szerint akár perközösséget is létrehozhatnak, hogy polgári eljárásokban lépjenek fel Magyar Péter kijelentéseivel szemben. Ha ez valóban megtörténik, az végső soron tisztább helyzetet teremthet, hiszen akkor nem parlamenti bekiabálások, hanem jogi érvek alapján kell eldönteni, melyik állítás fér bele a politikai véleménynyilvánításba. Magyar szavai ettől még továbbra is kemények maradnak, és egy miniszterelnök kijelentéseinek súlya is nagyobb az átlagos politikai odamondogatásnál. Éppen ezért jobb, ha az ilyen viták végén nem az dönt, ki tud hangosabban kiabálni a teremben.
Egy biztos: a régi, álmos Parlamentnek vége
Akár tetszik valakinek Magyar Péter stílusa, akár nem, a parlamenti viták láthatóan sokkal közvetlenebbé és kiszámíthatatlanabbá váltak. A miniszterelnök odaszól az ellenzéknek, az ellenzék visszaszól, a levezető elnök pedig akkor kapcsolja le a mikrofont, amikor valaki túllépi azt a keretet, amelyet kapott. Pócs János most személyes érintettségre hivatkozva ment neki Magyar Péternek, visszakapta az elveszett idejét, majd annyira belelendült a csatázásba, hogy végül el kellett venni tőle a szót. Ha pedig valaki még kételkedett abban, hogy a nyári szünet után visszatért a magyar politikai nagyüzem, annak ez a néhány perc valószínűleg elég meggyőző bizonyíték volt.