A sógorom felpattant.
– Hé! Az az én pénzem! – kiabált.
– Ez pedig az én éttermem – válaszoltam, és zsebre tettem a bankót. – Mivel nálunk nincs ingyen ebéd annak, aki nem ad bele a közösbe, ez a mai vacsora ára és a holnapi bevásárlás fedezete. Holnaptól pedig vagy hozol alapanyagot, vagy ehetsz otthon.
A férjem próbált védeni, de amikor látta, hogy a gyerekeinek vajas kenyeret kell kennem este, elhallgatott. A sógorom azóta ritkábban jön, és ha jön, mindig hoz húst vagy zöldséget.
