– Itt a gyógyteád, drágám. Ez biztosan segít a „torkodon” – mondtam kedvesen.
A férjem gyanútlanul megitta. Fél óra múlva már nem a torka kapart, hanem rohant a vécére, és ott is töltötte az este hátralévő részét.
– Mit adtál nekem?! – kiabálta bentről.
– Csak egy kis tisztítókúrát – kiabáltam vissza az ágyból, végre nyugodtan pihenve. – Ha már betegszabadságon vagy, legalább legyen okod rá. Mostantól mindenki magát szolgálja ki.
Másnap reggelre hirtelen „meggyógyult” és elment dolgozni, én pedig végre kipihenhettem a lázamat.
