Végre olyan hírek érkeztek a Duna felső vízgyűjtőjéről, amelyek Paks számára is valódi reménysugarat jelenthetnek. Ausztriában és Dél-Németországban megérkezett az eső, méghozzá éppen azokon a területeken, ahonnan a lehulló csapadék később a Dunába jut. Magyar Péter legfrissebb paksi helyzetjelentésében már arról beszélt, hogy ha a várt csapadékmennyiség valóban leesik, a folyó vízszintje akár 40 centiméterrel is emelkedhet. Paksnál ez most óriási különbséget jelentene. Az elmúlt napok rendkívüli védekezésében néhány centiméterért is komoly műszaki beavatkozások zajlottak, miközben folyamatosan azt figyelték, meddig apadhat még a Duna. A jelenlegi vízügyi előrejelzések viszont már azt mutatják, hogy az apadás után több tíz centiméteres emelkedés következhet.
Végre ott esik, ahol annak igazán nagy jelentősége lehet
Nem mindegy, hogy a Duna szempontjából pontosan hol hullik le a csapadék. Egy erősebb magyarországi zivatar önmagában nem feltétlenül hoz látványos változást a folyó vízhozamában, az osztrák és dél-németországi alpesi vízgyűjtőkön lehulló eső azonban teljesen más helyzetet teremthet. A német meteorológiai szolgálat tartós esőre figyelmeztetett a Berchtesgaden környéki térségben, ahol a várakozások szerint általában körülbelül 30 milliméter, a hegyvidék egyes részein pedig akár 50 milliméter csapadék is leeshet. A víz innen a Saalachon és a Salzachon át az Innbe, onnan pedig végül a Dunába kerülhet.
Ausztria nyugati és alpesi területein is csapadékosabb idő körvonalazódik. Különösen fontos lehet a Salzkammergut és Felső-Ausztria térsége, hiszen az Inn, a Salzach, a Traun és az Enns vízgyűjtői meghatározó szerepet játszanak a Duna magyarországi vízhozamában.
A számok alapján nem néhány csepp esőről van szó
Az Országos Vízjelző Szolgálat ECMWF-alapú előrejelzésében már jelentős csapadékmennyiségek jelentek meg a felső vízgyűjtőkön. A cikkben idézett modellfutás szerint az Inn vízgyűjtőjén nagyjából 55 milliméter, a Traun–Enns térségében pedig körülbelül 75 milliméteres hatnapos területi csapadékátlag rajzolódott ki. Egyes részvízgyűjtőkön 50–70 milliméter körüli mennyiségek is szerepeltek. Ezek természetesen modellértékek, vagyis nem azt jelentik, hogy minden településen pontosan ugyanennyi eső hullik majd le. Hidrológiai szempontból azonban már olyan mennyiségekről van szó, amelyek érdemi vízutánpótlást indíthatnak el a Duna felé. Ennek hatása pedig már a magyar vízügyi előrejelzésekben is megjelent.
Paksnál előbb még jöhet egy kritikus mélypont
A helyzet azért továbbra sem veszélytelen, mert az alpesi csapadékból származó víznek időre van szüksége, mire eléri Magyarországot. Paksnál ezért előbb még további apadás is jöhet, és csak ezt követően indulhat meg az emelkedés. A cikkben idézett vízügyi prognózis szerint Paksnál augusztus 18-án –133 centiméter, egy nappal később pedig akár –137 centiméter körüli érték is kialakulhatott. Ezt követően viszont már fordulatot mutatott az előrejelzés: augusztus 21-re –117, 22-re –105, 23-ra pedig –99 centiméteres középérték szerepelt. Ez a várható mélyponthoz képest közel 40 centiméteres emelkedést jelentene néhány nap leforgása alatt.
Egy átlagos dunai helyzetben ez talán nem tűnne rendkívülinek, Paksnál azonban az elmúlt napokban szinte centiméterről centiméterre számolták, mennyi víz áll rendelkezésre.
Budapestnél és a felső Dunán még látványosabb lehet a fordulat
Az érkező víztömeg először természetesen a felső magyar Duna-szakaszon jelenik meg. A cikkben szereplő előrejelzés Nagybajcsnál öt nap alatt 54 centiméteres emelkedést mutatott, Budapesten pedig 10 centiméterről 51 centiméterre nőtt a prognózis középértéke. Ez nagyjából 40 centiméteres változást jelent a fővárosnál is, vagyis ugyanazt a nagyságrendet, amelyről Magyar Péter a paksi helyzetjelentésben beszélt.
Fontos ugyanakkor, hogy mindez még nem jelenti azt, hogy árvíz közeledik. A Duna rendkívül alacsony vízállásról indul, ezért még egy félméteres emelkedés után is messze maradhat a magas vízállástól. Paks szempontjából viszont ez a több tíz centiméter most rendkívül sokat jelenthet.
Közben a helyszíni védekezés sem áll le
Az időjárás most olyan segítséget adhat, amelyet mesterséges beavatkozással nehéz lenne ilyen gyorsan pótolni. Közben azonban tovább épül a Paks és Dunaszentbenedek közötti fenékküszöb, folytatódik a két, egyenként mintegy 80 méteres bárkával végzett vízszintemelő beavatkozás, és a Ráckevei–Soroksári Duna-ág vízkormányzásán is változtattak. A különbség az, hogy ezek a műveletek főként helyben próbálnak megfelelő vízszintet biztosítani Paks térségében. Az Ausztriában és Németországban lehulló nagyobb mennyiségű csapadék viszont magának a Dunának a vízhozamát növelheti meg. Éppen ezért lehet különösen fontos, hogy most több tényező egyszerre dolgozhat ugyanabba az irányba.
Csütörtöktől jöhet az igazi fordulat
A paksi várakozások szerint a felső vízgyűjtőről érkező víz első érdemi hatása nagyjából csütörtök hajnalától lehet érzékelhető Magyarországon. Ez egybeesik a vízügyi modellek által jelzett fordulattal: a felső Duna korábban kezdhet emelkedni, míg Paksnál a mélypont után indulhat meg látványosabban felfelé a vízszint.
A pontos számokat ugyanakkor nem lehet kőbe vésni. Minél távolabbi napról van szó, annál nagyobb az előrejelzés bizonytalansága, és sok múlik azon, pontosan mennyi eső hullik le, milyen gyorsan jut a mellékfolyókba, majd onnan a Dunába. A cikk szerint Paks esetében a bizonytalansági sáv a későbbi napokra már több tíz centiméterre nő.
Most először nem azt számolják, mennyit apad még a Duna
Az elmúlt napokban Paksnál szinte minden híradás arról szólt, hogyan lehet újabb néhány centimétert nyerni, miközben a Duna folyamatosan apadt. Most először azonban a hivatalos modellek már egyértelmű emelkedést rajzolnak ki. A jelenlegi számítások szerint a felső magyar Duna-szakaszon több mint félméteres, Budapestnél nagyjából 40 centiméteres, Paksnál pedig a várható mélypont után szintén közel 40 centiméteres emelkedés is kialakulhat.
Ez még nem jelenti azt, hogy véget ért a paksi rendkívüli helyzet. A következő napok továbbra is kritikusak lehetnek, és az előrejelzések még változhatnak. A fordulat azonban már látszik: hosszú idő után most nem azt kell számolni, hány centimétert veszít még a Duna, hanem azt, hogy mennyit kaphat vissza.