– Tessék, vidd az üreset! – mondtam. – Mivel tegnap a „büfében” ettél, és olyan illatos voltál, mint egy drogéria, gondolom, ma is meghív a hölgy ebédre. Én a családomra főzök, nem arra, aki máshol lakik jól.
A férjem elvörösödött, próbált magyarázkodni, de nem hallgattam meg. Kiraktam a szűrét, ő pedig mehetett a parfümös hölgyhöz – aki két hét múlva kidobta, mert pénze már nem volt.
