A dobozban nem volt más, mint ugyanazok a lyukas, foltos rongyok, amiket ő hozott a lányomnak, szépen összehajtogatva.
– Boldog születésnapot, mama! – mondtam hangosan. – Mivel szerinted a „használt, de még jó” dolgoknak örülni kell, gondoltam, neked is jó lesz ez otthonra. Úgyis mindegy, miben vagy a tévé előtt, nem?
Az anyósom szóhoz sem jutott a dühtől, a férjem pedig a fejét fogta. De az anyósom soha többé nem hozott szemetet a házunkba, és megtanulta, hogy a tisztelet oda-vissza jár.