– Vidd! – mondtam Icának. – Ha annyira tetszik, viheted szőröstül-bőröstül. De tudd meg, hogy horkol, nem mosogat, és a gatyáját is neked kell majd mosni. Sok boldogságot a használt holmihoz!
Kizavartam őket a házból. A faluban hamar híre ment, Ica nem mert az utcára menni szégyenében, a férjem pedig két hét múlva könyörögve jött vissza, mert rájött, hogy a szerető csak a kényelmet szerette, a munkát nem. De az ajtó zárva maradt.
