– A férjem mája köszöni, jól van, Gizike – feleltem. – A vérnyomására szed gyógyszert. De látom, a te kezed reggel 8-kor már eléggé remeg, talán neked kellene aggódnod a májad miatt, nem másnak. És ha még egyszer pletykálsz, a KÖJÁL-t küldöm rád, nem a férjemet.
A boltban néma csend lett, Gizike pedig gyorsan eltűnt a raktárban.
