Botrány Toroczkai körül: súlyos bejelentést tett Toroczkai szerint a Mi Hazánknak és a Fidesznek együtt kellene eltakarítani a Tiszát Toroczkai már nem zárja ki a közös fellépést
Toroczkai László a Mandiner műsorában olyan kijelentéseket tett, amelyek után nehéz lenne úgy tenni, mintha a jobboldalon semmi sem változott volna. A Mi Hazánk elnöke arról beszélt, hogy „érez ilyen társadalmi igényt”, amikor arról faggatták, elképzelhetőnek tartja-e a jobboldali erők közös, Tisza elleni fellépését. Ez politikailag jóval többet jelent egy óvatos, kitérő válasznál. Toroczkai gyakorlatilag azt üzente: ha a Tisza ellen kell fellépni, akkor a Fidesz és a Mi Hazánk között is kialakulhat közös nevező.
Ez különösen figyelemre méltó azért, mert a Mi Hazánk eddig igyekezett magát a Fidesszel szembeni „igazi nemzeti ellenzékként” pozicionálni. Most viszont, a Tisza hatalomra kerülése után, hirtelen egészen más lett a politikai helyzet. A Tisza immár nem pusztán elméleti ellenfél vagy egy feltörekvő erő, hanem kormányzó tényező. A régi jobboldali szereplők pedig most azt keresik, miként tudnának közösen védekezni vele szemben.
Toroczkai nyilatkozata ezért nem egyszerű elszólásnak hat, hanem inkább iránytűnek: a Tisza lett az a közös ellenfél, amely mellett a korábbi viták könnyen háttérbe szorulhatnak. A kérdés inkább az, hogy ezt a Mi Hazánk szavazói hogyan fogadják. Hiszen évekig azt hallhatták, hogy pártjuk nem a Fidesz tartalékcsapata. Most viszont Toroczkai mondatai épp azt a gyanút erősítik, hogy amikor igazán nagy a baj a jobboldalon, a különbségek hirtelen elhalványulnak.
Orbán Viktor államférfi, Magyar Péter pedig az ellenpont
Az interjúban Toroczkai kifejezetten elismerően beszélt Orbán Viktorról. Történelmi személyiségnek, államférfinak nevezte a miniszterelnököt, majd Magyar Péterrel állította szembe. A Mi Hazánk elnöke szerint Orbán és Magyar között olyan erős a kontraszt, hogy az „kemény”.
Ez a mondat már messze túlmutat a szokásos politikai udvariaskodáson. Toroczkai ezzel világos üzenetet küldött a fideszes szavazók felé: nem Orbán Viktorral van alapvető problémája, hanem azzal a gazdasági elittel, amely szerinte jachton luxizott, és kárt okozott a Fidesznek. Ez egy kényelmes politikai magyarázat, mert így egyszerre lehet bírálni a Fideszt, miközben nyitva marad az ajtó az együttműködés előtt.
Lehet tehát azt mondani, hogy volt luxus, volt romlás, voltak gazdasági visszásságok, voltak hibák, ám Orbán így is marad államférfi, történelmi személyiség, a nemzeti oldal meghatározó alakja. Csakhogy a NER nem a jachtokon kezdődött. A jachtok már inkább a következmények voltak. A rendszer politikai magját nem lehet egyszerűen leválasztani az arra épült gazdasági világról. Toroczkai mégis mintha ezt próbálná megtenni: szétválasztani a „jó” nemzeti politikát a „rossz” pénzes elittől.
A Mi Hazánk elnöke ezzel olyan képet fest, amelyben a Fidesz nem bukott rendszerként jelenik meg, hanem megtisztítható politikai erőként. Ez pedig pontosan az a gondolat, amely később előkészítheti egy szélesebb, Tisza-ellenes jobboldali együttműködés terepét.
A Mi Hazánk most a saját helyét keresi
Toroczkai helyzete nem egyszerű. A választás előtt még arról beszélt, hogy a Fidesz lefelé ívelő pályán van, és a következő időszakot a Mi Hazánk és a Tisza rivalizálása határozhatja meg. Ehhez képest most már úgy fogalmaz, mintha a nemzeti oldal megtisztulása után a Fidesszel való együttműködés is természetes lehetne.
Ez nem stratégiai magabiztosságnak tűnik, sokkal inkább útkeresésnek. A Mi Hazánk eddig abból próbált politikai tőkét kovácsolni, hogy nem Fidesz, de nem is liberális ellenzék. Most viszont a Tisza győzelmével megszűnt az a kényelmes köztes tér, ahol egyszerre lehetett bírálni a Fideszt, miközben ugyanabból a jobboldali kulturális készletből lehetett építkezni.
Toroczkai arról is beszélt, hogy a nemzeti oldalnak át kell mennie egy megtisztulási folyamaton. Példaként Simicskó Istvánt említette, akit tisztességes, becsületes, nemzeti, keresztény embernek nevezett, hozzátéve, hogy ilyen emberekkel muszáj lesz együttműködni. Ez már-már nyílt stratégiai előkészítés. Toroczkai nem azt mondja, hogy a Fidesszel soha. Inkább azt sugallja, hogy a Fideszen belül vannak vállalható szereplők, akikkel együtt kell dolgozni.
Ez a „jó Fidesz–rossz Fidesz” logika pedig tökéletesen alkalmas arra, hogy a Mi Hazánk később úgy közeledjen a meggyengült kormánypárthoz, hogy közben megpróbálja megőrizni saját politikai arculatát.
A műsorban Toroczkai a Tiszát is keményen bírálta, szerinte ugyanis a párt nem rendszerváltást hoz, hanem az SZDSZ világának visszatérését. Ez egy régi jobboldali reflex: ha valakit ki akarnak zárni a nemzeti oldalról, ráhúzzák a liberális múlt rémképét. Csakhogy a Tisza sikere éppen abból fakadt, hogy nem lehet ilyen egyszerűen beszorítani a régi baloldal–jobboldal sémák közé.
Magyar Péterék nem az SZDSZ iránti nosztalgiából nyertek választást, hanem abból, hogy a választók jelentős része belefáradt a Fidesz hatalmi világába, a korrupciógyanús ügyekbe, a kiváltságos gazdasági körökbe és az állandó ellenségképzésbe.
A nagy kérdés: ki takarít el kit?
Az interjú egyik legbeszédesebb pillanata az volt, amikor felvetődött: a Fidesznek, a Mi Hazánknak és más jobboldali formációknak „vállt vállnak vetve” kellene eltakarítaniuk a Tiszát. Már maga a szóhasználat is sokat elárul a politikai hangulatról. Nem vitát akarnak folytatni a kormánnyal, nem új programot építeni, és nem hiteles alternatívát felmutatni, hanem „eltakarítani”.
Ez veszélyes nyelv. Egy demokráciában egy kormányt nem „eltakarítanak”, hanem választáson győznek le. Programmal, munkával, jelöltekkel, hitelességgel és valódi politikai ajánlattal. Aki viszont már most az eltakarítás szóhasználatával él, az nem a választók meggyőzésére készül, hanem a tábor indulatainak szervezésére.
Toroczkai és a Fideszhez közel álló nyilvánosság most arról beszél, hogy a jobboldalnak össze kellene fognia a Tisza ellen. Csakhogy a választók áprilisban már egyszer döntöttek arról, kit akarnak eltakarítani a kormányzásból. És az nem a Tisza volt. A Fidesz történelmi vereséget szenvedett, a Mi Hazánk pedig nem tudta átvenni a jobboldal vezető szerepét.
Most mindkét oldal próbál új pozíciót találni egy olyan politikai térben, ahol Magyar Péter és a Tisza diktálja a tempót. Lehet Orbánt történelmi személyiségnek nevezni. Lehet a Fidesz megtisztulásáról beszélni. Lehet az SZDSZ visszatérésével riogatni. Lehet közös ellenségképet építeni. A lényeg azonban nem változik: a Tisza választáson kapott felhatalmazást, a régi jobboldali szereplők pedig most azt keresik, hogyan tudnának túlélni az új korszakban.
Toroczkai nyilatkozata ezért nem a Mi Hazánk erejét mutatja, hanem a bizonytalanságát. Mert aki valóban önálló erő, az nem a bukott Fidesz mellett keresi a saját jövőjét. Hanem megpróbálja megmutatni, hogy nélküle is van.