– Igen, Klári, a férjem tudja! – kiabáltam vissza. – Tudja, hogy Jani fia beteg, és gyűjtést szervezünk neki a faluban. Ez a boríték a mi adományunk. És tudod mit? Mivel te mindent tudsz mindenkiről, gondolom, te is adsz a „szeretőmnek” pénzt a műtétre, ha már ennyit foglalkozol vele.
Klári elvörösödött, a postás pedig meghatódva köszönte meg. A pletyka azonnal elült, és Klári szégyenében még adakozni is kénytelen volt, hogy mentse a bőrét.
