– Bocsánat, hölgyem – mondtam a pénztárosnak. – Mégsem kérem ezeket. Nincs, aki segítsen elvinni.
Otthagytam a teli kocsit a szalagon, és kisétáltam a döbbent férjem mellett.
– Hát a kaja? – kérdezte.
– Az a boltban maradt – feleltem. – Mivel egyedül nem bírom el, és te „elfoglalt” voltál, ezen a héten nem eszünk. Vagy visszamész, beállsz a sor végére, és megveszed egyedül.
A férjemnek még egy órát kellett sorban állnia és cipekednie egyedül, mire hazaértünk.
