– Semmi baj, kicsim – mondtam nyugodtan. – Ez csak leves. A terítő kimosható, a tányér pótolható. De te nem vagy pótolható. Segítesz feltörölni?
Együtt töröltük fel. Amikor visszaültem, az anyósom csendben volt. Láttam a szemében a meglepetést.
– Mama – fordultam felé. – A félelem nem tanít, csak távolít. Én azt akarom, hogy ha baj van, hozzám fusson, ne tőlem el.
Az ebéd csendben folytatódott, de aznap a légkör megváltozott. A szeretet néha hangosabb a kiabálásnál.
