– Jaj, Mama, de jó, hogy észrevette! – mondtam. – Én a tésztával vagyok elfoglalva, hogy a fiának legyen vacsorája. Ha már úgyis itt van és ilyen jó a szeme, legyen szíves, törölje le, amíg én befejezem a főzést. A fia szereti a tisztaságot, de az ebédet még jobban.
Az anyósom levegőért kapkodott a sértettségtől. Nem takarított ki, inkább sértődötten hazament, de legalább nem kritizált tovább.
