– Nézd ezt a lyukat! – mondtam. – Ezen befolyik a víz. A sörödön meg kifolyik a pénz. Ez a tálca sör most visszamegy a boltba, vagy eladod a haverjaidnak, de ebből holnap cipő lesz. Addig senki nem iszik itt egy kortyot sem.
A férjem látta, hogy komolyan beszélek. A haverok előtt szégyellte volna magát, így előhúzott egy „tartalék” tízezrest a zsebéből, csak hogy ihasson. A gyereknek lett cipője.
