Mindig is tudtam, hogy a nővéremet csak a pénz érdekli. Amíg anyu egészséges volt és sütött-főzött rá, addig jó volt. Amint ápolni kellett, ő eltűnt, én pedig feladtam az állásomat, hogy anyu mellett lehessek.
Amikor a nővérem az orrom alá dugta a szerződést, hogy adjuk el a házat, és dugjuk otthonba anyut, a gyomrom felfordult. – Ez a legjobb megoldás, hidd el, te úgyse értesz a pénzügyekhez – mondta leereszkedően.
Ekkor tettem le az asztalra a földhivatali határozatot. – Nem kell aggódnod a ház miatt, Kinga. Anyu még tiszta pillanataiban, két éve rám íratta az egészet, haszonélvezettel. Mert ő tudta, ki fogja fogni a kezét a végén. A nővérem arca eltorzult, az ügyvéd pedig kínosan köhécselve elkezdte összepakolni az iratait. – Ez… ez csalás! Megtámadom! – visította. – Próbáld meg – mondtam, és kinyitottam az ajtót. – De most takarodj innen, mert felébreszted anyut.
Azóta nem láttam. Nem a ház a lényeg, hanem az igazságosság. Aki nem volt ott a bajban, ne legyen ott az osztozkodásnál sem.