Tegnap délután két autóval, egy remek, nyolcfős társasággal tartottunk hazafelé a Balatonról. Előre egyeztettük, hogy Simontornyán megállunk ebédelni. Mi haladtunk elöl, megláttuk az éttermet balra, indexeltünk, majd leparkoltunk. Gyula két-három autóval mögöttünk jött.
Egyszer csak dudálást hallottunk… aztán még egyet, megint egyet… Mire feleszméltünk, kiderült, hogy a Gyula előtti autó vezetője nem győződött meg arról, képes-e a vasúti átjárót elhagyni az előtte araszolóktól, vagy sem. Sajnos az utóbbi történt: öt emberrel a kocsiban a két sorompó közé szorultak. A jelző már rég pirosan világított, a vonat pedig közeledett… mindenki rémülten állt.
Gyula azonnal kiugrott az Audiból, odarohant a síneken veszteglő autóhoz, és rákiáltott: Gyere hátra!! Ő közben rögtön hátratolatott, hogy helyet csináljon a bajba került autósnak. Tolatás, a sorompó letörése, majd másodperceken belül x+y sebességgel átszáguldott előttük a vonat.
Tegnap Kerekgyártó Gyula megmentett egy ötfős családot. Ez az esemény inspirálta ezt az írást. Végtelenül büszkék vagyunk rád, Gyula!!! Te voltál az, aki a leggyorsabban mérte fel ezt a katasztrófahelyzetet, és volt bátorsága cselekedni is, hogy megelőzze a tragédiát! Pedig a kereszteződésben nem voltunk kevesen.
Oszd meg ezt a bejegyzést!