A kezem remegett, ahogy a képernyőt néztem. Az összeg 15 millió forint volt. A közlemény rovatban ez állt: „Ajándékozás”. De apu két nappal a halála előtt már nem volt magánál, morfiumot kapott, alig tudott beszélni. Hogyan utalhatott volna? És miért pont Ildikónak, amikor mindig azt mondta, igazságosan akarja elosztani a pénzét közöttünk?
Tovább kutattam a gépén. Megtaláltam egy hangfelvételt is. Rákattintottam. Ildikó hangja volt, és apué. De nem beszélgetés volt. Ildikó kiabált: „Írd már alá azt a rohadt papírt, Papa! Úgyse fogja senki megtudni! Nekem kell a pénz, te meg már minek tartogatod? A sírba akarod vinni?” Apu gyenge, erőtlen hangon válaszolt: „Nem… a lányomnak… a fiamnak…” Aztán csörömpölés, és Ildikó hangja újra, most már fenyegetően: „Ha nem írod alá, nem kapsz fájdalomcsillapítót ma éjjel! Megértetted?”
Kifutott a vér az arcomból. Nemcsak meglopta, hanem kínozta is. A gondoskodó meny, akit mindannyian istenítettünk, valójában zsarolta és bántalmazta a haldokló apánkat a legkiszolgáltatottabb óráiban. A webshop, az új autó, a „siker” – mindez apám szenvedéséből épült.
Nem csináltam botrányt az ebédnél. Elmentettem mindent egy pendrive-ra, amit nálam volt. Hazamentem, és megmutattam a férjemnek (Ildikó bátyjának). Ő elhűlt. Nem akarta elhinni, hogy a húga ilyesmire képes. De a hangfelvétel nem hazudott.
Feljelentést tettünk. A rendőrségi nyomozás során kiderült, hogy Ildikó az internetbank jelszavait is kicsalta aputól a gyógyszermegvonással fenyegetőzve. Az aláírás a meghatalmazáson hamisított volt – apu keze már nem fogta a tollat.
Ildikót letartóztatták. A bíróságon mindent tagadott, azt állította, apu önként adta, de a bizonyítékok súlya alatt összetört. Börtönbüntetést kapott. A pénz nagy részét sosem láttuk viszont, mert elköltötte árukészletre és luxusra, amit a hatóságok lefoglaltak, de az értéke töredéke volt az eredetinek.
De nem a pénz elvesztése fájt a legjobban. Hanem az árulás. Hogy beengedtünk egy kígyót a családba, rábíztuk a legdrágábbat, az apánkat, és ő visszaélt ezzel. Apu magányosan, fájdalmak közt halt meg, egy olyan ember mellett, akitől rettegett, miközben mi azt hittük, jó kezekben van. Ez a bűntudat örökké kísérteni fog minket. Ildikó webshopja bezárt, a neve szégyenfolt lett a családban, de apám utolsó napjait már senki nem adhatja vissza. Megtanultuk a legfájdalmasabb leckét: az ördög néha a legközelebbi rokon képében kopogtat.