– Állj meg, Zsóka! – mondtam. – A disznónak két oldala van, nem egy. Most szépen lemérünk mindent. Egy kiló sonka ide, egy oda. Egy kiló karaj ide, egy oda. Ha a gyerekeid éhesek, vegyél nekik húst a boltban, de az én részemmel nem eteted őket. Ha nem tetszik, vihetitek a szalonnát ti, mi meg a húst.
A sógornőm vöröslő fejjel nézte végig az igazságos osztozkodást. A barátság oda lett, de a sonkám megmaradt.
