A cetlin ez állt: „Mama, ne kutakodjon! A kulcs nálam van.”
– Látom, megint „ellenőrizni” tetszett volna – mondtam. – A kulcsot többet nem tesszük ki. Ha jönni akar, csengessen, vagy hívjon fel. A magánéletünk nem múzeum, hogy belépőjegy nélkül látogassa.
Az anyósom szégyenében szó nélkül hazament. A kulcs azóta a zsebemben van.
