Tarjányi Péter vészjelzést adott: ha most sem lépünk, Magyarország csak elszenvedi, ami jön
Azonnali lépésre van szükség – Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő a Paksi Atomerőmű kényszerű lekapcsolása előtt súlyos veszélyre hívta fel a figyelmet. Szerinte Magyarország egyik legnagyobb problémája, hogy az egymással szorosan összefüggő válságokat továbbra is különálló ügyekként kezeli. Pedig az ukrajnai és közel-keleti háború, az energiaellátás kérdése, a hajózási útvonalak, az olajárak, az aszály, az ipar és az infláció Tarjányi szerint mind ugyanannak az egymásra ható rendszernek a részei.
A távoli konfliktusok hatása Magyarországig érhet – A Hormuzi-szoros vagy a Vörös-tenger forgalmának akadályozása, illetve az orosz és közel-keleti energiatermelési kapacitások sérülése Tarjányi szerint Magyarország energiaellátására, az árakra, a termelésre, végső soron pedig a társadalmi stabilitásra is hatással lehet. Úgy véli, a magyar kormánynak rendszerszinten és előrelátó módon kell gondolkodnia: tartalékokat, valamint alternatív beszerzési, szállítási és energiaútvonalakat kell kialakítani még azelőtt, hogy a válságok bekövetkeznének.
Aki későn reagál, mindig a következmények után fut – Tarjányi szerint a kormányzatnak, a vállalatoknak, a pénzügyi és mezőgazdasági szereplőknek, valamint a médiának is fel kell ismernie az események közötti összefüggéseket. Úgy fogalmaz: aki csak a már bekövetkezett válságokra reagál, az mindig a következmények után szalad, aki viszont időben észreveszi az összefüggéseket, és felkészül, az képes lehet alakítani a jövőt.
Tarjányi Péter bejegyzését változtatás nélkül közöljük
„A LEGNAGYOBB MAGYAR HIBA MA NEM A ROSSZ DÖNTÉS. HANEM A ROSSZ GONDOLKODÁS. [ ] Magyarországon gondolkodást kell váltanunk.Nem csak a Tisza-kormánynak. Nem csak a Fidesznek. Nem csak a bankoknak, a nagyvállalatoknak, az energetikai szakembereknek vagy a hadseregnek. Mert a világ körülöttünk már megváltozott, mi pedig még mindig úgy beszélünk róla, mintha különálló ügyek sorozata lenne.Ukrajna egy ügy. Irán egy másik.Az olajár gazdasági kérdés.A Hormuzi-szoros távoli földrajzi probléma. A Vörös-tenger hajózási ügy. Az aszály mezőgazdasági, Paks energetikai, az infláció pedig pénzügyi…EZ A GONDOLKODÁS MA MÁR VESZÉLYES… Mert ezek NEM külön ügyek és történetek. NÉZZÜK:Egy iráni hajót ukrán dróntámadás ér a Kaszpi-tengeren. Irán azért segíti Oroszországot, mert érdeke fűződik az ukrán háború orosz győzelmi kimeneteléhez. Oroszország közben katonai és hírszerzési segítséget ad Iránnak. Ukrajna pedig pont ezek miatt már a Közel-Keleten is megjelenik olyan képességekkel, amelyeket eredetileg az oroszok ellen fejlesztett ki. Közben amerikai és francia hírszerzési információk segíthetik az ukrán mélységi csapásokat Oroszországban. Párizs és Washington nem egyszerűen fegyvert adnak. Útvonalat, célpontot, légvédelmi helyzetképet és műveleti tudást. Vagyis a háború már régen nem csak Ukrajna és Oroszország között zajlik. Irán közben a Szuezi-csatorna közelében lévő egyiptomi kikötőben is képes lehetett amerikai LNG-tankerek elleni támadást végrehajtani.Az üzenet világos a Nyugat számára: ha Teherán tovább emeli a tétet, nemcsak a Hormuzi-szorost, hanem más globális hajózási útvonalakat és az energiaellátást is képes megzavarni. Szaúd-Arábia ezért katonai műveletre készülhet a húszik ellen, és tengeri koalíciót szervez. Nem azért, mert hirtelen újra fontos lett Jemen, hanem azért, mert a Hormuzi-szoros lezárása után a szaúdi olaj egy részét a Vörös-tenger felé terelték. Ha a húszik, áttételesen pedig Irán ezt az útvonalat is lezárják, a világ egyik legfontosabb olajexportőre kerül szorult helyzetbe. És innen már egyenes út vezet Magyarországig.A világ kőolajkészletei az iráni háború kezdete óta jelentősen csökkentek. A jelenlegi árakat nemcsak a termelés, hanem a tartalékok folyamatos felhasználása is fékezi. Ha a háború nem zárul le, az ellátási láncokban fennakadások és komolyabb áremelkedés jöhet. Ráadásul nemcsak a nyersolajjal van baj: az Arab-öböl finomítói nehezen jutnak ki a világpiacra, miközben az orosz finomítói kapacitások jelentős részét ukrán támadások érték. EZT ÁPRILIS VÉGE ÓTA JELZEM VESZÉLYKÉNT…Ezért Magyarországon nem újabb részmegoldásokra van szükség.HANEM ÚJ GONDOLKODÁSRA… A kormánynak nem külön ukrán, iráni, energia-, vízügyi és gazdasági „dossziékat” kell kezelnie, hanem egyetlen összekapcsolt nemzetbiztonsági és döntési rendszerként kell látnia őket.A pénzügyi világnak nem azt kell figyelnie, mennyi ma az olaj vagy a forint, hanem azt, hogy melyik háborús esemény milyen láncreakciót indíthat el három, hat vagy tizenkét hónapon belül. A vállalatoknak például nemcsak olcsó beszállítót kell keresniük, hanem második és harmadik útvonalat, készletet, energiaforrást és működési tartalékot. A mezőgazdaságot nem lehet többé külön kezelni az energiától, a vizet az ipartól, az ipart a biztonságpolitikától, a biztonságpolitikát pedig a pénzügyektől. ÉS!!!A médiának sem külön hírekként kellene eladnia ezeket az eseményeket. Mert így az emberek sok hírt kapnak,DE KEVÉS VALÓSÁGOT ÉRTENEK MEG… A legnagyobb magyar veszély ma nem az, hogy nem tudjuk, mi történik, hanem az, hogy mindent tudunk külön-külön, de nem látjuk, egyben hogyan függnek össze. A régi gondolkodás így működött:Ukrajna – katonai ügy.Irán – közel-keleti ügy.Olaj – gazdasági ügy.Paks – energetikai ügy.Aszály – mezőgazdasági ügy.Infláció – pénzügyi ügy. Az új valóságban azonban ez egyetlen lánc:háború – hajózási útvonalak – energia – szállítás – termelés – árak – társadalmi feszültség – politikai instabilitás. Ha egy ponton „ütés”, egy válság éri a rendszert, a következmény végigfut az egészen. Ezért a következő évek legfontosabb magyar képessége nem egyszerűen a gyors reagálás lesz, hanem az összefüggések korai felismerése.Előre kell látni, hol szakad el a lánc. Tartalékot kell képezni, mielőtt hiány van. Második útvonalat kell építeni, mielőtt az első bezárul.Vizet kell megtartani, mielőtt kiszárad a föld.Energiabiztonságot kell teremteni, mielőtt leáll egy szállítási útvonal.És politikai közös nevezőt kell találni még azelőtt, hogy a válság kikényszeríti. TEHÁT A FŐ KÉRDÉS AZ, HOGY KÉPESEK VAGYUNK-E VÉGRE A VALÓSÁGOT LÁTNI? Mert a világ ma már totális hálózatban működik. Ha mi továbbra is külön ügyekben gondolkodunk, akkor mindig csak a következmények után futunk majd.És aki csak a következmények után fut, az nem irányítja a jövőt.Csak elszenvedi.”