Elegem lett a kettős mércéből és az állandó kritizálásból.
Amikor kinyitottam a pizzás dobozt, a sajt illata betöltötte a konyhát. A férjem nyelt egy nagyot.
– Ez mi? – kérdezte döbbenten.
– Ez az én vacsorám – mondtam, és beleharaptam egy szeletbe. – Mivel te kezeld a kasszát, ezt a te dugipénzedből rendeltem, amit a fiók mélyén rejtegetsz. A cukkinit pedig nyugodtan megeheted, tele van vitaminnal.
A férjem vörös fejjel nézte végig, ahogy jóízűen eszem. Nem kínáltam meg. Aznap este éhesen feküdt le, és másnap reggel csodák csodája, nem tett megjegyzést az alakomra, sőt, bevásárolt rendes húst is.
