– Köszönöm, hogy megőrizted, Zsuzsa! – mondtam. – Már azt hittem, elveszett. Látom, használtad is. A kekszet edd meg egészséggel, de a doboz jön velem haza. Legközelebb zacskóban viszem a sütit, az nem ragad a kezedhez.
Zsuzsa pironkodva állt ott a kollégái előtt a kiborult kekszekkel. A dobozomat visszakaptam, de barátnőm már nincs.
