Forsthoffer Ágnes nem finomkodott, amikor a balatonakarattyai MNB-beruházásról beszélt. Az Országgyűlés elnöke egyenesen „közpénzsüllyesztőnek” nevezte a csaknem 20 milliárd forintból kialakított komplexumot, és egyértelművé tette: szerinte most már azt kell feltárni, kik vállalják a felelősséget azért, ami ott történt. „Hamarosan az is kiderül, kik a felelősök a balatonakarattyai MNB-s közpénzsüllyesztőért!” – fogalmazott Forsthoffer. Ez ugyanakkor még nem azt jelenti, hogy már meg is nevezte a jogi felelősöket, hanem inkább azt, hogy a parlamenti vizsgálat egyik kimondott célja éppen a döntési és politikai felelősségi lánc feltérképezése.
20 milliárd ment bele, aztán alig pár év után jött az eladás
A történet középpontjában az egykori MÁV-gyermeküdülő területe áll Balatonakarattyán. Az MNB alapítványi köréhez került ingatlanból oktatási és konferenciaközpontot alakítottak ki, a beruházásra pedig összességében csaknem 20 milliárd forintot költöttek. Ehhez képest a komplexum működése meglehetősen rövid életűre sikerült. Forsthoffer közlése szerint alig két évig üzemelt, később takarékossági megfontolásokra hivatkozva bezárták, most pedig nagyjából 9 milliárd forintos árszinten próbálnak vevőt találni rá.
Ez az a matek, amit nehéz szó nélkül hagyni
Ha egy állami hátterű beruházásra közel 20 milliárd forint jut, majd néhány évvel később ennek kevesebb mint a felét kérik érte induló árként, akkor teljesen érthető a kérdés: mi történt közben a közpénzzel? Ebből nem következik automatikusan bűncselekmény, de egy ilyen mértékű értékkülönbség mellett az államnak kötelessége tételesen megmagyarázni a döntések hátterét.
Ki döntött a beruházás volumenéről, miként állapították meg a költségeket, kik kapták a kivitelezési megbízásokat, milyen használati modell alapján számoltak, és végül hogyan jutottak el az értékesítésig? Ezekre a kérdésekre már nem politikai szlogenekkel, hanem szerződésekkel és dokumentumokkal kell válaszolni.
Forsthoffer azért is különösen érzékeny az ügyre, mert ez az ő választókerülete
A házelnök nem egy távoli térképrészleten jelölt ingatlanról beszél. Balatonakarattya a választókerületéhez tartozik, ezért a beruházás története helyben is évek óta látható és érzékelhető kérdés. Ez megmagyarázza, miért emelte ki az MNB sok vitatott beruházása közül éppen ezt az egyet. Forsthoffer számára egyszerre országos közpénzügyi és helyi balatoni ügy, amelynél az is fontos kérdés, miként lehetne a területet a jövőben ésszerűen hasznosítani.
„Még a Balatont is bevezették”
Forsthoffer egyik legerősebb mondata az ingatlan vízkapcsolatára vonatkozott. A házelnök úgy fogalmazott, hogy a területre „egészen felháborító módon még a Balatont is bevezették”, ezzel is érzékeltetve, mennyire luxusjellegűnek tartja a fejlesztést. Ezt a megfogalmazást érdemes Forsthoffer politikai állításaként kezelni, és a vizsgálatnak az ilyen részleteknél is a pontos beruházási dokumentációból kell kiindulnia. A lényegi kérdés ettől nem változik: pontosan milyen fejlesztések történtek ott közpénzből, mennyiért, és ezek közül mi szolgált valódi közfeladatot.
Forsthoffer szerint MNB-dolgozók nyaraltak ott ingyen
A házelnök azt állítja, hogy a komplexumban kizárólag MNB-dolgozók nyaralhattak térítésmentesen. Ha ezt a részletet a vizsgálat dokumentumai is megerősítik, abból rögtön felmerül a kérdés: hogyan illeszkedett ez az eredetileg oktatási és konferenciaközpontként bemutatott beruházás a közfeladathoz? Egy dolgozói üdültetési rendszer önmagában természetesen nem jogellenes. Egészen más kérdés azonban, hogy egy közpénzből létrehozott, csaknem 20 milliárdos fejlesztés arányos és indokolt módja volt-e ennek.
Most már nem csak Forsthoffer posztjáról van szó
A történet időközben intézményi szintre lépett. Megkezdte a munkáját az a parlamenti vizsgálóbizottság, amelynek feladata a Magyar Nemzeti Bank alapítványi rendszeréhez és gazdálkodásához kapcsolódó ügyek politikai és intézményi felelősségének feltárása. A testületet nem Forsthoffer vezeti, hanem Csőszi Attila, de a házelnök nyilvánosan is támogatja az ügyek tisztázását. A balatonakarattyai beruházás pedig kézenfekvő példája annak, amit a bizottság végig akar követni: hogyan jutott el a közpénz a döntéstől a konkrét beruházásig, és végül kik jártak vele jól.
A bizottság már dokumentumokat kér
Az indulás után a vizsgálóbizottság nem állt meg egy sajtótájékoztatónál. A testület arról döntött, hogy kikéri az Állami Számvevőszék vonatkozó jelentését, valamint az azt megalapozó, korábban nem nyilvános dokumentumokat is. Ez az a pont, ahol az ügyek tényleges feltárása elkezdődhet. Nem elég ugyanis annyit mondani, hogy valami drága volt vagy rosszul néz ki: látni kell az eredeti döntéseket, szerződéseket, értékbecsléseket, és azt is, kik hagyták jóvá őket.
Matolcsyék meghallgatása is napirendre kerülhet
A bizottság vezetése már jelezte, hogy a korábbi jegybanki vezetés és az alapítványi rendszer meghatározó szereplőinek meghallgatása is várható. Matolcsy György és fia, Matolcsy Ádám neve is felmerült azok között, akik a vizsgálat során a bizottság elé kerülhetnek. Ez azonban nem jelent előzetes bűnösséget. A parlamenti testület feladata nem büntetőeljárás lefolytatása, hanem annak feltárása, ki milyen politikai, intézményi vagy döntéshozói szerepet játszott a rendszerben.
Forsthoffer most pontosan azt csinálja, amit egy házelnöktől és képviselőtől várnánk
Nem az a feladata, hogy maga mondjon ítéletet, és nem is teheti meg. Azt viszont nagyon is megteheti, hogy ráirányítja a figyelmet egy több tízmilliárdos közpénzes történetre, és követeli: az arra felhatalmazott intézmények bontsák ki a döntések hátterét. Ez különösen fontos egy olyan időszakban, amikor az elszámoltatás szó könnyen válhat üres politikai jelszóvá. Az igazi kérdés mindig az, hogy lesznek-e mögötte akták, meghallgatások, nyilvános jelentések és konkrét felelősségi megállapítások.
Nem elég annyi, hogy „rossz üzlet volt”
Ha a vizsgálat végül csak azt állapítja meg, hogy egy állami beruházás gazdaságilag rosszul sikerült, annak is van politikai felelőssége. Ha viszont ennél súlyosabb szabálytalanságokra utaló bizonyíték kerül elő, az már a nyomozóhatóságok és az ügyészség hatáskörébe tartozik. A kettőt nem szabad összemosni. Attól, hogy egy beruházás drága volt, és később jóval alacsonyabb áron hirdetik, még nem lehet automatikusan kijelenteni, hogy lopás történt, de ettől még teljesen jogos feltenni a kérdést: ki hozta azokat a döntéseket, amelyek idáig vezettek?
A 9 milliárdos ár különösen kellemetlen kérdéseket vet fel
A balatonakarattyai ingatlan esetében éppen az teszi ennyire látványossá az ügyet, hogy a beruházási költség és a későbbi értékesítési ár között hatalmas különbség látható. Egy hétköznapi ember számára szinte felfoghatatlan nagyságrendekről beszélünk. Ezért kell az értékbecsléseket is elővenni. Ki mondta azt, hogy a beruházás megéri a ráfordított összeget, mennyit ért az ingatlan a fejlesztés előtt, mennyi lett a könyv szerinti értéke utána, és hogyan állapították meg a mostani eladási árat?
És itt jön a felelősség valódi jelentése
A felelős nem feltétlenül az, akinek a neve a legnagyobb betűkkel szerepelt a sajtóban. Egy ilyen beruházás mögött kuratóriumi döntések, menedzsment, beszerzések, kivitelezők, ellenőrző testületek és különféle jóváhagyási folyamatok állhatnak. Forsthoffer kijelentésének éppen ezért akkor lesz valódi súlya, ha a vizsgálat végén nem általánosságban beszélnek majd „az előző rendszerről”, hanem konkrétan megmutatják, melyik döntést ki hozta meg, és ki hagyta jóvá.
Ezért fontos, hogy Forsthoffer nem azt mondta: már tudjuk, ki a bűnös
A házelnök pontos megfogalmazása az volt, hogy hamarosan kiderülhet, kik a felelősök. Ez lényeges különbség, mert megőrzi azt az alapelvet, hogy előbb kell feltárni a tényeket, és csak azután lehet felelősségről beszélni. Ez sokkal hitelesebb megközelítés annál, mint amikor egy politikus előre ítéletet hirdet, majd utólag próbál hozzá bizonyítékokat keresni. Most éppen fordítva kell történnie: elő a papírokkal, aztán jöhetnek a nevek.
Forsthoffer üzenete ettől még nagyon kemény
A hangnem alapján világos, hogy a házelnök nem szeretné, ha a balatonakarattyai beruházás egyszerűen eltűnne az MNB több százmilliárdos történetének egyik mellékszálaként. A saját választókerületében lévő ingatlannál konkrét válaszokat akar. Csaknem 20 milliárd forint, rövid működés, majd nagyjából 9 milliárdos értékesítési kísérlet: ezt valóban nem lehet egy vállrándítással lezárni. Most már parlamenti vizsgálóbizottság dolgozik azon, hogy a pénzek, döntések és felelősök útját visszakövesse.
Most tényleg az jön, amire évek óta vártak sokan
Nem az a történet érdekes része, hogy valaki megint dühösen kiposztolt valamit az MNB-ről. Az az igazán fontos, hogy a politikai kijelentés mögött most már létezik egy működő parlamenti testület, amely dokumentumokat kérhet be és szereplőket hallgathat meg. Forsthoffer Ágnes tehát még nem „leleplezte” a jogi értelemben vett felelősöket, de nagyon világosan megmutatta, hol akarják őket keresni. Ha a vizsgálat végül tételesen rekonstruálja a 20 milliárdos balatonakarattyai beruházás történetét, akkor hamarosan már nemcsak azt tudhatjuk meg, mennyibe került ez az egész, hanem azt is, ki és miért döntött úgy, ahogy.