Amíg szombat délután a Kossuth téren Magyar Péter és a Tisza-kormány ellen tüntettek, a miniszterelnök egészen váratlan programot választott. A polgármester meghívására Dunaszentbenedekre látogatott, megköszönte a helyiek türelmét a közel egy hónapja tartó fenékküszöb-építés miatt, majd a beszámolók szerint oldott hangulatban beszélgetett az emberekkel és szelfizett is velük. A végén pedig jött a nagy lezárás… A két helyszínnél aligha lehetett volna tudatosabban megkomponálni a kontrasztot. Budapesten a Tisza ellenfelei a „revans” és az „elszámoltatás” idejéről beszéltek, Dunaszentbenedeken pedig Magyar Péter posztja két szóval ért véget: „Legyen tánc!”
A „független” rendezvény névsora már önmagában beszédes
A Kossuth téri eseményt pártpolitikától mentes, nyitott közösségi rendezvényként hirdették meg, ám a szervezők és a meghatározó felszólalók között feltűnően sok ismerős név bukkant fel az elmúlt évek jobboldali politikai és médiás világából. A szervezők között szerepelt Huth Gergely, a Pesti Srácok korábbi főszerkesztője, Renge Zsolt fideszes politikus, Kohán Mátyás, a Mandiner volt újságírója, valamint Kurucz Dániel és a KözTér is.
Kurucz esetében különösen érdekes ez a függetlenségi narratíva. A KözTér saját meghatározása szerint „független platform”, miközben az alapító korábban a Fidelitas budapesti elnöke volt, 2014 és 2019 között pedig a Miniszterelnökségen dolgozott. Ettől még természetesen lehet ma is önálló politikai véleménye, csakhogy a múltja nem varázsolja a „pártpolitikamentes” feliratot automatikusan steril laboratóriummá.
Még a nevet sem kellett különösebben kitalálni
A rendezvény a „Ne féljetek! 2.0” nevet kapta, ami már önmagában is beszédes választás politikai kommunikációs szempontból. A „Ne féljetek” ugyanis hosszú ideje Magyar Péter egyik kulcsmondata: már a 2024-es első nyilvános megszólalásai között is használta, a 2026-os kampányra pedig annyira összeforrt vele, hogy még a közösségi profiljában is megjelent. Vagyis a Magyarral szemben formálódó új jobboldali politikai világ egyik első látványos tömegmozgalma lényegében Magyar Péter saját szlogenjét vette elő, majd egyszerűen odabiggyesztett mellé egy „2.0”-t. Ezt lehet tudatos kifordításként értelmezni, de politikai kreativitási versenyen aligha ezért járna az aranyérem.
A békés párbeszéd helyett hamar előkerült a „revans”
A rendezvény egyik kimondott célja az volt, hogy olyan közösséget építsenek, ahol az emberek meghallgatják egymást. Ehhez képest Huth Gergely felszólalása kifejezetten erősre sikerült: a Tiszát hazaárulónak nevezte, majd arról beszélt, hogy „eljön a revans ideje, a valódi elszámoltatás, hamarabb, mint gondolnánk”
Huth ennél is tovább ment: „Eljön a revans ideje, hamarabb, mint gondolnák! Eljön a valódi elszámoltatás, és ezek a quislingek ott fognak állni pőrén a magyar, tiszta magyar szívű emberek ítélőszéke előtt!” – fogalmazott. A „független párbeszéd” és az ellenfél ítélőszék elé állításának képe között azért van néhány lényeges retorikai fokozat.
Közben Magyar Péter falunapon járt
Miközben Budapesten ez a hangnem uralkodott, Magyar Péter Dunaszentbenedeken egy teljesen más politikai műfajt képviselt. A polgármester meghívására érkezett a település falunapjára, és megköszönte a helyiek támogatását, valamint türelmét a Paks és Dunaszentbenedek térségét érintő fenékküszöb-építés kapcsán.
A program önmagában sem valamiféle steril, központilag szervezett esemény volt: a XXVII. Dunaszentbenedeki Falunapokon főzőverseny, hagyományőrző műsorok és esti koncertek is szerepeltek. A beszámolók szerint Magyar közvetlenül beszélgetett a helyiekkel, szelfik is készültek, a délután pedig kifejezetten oldott, kötetlen hangulatban telt.
Lehet-e a régi szereplőkkel új jobboldalt építeni?
Talán éppen ez a rendezvény igazi politikai kérdése. A felszólalók közül többen arról beszéltek, hogy a jobboldalnak ismét össze kell zárnia, rendeznie kell a belső vitáit, és 2030-ban le kell győznie a Tiszát. Kurucz Dániel például kétharmados jobboldali győzelmet jelölt meg célként, miközben Ábrahám Róbert szintén a jobboldali belharcok lezárását sürgette.
Csakhogy itt adódik a kellemetlen kérdés: mennyire lehet hitelesen „újraszervezni” egy politikai oldalt olyan szereplőkkel, akik különböző pozíciókban hosszú éveken át a korábbi hatalmi és médiarendszer részei voltak? Nem arról van szó, hogy a Fidelitasban vagy egy kormányközeli lapnál eltöltött múlt örök bélyeg lenne, hanem arról, hogy egy megújulást hirdető mozgalomnak előbb-utóbb világosan meg kell mutatnia, pontosan mi benne az új.
Egyelőre a „2.0” látszik, az újdonság kevésbé
Ha a válasz annyi, hogy a régi politikai szereplők most új platformon, új logóval és Magyar Pétertől kölcsönzött jelmondattal állnak színpadra, miközben „hazaárulókat” és közelgő revansot emlegetnek, az nehezen nevezhető valódi politikai újrakezdésnek. Inkább ugyanannak a nyelvnek egy ellenzéki pozícióból előadott változatára emlékeztet. Ebben állt a szombat délután legerősebb ellentéte.
A Kossuth téren arról beszéltek, hogyan lehet majd legyőzni Magyar Pétert és újraszervezni a jobboldalt; Magyar eközben nem ment bele az adok-kapokba, hanem elutazott Dunaszentbenedekre, megköszönte a helyiek segítségét, fotózkodott velük, majd annyit közölt: „Legyen tánc!” A politikai versenyt természetesen nem falunapok döntik el, és egy kormány teljesítményét végképp nem az mutatja meg, hány szelfi készül a miniszterelnökkel. Ám ha a régi jobboldal valóban új ellenzéket akar építeni, az első nagy kérdés talán nem Magyar Péter „elszámoltatásának” megígérése lesz, hanem az, hogy miért hinne a megújulásában az a választó, aki a színpadon állók jelentős részét már az előző korszakból is jól ismeri.