„Még nem akarom elhinni” – Bodrogi Gyula megtört szívvel búcsúzik Voith Ági elvesztéséről
A magyar színházi élet újra gyászol: elhunyt Voith Ági, a hazai színjátszás egyik legszerethetőbb, legderűsebb alakja. A veszteség különösen nehéz Bodrogi Gyula számára, aki néhány hónapon belül tölti be kilencvenedik életévét, és aki nem csupán művésztársat, hanem életének egyik legfontosabb emberét veszítette el.
Az Blikk és Varga Imre fotóján mosolygó művész most megtört szavakkal beszél arról, amit még kimondani sem könnyű. A magyar színházművészet egyik legkülönlegesebb szövetsége ért véget Voith Ági halálával. Bár egykor szerelmük az idő múlásával szinte családi barátsággá alakult, ők ketten soha nem engedték el egymást – papíron és lélekben is mindvégig házasok maradtak.
Az életigenlés megtestesítője
Voith Ági neve mindig is a derű, a humor és a színpadon sugárzó életenergia szinonimája volt. Számtalan szerepében a közönség a mindennapi gondokból szabadulva, egy kis varázslattal gazdagított valóságba merülhetett. Hosszú küzdelme egy alattomos betegséggel ellenére sem tudta elnyomni azt a ragyogó energiát, amelyet a színpadra hozott, s szervezete végül feladta a harcot.
A fájdalom szavai
Bodrogi Gyula a hot! magazinnak adott interjút egy salgótarjáni fellépése előtt. A gyász első napjaiban még képtelen múlt időben beszélni arról, akit évtizedeken át a legközelebb érzett magához.
„Nem! Nagyon közel van mindaz, ami történt. Nehezen tud az ember szépen, összefüggésben beszélni vagy értelmezni azt, ami most velem történik. Csak csaponganak a fejemben a gondolatok, a múlt, az emlékek.”
A színész elismerte, hogy a napi kapcsolattartás reflexszé vált számára – annyira, hogy még most is a telefon után nyúlna, mintha bármelyik pillanatban felvehetné a kapcsolatot Ágival.
„Még nem akarom elhinni! Most is szeretném felhívni telefonon, hogy elmondjam neki, egy kicsit nevetgélve, hogy már itt vagyunk Salgótarjánban. Sok mindent mondanék még neki, csak nincs itt… Minden olyan kusza, és furcsa összefüggésben kerül most elém. Csak azt tudom mondani, hogy hiányzik.”
A betegség és a méltóság
Voith Ági soha nem panaszkodott, küzdelmét mindig diszkréten kezelte. Optimizmusa egészen az utolsó napokig kitartott. Bodrogi így emlékezik rá:
„Ági beteg volt, de a betegség az arra való, hogy az ember kigyógyuljon belőle.”
A színész számára azonban a „volt” szó még nem létezik. A gyász feldolgozásához idő kell – talán több is, mint amennyit az élet adhat.
„Nem tudom. Ehhez kell egy kis idő, mert még nem hiszem el. Egyelőre nincs olyan gondolatom, hogy ‘volt’. Egyelőre még ‘van’, még mondani szeretnék neki dolgokat. Napi kapcsolatban voltunk. Egy része ennek a kapcsolatnak kifáradt, de egy teljesen jó barátsággá alakult… Nem lenne kedvem most valami szép emléket felidézni, de ez, hogy ennyit beszélünk róla, azt igazolja, hogy vele vagyunk, ő pedig velünk van. Folytassuk egy hónap múlva!”
Búcsú, amelyen egy egész nemzet osztozik
A végső búcsúra 2026. február 19-én, 14:30-kor kerül sor a Farkasréti temető területén. A család, a barátok, a művésztársak és az egész ország együtt hajt fejet egy olyan művész előtt, akit valóban „nem lehet elfelejteni”. Voith Ági hangja, derűje és játékossága sokunk emlékében él tovább.
Talán most mindannyian magunkban dúdoljuk a dalt, amelyet ő olyan felejthetetlenül énekelt: „Engem nem lehet elfelejteni…”