– Lajoskám, ne erőltesd azt a fájós derekadat a dörömböléssel! – kiáltottam ki. – Mivel olyan beteg vagy, hogy ásni nem tudsz, de biciklizni igen, a „kórház” most karantén alatt van. Menj vissza oda, ahol „meggyógyítottak”, és aludj ott. Ma nem jössz be.
A férjem estig könyörgött az ajtóban, de nem engedtem be. Másnap reggel, miután a fészerben aludt, szó nélkül felásta az egész kertet, és a dereka sem fájt többet.
