Az NVVH frissen megválasztott elnöke sokaknál azért verte ki a biztosítékot, mert nem vállalta, hogy hatéves mandátuma alatt jogerős ítéletek születnek. Kommunikációs szempontból ez valóban szerencsétlenül hangzott. Ugyanakkor, ha valaki tisztában van egy összetett gazdasági vagy korrupciós büntetőeljárás működésével, könnyen beláthatja: ez inkább óvatosság, mint meghátrálás. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a jogerős ítélet hiánya egyáltalán nem jelenti azt, hogy a gyanúsítottak addig nyugodtan koktélozhatnak milliárdokkal a zsebükben.
A közvélemény gyors elszámoltatást akar – teljesen érthetően
Az elmúlt években egymásra rakódtak a százmilliós, milliárdos és tízmilliárdos közpénzügyi ügyek, így érthető, hogy sokaknak elfogyott a türelme. Aki változásra szavazott, nem szeretne újabb hat éven át aktákat nézegetni, és azt hallgatni, hogy egyszer majd talán történik valami. Csakhogy a jogos társadalmi felháborodás és a büntetőeljárás nem ugyanaz a terep. Jogállamban nem azért kerül valaki börtönbe, mert a Facebookon sokan biztosra veszik, hogy lopott, hanem azért, mert a vádat bizonyítékokkal felépítették, a bíróság pedig mindezt megvizsgálta.
Ráadásul az NVVH még nincs teljesen felépítve
Az új hivatal jogilag már létrejött, a vezetőjét és a nyomozati elnökhelyettesét meg is választották, de ebből még nem következik, hogy hétfő reggelre százötven ember leül százötven asztalhoz, és azonnal elindulnak Magyarország történetének legnagyobb korrupciós ügyei. Egy új szervezetet először működőképessé kell tenni.
Szükség van nyomozókra, ügyészi feladatokat ellátó szakemberekre, pénzügyi elemzőkre, könyvvizsgálati tudással rendelkező munkatársakra, informatikusokra, adatelemzőkre, közbeszerzési szakértőkre és olyan jogászokra, akik több tízezer oldalnyi szerződésanyagból is képesek bizonyítható történetet összerakni. Emellett szabályzatokra, ügyelosztásra, informatikai rendszerekre, biztonságos adatkezelésre és jól működő belső folyamatokra is szükség van.
Fontos: az alábbi időtartamok nem törvényi határidők és nem jóslatok, hanem egy kifejezetten összetett, sokszereplős közpénzügyi ügy lehetséges nagyságrendjei. Egy egyszerűbb ügy ennél jóval gyorsabban is lezárulhat, egy nemzetközi pénzmozgásokkal, céghálókkal és tucatnyi terhelttel járó eset viszont akár ennél is tovább tarthat. Ráadásul a szakaszokat nem mindig lehet egyszerűen egymás után összeadni: bizonyos munkafolyamatok párhuzamosan futnak, máskor viszont egyetlen külföldi jogsegély, szakértői vizsgálat vagy több terabájtnyi elektronikus adat feldolgozása hónapokkal is elnyújthatja az eljárást.
Első szakasz: feltárás és a nyomozás felépítése – akár 3–12 hónap
Elsőként azt kell tisztázni, hogy a politikailag vagy a sajtóban gyanúsnak tűnő történetből egyáltalán milyen büntetőjogilag értelmezhető ügy állítható össze. Szerződések, bankszámlák, cégtulajdonosi láncok, közbeszerzési iratok és döntéshozatali folyamatok százait kellhet egymáshoz kapcsolni. Egy kisebb ügyben ez gyorsan mehet, de egy több éven át épült közpénzügyi konstrukciónál már az első használható bizonyítási térkép elkészítése is hónapokat vehet igénybe. Ha külföldi cégek, offshore hátterek vagy más államokban vezetett számlák is felbukkannak, az időigény rögtön tovább nő.
Második szakasz: a tényleges nyomozás – reálisan 1–3 év, akár több is
Ekkor hallgatják ki a tanúkat és a gyanúsítottakat, szakértőket rendelnek ki, elemzik az elektronikus adatokat, és rekonstruálják a pénzmozgásokat. Egy komoly gazdasági ügyben gyakran nem egyetlen szerződést kell bizonyítani, hanem egy éveken át működő döntési és pénzügyi rendszert. Eközben a védelem természetesen élhet a törvény adta jogaival, vitathatja a szakértői megállapításokat, indítványokat tehet, és jogorvoslattal is élhet. Ez nem akadályozás, hanem a büntetőeljárás része – még akkor is, ha kívülről nézve néha rendkívül lassúnak hat.
Harmadik szakasz: a vádemelés előkészítése – néhány hónaptól akár egy évig
Egy több tízezer oldalas nyomozati anyagból nem úgy lesz vádirat, hogy valaki egyszerűen megnyomja a „nyomtatás” gombot. Pontosan meg kell határozni, hogy az egyes terhelteknek milyen konkrét magatartást ró fel a vád, mely bizonyítékok támasztják ezt alá, és milyen bűncselekményi minősítés állhat meg. Egy rosszul összerakott vádirat később komolyan visszaüthet. Ezért egy komplex ügyben a nyomozás lezárása és a bírósági szakasz tényleges megindulása között is eltelhetnek hónapok.
Negyedik szakasz: az elsőfokú per – 1–3 év sem szokatlan
Ha sok vádlott, rengeteg tanú és több szakértő szerepel az ügyben, a tárgyalási napok megszervezése önmagában is komoly logisztikát igényel. Minden vádlottnak megvan a védekezéshez való joga, a bizonyítási indítványokról dönteni kell, a szakértők pedig akár egymásnak ellentmondó következtetésre is juthatnak. Egy egyszerűbb ügyben gyorsan megszülethet az ítélet, de egy országos jelentőségű gazdasági vagy szervezett elkövetési struktúrát érintő per elsőfoka önmagában is több évig elhúzódhat. Erre utalt Unger is, amikor érzékeltetni próbálta, mennyire irreális politikusi határidőt szabni egy független bíróságnak.
Ötödik szakasz: másodfok – újabb 6–18 hónap, de lehet hosszabb is
Ha az elsőfokú ítélet ellen fellebbeznek, az ügy másodfokra kerül, ahol a bíróság az első döntés jogszerűségét és megalapozottságát vizsgálja. Egy nagy iratanyaggal járó ügyben már az akták és a fellebbezések feldolgozása sem néhány hetes feladat. Az is előfordulhat, hogy az ítéletet hatályon kívül helyezik, vagy olyan eljárási helyzet alakul ki, amely újabb időt ad hozzá az egészhez. Így egy igazán összetett ügyben a négy, öt, hat vagy akár még több év sem számít elképzelhetetlennek a jogerős lezárásig.
De itt jön a rész, amit valamiért mindenki elfelejt
A jogerős ítélet hiánya nem azt jelenti, hogy hat évig mindenki békésen koktélozik a befagyasztatlan milliárdjaival. A büntetőeljárásban ugyanis számos olyan eszköz létezik, amely a jogerős döntés előtt is alkalmazható, ha annak törvényi feltételei fennállnak. Éppen ezért félrevezető az a politikai kommunikáció, amely Unger mondatából egyszerűen azt a következtetést vonja le, hogy „akkor hat évig senkihez sem nyúlnak”. A kettőnek semmi köze egymáshoz.
Őrizet akár az eljárás elején is lehet
Ha valakivel szemben megalapozott gyanú merül fel, és a szükséges feltételek is teljesülnek, őrizetbe kerülhet. Ez rövid ideig tartó szabadságelvonás, amelyet nem szabad összekeverni sem a büntetéssel, sem a jogerős szabadságvesztéssel. Az őrizetet követően a súlyosabb, tartósabb kényszerintézkedésekről már bíróság dönt. Vagyis itt sem az NVVH elnöke határozza meg tetszése szerint, kit vigyenek el.
Jöhet letartóztatás is – de csak törvényi feltételekkel
A köznyelv még mindig gyakran „előzetes letartóztatásnak” nevezi, a mai jogi megnevezés azonban egyszerűen letartóztatás. Ezt a bíróság rendelheti el például akkor, ha fennáll a szökés, az elrejtőzés, a bizonyítás veszélyeztetésének vagy a bűnismétlésnek a törvényben meghatározott kockázata. Ez tehát akár évekkel a jogerős ítélet előtt is megtörténhet, de nem használható politikai látványelemként. A letartóztatás kényszerintézkedés, nem előrehozott büntetés.
Ott van a bűnügyi felügyelet és az elektronikus nyomkövető is
A korábbi „házi őrizethez” hasonló korlátozás ma bűnügyi felügyelet formájában jelenhet meg. A bíróság előírhatja, hogy a terhelt milyen területet vagy lakást nem hagyhat el engedély nélkül, és más mozgási vagy jelentkezési szabályokat is meghatározhat. Ennek betartását elektronikus nyomkövetővel is ellenőrizhetik. Vagyis valaki úgy is súlyos szabadságkorlátozás alá kerülhet, hogy az ügyében még messze nincs jogerős ítélet.
És ami a közpénzes ügyeknél talán még fontosabb: a vagyont is biztosítani lehet
Egy korrupciós vagy gazdasági ügyben sokszor nem az a legfontosabb első kérdés, hogy mikor kerül valaki börtönbe, hanem az, hogy mire megszületik az ítélet, megvan-e még a pénz. Ha a vagyon időközben eltűnik, külföldre kerül, vagy más nevére íratják, a későbbi vagyonelkobzás könnyen csak papíron létező győzelem maradhat. Ezért léteznek a vagyont érintő kényszerintézkedések. Lehet lefoglalni tárgyakat és elektronikus adatokat, illetve zár alá lehet venni vagyonelemeket, hogy az eljárás alatt ne lehessen velük szabadon rendelkezni.
Bankszámla, ingatlan, üzletrész: a valódi tét itt kezdődik
Megfelelő jogalap esetén egy bűncselekményhez kapcsolódó vagyon biztosítása érintheti a pénzügyi eszközöket, követeléseket és más vagyoni értékeket is. Egy nagy közpénzügyi ügyben ez sokkal fájdalmasabb lehet, mint egy jól sikerült politikai sajtótájékoztató. A végleges vagyonelkobzás és a jogerős büntetés természetesen más kérdés, ahhoz végig kell futnia az eljárásnak. A vagyon eltűnésének megakadályozására szolgáló intézkedésekhez azonban nem kell megvárni az ügy legutolsó bírósági napját.
Kutatás és lefoglalás sem hat év múlva kezdődik
Ha egy nyomozás eljut arra a pontra, hogy megvannak a szükséges törvényi feltételek, lehet kutatást tartani, iratokat és adathordozókat lefoglalni, valamint szervereket, telefonokat és más elektronikus bizonyítékokat biztosítani. Ezek azok a pillanatok, amikor egy addig pusztán politikai vitának tűnő ügy nagyon gyorsan valódi büntetőeljárássá alakul. És mindez jóval az elsőfokú, sőt még inkább a jogerős ítélet előtt megtörténhet. Ezért egyszerűen hibás a hatéves mondatot úgy olvasni, mintha Unger azt állította volna: hat évig semmilyen eredmény nem lesz.
A valódi első eredmény nem feltétlenül egy börtönajtó becsapódása
Az NVVH első éveinek sikerét sokkal életszerűbb lesz azon mérni, hány érdemi ügy indult, mekkora vagyont sikerült azonosítani és biztosítani, hány megalapozott vádirat született, és az ügyek közül mennyi jutott el a bíróságig. Ezek sokkal beszédesebb mutatók annál, mint hogy hány politikus tudja kamerába mondani: „holnap mindenki börtönben lesz”. Ha két-három éven belül komoly ügyekben gyanúsítások, vádemelések, zár alá vett vagyonok és bíróság elé állított szereplők jelennek meg, az már önmagában jelentős eredmény lenne. A jogerő ettől még később is megérkezhet.
A Fidesznek természetesen kapóra jött Unger mondata
A Fidesz kommunikációja máris úgy próbálja keretezni az Unger körüli feszültséget, mintha a Tisza saját táborának szétesése és az elszámoltatás elárulása zajlana a szemünk előtt. Egy ilyen mondat kommunikációs szempontból valóban ajándék: elég belőle kihagyni a részleteket, lecsupaszítani annyira, hogy „hat évig nem lesz ítélet”, és máris kész a hangzatos cím. Csakhogy ebből nem következik az, hogy hat évig nem lesz nyomozás, nem lesz gyanúsított, nem lesz lefoglalás, nem lesz vádemelés, és nem lesz biztosított vagyon. Unger a jogerős ítéletről beszélt, és ez egészen más állítás.
És nem, ettől még nem árulta el senki a rendszerváltást
Az elszámoltatás hitelét nem az adja, hogy valaki a hivatalba lépése előtt pontos dátumot ígér mások börtönbe kerülésére. Az inkább egy olyan politikai igazságszolgáltatás képét idézné fel, amelytől elvileg mindenki menekülni szeretne. Az elszámoltatás akkor marad hiteles, ha nem nevekkel kezdődik, hanem bizonyítékokkal. És akkor ér valamit, ha az ügy nemcsak a Facebookon és az elsőfokú tárgyaláson tűnik erősnek, hanem öt év múlva is megáll, amikor már minden jogorvoslatot végigpróbáltak rajta.
Unger valódi hibája az volt, hogy nem kampánymondatot mondott
Politikailag sokkal hálásabb lett volna azt ígérni, hogy egy éven belül jönnek a bilincsek, három éven belül visszahoznak minden forintot, hat év múlva pedig már a börtönablakból nézi a naplementét minden közpénzzel visszaélő ember. Csakhogy ilyen ígéretet felelősen senki sem tehet. A nyomozó bizonyítékot gyűjt, a vádat fel kell építeni, a védelem védekezik, a bíróság pedig függetlenül dönt. Ha ezt komolyan gondoljuk, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a jogállam lassabb, mint a politikai bosszú.
Hat év alatt viszont nagyon sok minden történhet
Hat év alatt fel lehet építeni egy működő hivatalt, fel lehet tárni százmilliárdos pénzmozgásokat, le lehet folytatni nyomozásokat, lehet vádat emelni, vagyont lehet biztosítani, és akár elsőfokú ítéletekig is el lehet jutni. Bizonyos, egyszerűbb ügyekben természetesen akár jogerős döntés is megszülethet ennél jóval hamarabb. Amit Unger nem vállalt, az az a garancia volt, hogy a legnagyobb és legösszetettebb ügyek végére biztosan odaér a teljes bírósági rendszer az ő mandátuma lejártáig. Ezt egy NVVH-elnök amúgy sem tudná felelősen megígérni, hiszen a független bíróság munkatempóját nem ő irányítja.
Talán éppen ezért kellene egy kicsit kevésbé dühösen hallgatni őt
Lehet vitatkozni Unger Anna személyével, lehet úgy gondolni, hogy Ligeti Miklós jobb jelölt lett volna, és lehet számon kérni minden elvesztegetett hónapot az új hivatalon. De azt hibának beállítani, hogy valaki nem ígér előre jogerős büntetőítéleteket, különös elvárás egy olyan intézménnyel szemben, amelynek éppen a törvényességet kell képviselnie. Unger Anna „hatalmas hibája” valójában az volt, hogy kimondta: a valódi elszámoltatás nem Netflix-sorozat, amelynek a hatodik évad végére kötelezően lezárul minden szál. A fontos kérdés inkább az lesz, hogy amikor eltelt az első egy-két év, látunk-e nyomozásokat, biztosított vagyonokat, vádiratokat és bíróság elé kerülő ügyeket – mert ezekből derül majd ki, valóban dolgozik-e a hivatal.