Áprilisban még csupán kampányígéretként hangzott el, szeptemberben viszont már Magyar Péter hivatalban lévő miniszterelnökként beszélt róla a Parlamentben: a kormány bevezeti a méltányos vagyonadót. Az üzenet lényege világos volt, hiszen a gazdasági talpra állítás terheiből a társadalom leggazdagabb rétegének az eddiginél nagyobb részt kell viselnie. Magyarország adópolitikájában ez rendkívüli fordulatnak számít, és európai összevetésben sem megszokott megoldásról van szó. A teljes nettó vagyon rendszeres megadóztatása ma már csak kevés európai országban létezik, a Magyar Péter vezette politikai erő pedig éppen egy ilyen konstrukció bevezetését ígérte a választási kampányban.
„A társadalom csúcsán élőknek kell a legmélyebben a zsebükbe nyúlniuk”
Magyar Péter hétfői parlamenti felszólalásában egyértelművé tette, milyen elvre építenék az új adót. A miniszterelnök szerint az ország pénzügyi helyzetének rendezésekor nem ugyanakkora teherviselésre kell kötelezni azt, aki a hónap végéig számolja a pénzt, mint azt, akinek milliárdos vagyona van. „A vagyon önmagában nem bűn, egy felelős társadalomban ugyanakkor a nagy vagyon hazafias kötelességgel és morális felelősséggel is jár a közösség felé” – fogalmazott. Hozzátette azt is, hogy a „bajba jutott haza” közös alapjainak megerősítésében mindenkinek saját ereje és lehetősége szerint kell részt vállalnia.
Ez volt a kampány egyik legnagyobb gazdasági ígérete
A vagyonadó ötlete nem most, hétfőn került elő először. A Tisza már a tavaszi választási kampányban is a programja fontos gazdaságpolitikai elemévé tette, és akkor arról beszélt, hogy az egymilliárd forint feletti vagyonokra évi egy százalékos adót vezetne be.
Vagyis ezúttal nem egy választás után, váratlanul előhúzott új adónemről van szó. A választók már a szavazás előtt tudhatták, hogy Magyar Péterék győzelme esetén a legnagyobb magánvagyonokat külön adóval terhelnék.
Április óta az volt a kérdés, tényleg meglépik-e
A kampányprogramok egyik állandó dilemmája, hogy választás előtt sokkal könnyebb erős mondatokat kimondani, mint kormányra kerülve törvényt alkotni belőlük. A vagyonadó ráadásul különösen érzékeny terület, mert komoly gazdasági érdekeket érint, miközben technikailag is sokkal összetettebb, mint egy egyszerű jövedelemadó. Magyar hétfői felszólalása ezért jelentős: a választási győzelem után sem hátrált ki az ígéretből. Épp ellenkezőleg, miniszterelnökként is azt hangsúlyozta, hogy a nagy vagyonoknak nagyobb arányban kell részt vállalniuk a közös terhekből.
Európában is ritka, amit Magyarország megléphet
A széles körű nettó vagyonadó ma már kifejezetten ritka Európában. Norvégia, Spanyolország és Svájc tartozik azok közé az országok közé, ahol jelenleg is működik ilyen rendszer, míg Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban vagy Hollandiában inkább meghatározott vagyonelemekre vonatkozó adók léteznek. Ha Magyarország valóban általános, nettó vagyonra kivetett adót vezet be, akkor egy rendkívül szűk európai körhöz csatlakozik.
Ez önmagában azonban nem jelent automatikusan jó vagy rossz hírt. Az ilyen adók sikere szinte teljes mértékben azon múlik, hol húzzák meg a határt, és mennyire lehet kijátszani a szabályokat.
Nem a lakásukat törlesztő középosztályra lőnének
A kampányban ismertetett elképzelés szerint a belépési küszöb egymilliárd forintos vagyon lenne. Ez egészen más kategória, mint egy átlagos család saját lakása, megtakarítása vagy néhány milliós befektetési portfóliója. A politikai szándék éppen az volt, hogy a teher a társadalom legvagyonosabb részére összpontosuljon.
Korábbi becslések szerint ilyen küszöb mellett néhány tízezer háztartás tartozhatna a szabályozás hatálya alá, bár a végleges érintetti kör csak a törvény részletszabályainak ismeretében lesz pontosan meghatározható.
A milliárdosok egy része már tavasszal azt mondta: rendben
A kampány egyik érdekes fordulata az volt, hogy a vagyonadó ötlete nem kizárólag ellenállást váltott ki azokból, akiket elvileg érinthet. Több ismert magyar nagyvállalkozó nyilvánosan is jelezte, hogy elvi alapon elfogadhatónak tartja, ha a rendkívül vagyonos emberek nagyobb mértékben járulnak hozzá a közös kiadásokhoz. Ezzel együtt már akkor is elhangzott a fontos figyelmeztetés: egy rosszul megalkotott vagyonadó tőkemenekülést, adóoptimalizálást és hosszú jogvitákat is előidézhet. Ezért a kulcskérdés sokkal inkább az apró részletekben rejlik, mint magában az adókulcsban.
Mert egy milliárdos vagyont nem olyan egyszerű kiszámolni
Egy bankszámlán lévő százmillió forint értéke viszonylag egyszerűen megállapítható, de egy családi cég, egy magántulajdonban lévő vállalat, egy külföldi részesedés, egy műtárgygyűjtemény vagy egy nehezen értékesíthető ingatlan már egészen más helyzet. Az államnak azt is el kell döntenie, milyen módszerrel számolja ezek értékét, illetve milyen tartozások levonását engedélyezi.
Ez kulcskérdés, mert a vagyonadó ott működik rosszul, ahol a fizetendő összeg papíron könnyen eltüntethető vagy lefaragható. Ha a törvény tele lesz kivételekkel és kiskapukkal, akkor az is előfordulhat, hogy éppen azok fizetnek majd a legkevesebbet, akik a legjobb adótanácsadókat tudják maguk mellett.
Magyar Péter politikai érvelése ennél egyszerűbb
A miniszterelnök nem büntetésként beszélt a vagyonadóról. Kifejezetten hangsúlyozta, hogy a vagyon önmagában nem bűn, vagyis nem a sikeres vállalkozókat vagy a meggazdagodást akarja erkölcsileg elítélni. Nála a választóvonal inkább a teherviselés kérdésében jelenik meg. Ha egy ország pénzügyi helyzete nehéz, akkor szerinte nem lehet ugyanazt az áldozatot elvárni egy átlagos munkavállalótól és egy több tízmilliárd forintos vagyonnal rendelkező embertől.
Ez szakítás azzal a logikával, hogy mindenki ugyanúgy fizessen
A magyar adórendszer hosszú időn át erősen az egységes kulcsokra és a fogyasztás magas adóztatására épült. A vagyonadó ehhez képest kifejezetten progresszív elem lenne: aki nem rendelkezik az előírt vagyonértékkel, az egyáltalán nem fizetne, a küszöb fölött viszont megjelenne az új teher. A támogatók ebben társadalmi igazságosságot látnak, a kritikusok viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy ugyanazt a vagyont részben olyan jövedelemből halmozták fel, amely után korábban már megfizették az adót. Ez a vita várhatóan Magyarországon is végigkíséri majd a törvényalkotási folyamatot.
A valódi nagy dobás azonban nem csak a vagyonadó
Magyar Péter hétfőn egy másik, politikailag még érzékenyebb vállalást is megerősített. Azt mondta, hogy ősszel az Országgyűlés elé kerül az elmúlt húsz év politikai vagyonosodásának vizsgálatát szabályozó törvény. Ez már nem arról szól, hogy a jelenlegi gazdagok mennyi adót fizessenek a jövőben. Inkább arról, hogy az állam milyen módon vizsgálhatja meg, miként keletkezett egyes politikusok és politikai környezetük vagyona az elmúlt két évtizedben.
Magyar azt ígéri, a törvénytelen vagyonosodással „kíméletlenek” lesznek
A miniszterelnök azt mondta, hogy a vagyonosodás törvénytelen formáival szemben továbbra is kíméletlenül fognak fellépni. Ez nagyon erős politikai vállalás, amelynek hitelessége azon múlik majd, sikerül-e olyan jogi rendszert alkotni, amely nem személyekre van szabva, hanem minden érintettre azonos módon alkalmazható. Egy demokratikus jogállamban ugyanis nem a kormány dönti el politikai alapon, ki gazdagodott meg törvénytelenül. A hatóságoknak bizonyítékokat kell gyűjteniük, az érintetteknek joguk van védekezni, és végül független bíróságnak kell kimondania, történt-e jogsértés.
A vagyonadó nem vagyonelkobzás
A két ügyet ezért nem érdemes összekeverni. A vagyonadó legálisan megszerzett vagyonra is kiterjedhet, pusztán azért, mert annak értéke meghaladja a törvényben rögzített küszöböt; a vagyonosodási vizsgálat viszont azt kutatja, hogy van-e jogszerű magyarázat a vagyon eredetére. Az egyik adópolitikai eszköz, a másik jogi és korrupcióellenes eljárás. Magyar hétfői beszédében ugyanakkor közös politikai történetként kezelte őket: szerinte a nagy vagyon felelősséggel jár, a törvénytelenül szerzett vagyon pedig nem maradhat érintetlen.
Jelentős bevétel jöhet, de csodát ettől sem kell várni
A kampány idején készült becslések szerint az egymilliárd forintos határ és az egy százalékos kulcs évente százmilliárdos nagyságrendű állami bevételt hozhatna. Ez jelentős összeg, amelyből már érzékelhető közszolgáltatási vagy költségvetési programok finanszírozhatók. Az ország teljes költségvetéséhez viszonyítva azonban ez sem végtelen pénz. A vagyonadó önmagában nem oldja meg az egészségügy, az oktatás vagy az államadósság minden problémáját, ezért politikailag veszélyes lenne úgy bemutatni, mintha a milliárdosok megadóztatása után minden pénzügyi gond eltűnne.
A gazdagok megadóztatása könnyű szlogen, a jó törvény sokkal nehezebb
Magyar Péter hétfői mondataival gyakorlatilag újra megerősítette a politikai döntést. A következő szakasz azonban már a szakértőké: nekik kell meghatározniuk, pontosan mi számít vagyonnak, milyen értéken, milyen időpontban, milyen kivételekkel, és miként kezelik a külföldre vitt vagyont. Ez dönti majd el, hogy Magyarország valóban működő vagyonadót vezet be, vagy egy olyan rendszert hoz létre, amelyet néhány éven belül a kiskapuk és a végeláthatatlan perek miatt kell majd átdolgozni. Európa korábbi tapasztalatai alapján ez korántsem elméleti kockázat.
Most viszont egy dolgot már nehéz mondani: hogy elfelejtették az ígéretet
Áprilisban Magyar Péter és a Tisza úgy indult a választásnak, hogy nyíltan vállalta: külön adót vezetne be a legnagyobb vagyonokra. A voksolás után lehetőségük lett volna puhítani az álláspontot, halogatni a döntést, vagy egyszerűen elengedni az egyik legvitatottabb gazdasági ígéretet. Magyar ehelyett a Parlamentben ismét megerősítette azt. A részletek még hiányoznak, a törvény nem született meg, és a gazdasági következményekről még komoly vita várható – de a politikai irány már egyértelmű: a Tisza azt ígérte, megadóztatja a milliárdos vagyonokat, és most azt állítja, ezt valóban meg is teszi.
Most jön a valódi próba
A gazdagok nagyobb teherviselését könnyű népszerű szlogenként eladni, de a szabály csak akkor lesz hiteles, ha nem tesz különbséget „jó” és „rossz” milliárdos között. Ugyanazt a mércét kell alkalmazni kormányközeli vállalkozóra, ellenzéki üzletemberre, örökölt vagyon tulajdonosára és frissen meggazdagodott cégvezetőre is. Ha ez sikerül, Magyarország valóban egy Európában ritka adópolitikai kísérletbe kezdhet. Ha viszont kivételek, politikai alkuk és személyre szabott kiskapuk jelennek meg, akkor a nagy áprilisi ígéretből csupán egy újabb adótörvény marad. Éppen ezért a bejelentés után most már nem a szlogen, hanem a normaszöveg lesz az igazán érdekes.